Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-26

248 A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. Különösen jelentékeny pedig a nem állami tanítók fizetésrendezése azért, mert amint említeni bátor voltam, a helységek nagysága szerinti hármas beosztás elesik, már pedig köztudomású, hogy épen a nem állami tanítók aránylag sokkal nagyobb mértékben vannak azokban a kis helységekben alkalmazva, amelyek eddig fizetés tekintetében a legrosszabbul voltak dotálva. Ezzel, azt hiszem, meglehetősen ismertettem a kormány szándékát. Még csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy a kormány a most emiitett törvényjavaslatot az őszi ülésszak legelején szándékozik benyújtani, ugy hogy az a jövő év január hó 1-étől törvényerőre emelkedjék, még pedig ugy az állami, mint a nem állami tanítók tekintetében. Miután azonban az állami tanítók ezen most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat révén már a folyó évben családi pótlékban részesülnek, a kormány a folyó évben 2 millió korona erejéig külön segélyösszegben szándékozik részesíteni a nem állami tanítókat, ami körülbelül a családi pótlékkal egyidőben fog kiosztásra kerülni. (Élénk helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, végeztem a tanítók kérdésével. Illustrálásul még csak egy számadatot legyen szabad felhoznom. Mig a nem állami tanítóknak általunk contemplált fizetésrendezése, amint bátorkodtam mondani, az első évben 5,700.000 korona többletet fog jelenteni, addig ezidőszerint az 1912. évi költségvetésben az állami tanítók fizetésének kiegészítésére 10,87 5.000 korona van felvéve, ami, mint méltóztatnak látni, több mint 50°/o-kal való emelkedés mindjárt az első évben. Szabad legyen ezzel a kérdéssel kapcsolatban kitérnem arra a kérdésre, a lelkészeknek családi pótlékban részesítése kérdésére, amit Antal Gábor ő méltósága emiitett fel. Ha a nem állami tanítóknál nyomós okok arra vezették a kormányt, hogy ezek illetményeinek rendezését ne családi pótlék alakjában, hanem más módon eszközölje, — ezek közé tartozott az a körülmény is, hogy a tanítóknak oly nagy százaléka nős és gyermekes, hogy tulajdonképen a segítésnek az egész vonalon való kiterjesztése nem jelent egyebet, mint a tanítóság családi pótlékban való részesítését — mondom, ha nyomós okok forogtak fenn az állami tanitóknál, még nyomósabb okok szólottak amellett, hogy a lelkészekre a kérdést ne ilyen módon oldja meg. Hiszen nem szükséges mondanom, hogy a kérdésnek ilyen módon való megoldása a legnagyobb vallásfelekezet lelkészeire nézve teljesen lehetetlen lett volna. A kormány tényleg, amint ezt Antal Gábor ő méltósága jelezni méltóztatott, korpótlékok nyújtásával kivan a lelkészek helyzetén ]avitani, még pedig ugy, hogy mindazok a lelkészek, akik a mai törvény értelmében 1600 korona fizetéskiegészitésre tarthatnak igényt, bizonyos előfeltételek fenforgása esetén öt évi szolgálat után további 400, ujabb öt évi szolgálat után további 400, azután pedig háromszor öt évenként 200—200 korona kórpótlékban részesüljenek, úgy hogy a lelkészi fizetés 25 évi szolgálat után 3000 koronára fog rúgni. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a kormány szintén az őszi ülésszak legelején fogja benyújtani és tervbe van véve az is, hogy az első 400 koronás pótlékok azoknak a lelkészeknek, akik az öt évi szolgálatot már folyó évi január hó 1-én elérték, megadassák visszahatólag erre az évre is, ép ugy amint a családi pótlék megadatik visszahatólag 1912. január 1-étől; 1913. január 1-étől fogva azután azok a lelkészek, akik eddig 10 évi, vagy ennél több szolgálatot tudnak kimutatni, megkapják a 800 koronás korpótlékot, további 200—200 koronát pedig öt, tiz, illetőleg tizenöt év múlva, más szóval az eddigi szolgálatból a folyó évre öt év. a jövő évtől kezdve pedig tiz év be fog számíttatni. Ezek mind igen jelentékeny mértékben terhelik az államháztartást és ezért, habár tudatában vagyok annak, hogy az érdekeltek részéről bizonyára fognak további követelmények felmerülni, azt hiszem, hogy ezzel elértük az állam teljesítőképességének azt a határát, amelyen tulmenni jelentékeny adóemelés nélkül, legalább is az ország mai közgazdasági helyzetében lehetetlen. Ha méltóztatnak megengedni, reassumálom, hogy melyek azok az összegek, amelyek illctményrendezések czimón a jövő évi költségvetést terhelni fogják: a családi pótlék 27'5 millió korona, az állami tanítók illetményeinek rendezése 1'4 millió korona, a nem állami tanítók illetményeinek rendezése 5'7 millió korona, a kisdedóvónők és gazdasági szaktanítók illetményrendezése 450.000 korona, a papi congrua 3,500.000 korona, összesen 38'5 millió korona és hogy ez az összeg a magyar államháztartásban mit jelent, arra nézve legyen szabad utalnom arra, amit a kéj3viselőházban is már jeleztem, t. i. hogy pénzügyi bevételi forrásaink egyik évről a másikra kedvező esetben 30 millióval növekednek; de legyen szabad másrészt rámutatnom arra, amire a győri jüispök ur ő méltósága is czélzott, t. i. a katonai terhek emelkedésére. A katonai terhek tekintetében az a megállapodás létesült, hogy öt éven át a rendes katonai, t. i. hadseregi és tengerészeti kiadások összesen száz millió koronával emelkednek, amiből a magyar államra 36,400.000 korona esik és amelyből több millió erejéig nem uj kiadások feclezendők, hanem csak eddigi hiteltúllépések budgetirozandók. Amint méltóztatnak látni, itt olyan nagy mértékben ós olyan nagy áldozatkészséggel siet a kormány és hogyha a törvényhozás elfogadja, a magyar állam, az alkalmazottak különböző rétegeinek segélyezésére és támogatására, hogy ennél továbbmenő áldozatot, legalább is egye-