Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-26
A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. 235 igen nagy, bizonyos egységet alkotó területei, amelyek főiskolával nem rendelkeznek. De az az átalános tétel is, hog3^ törekedni kell a főiskolák számát lehetőleg arányba hozni az ország lakosságának számával, szintén sürgeti azt, hogy ezek az országrészek is megkapják a maguk főiskolájukat. Elismerem, méltóságos főrendek, hogy ma ez talán még vakmerő gondolat és vakmerő mondás, de kell hangoztatni, mert a fejlődés utján nem szabad megállani és a nemzeti életnek minden vonalán s elsősorban a culturális életben, a tudomány terén kell birni bátorsággal nagy gondolatokat kiformálni magunkban és nagy gondolatok megvalósítására törekednünk. Kell tehát azt hangoztatnom, hogy ezt a törvényjavaslatot és az ennek a törvényjavaslatnak nyomán előálló állapotot csak első lépésnek volnék bátor tekinteni, amely tulaj donképen meginditja azt a fejlődést, amelyre ennek az országnak szüksége van. (Helyeslés.) Ami már most, méltóságos főrendek, azt a kérdést illeti, amelyre az előttem szólott méltóságos tagtársunk is kiterjeszkedett, hogy t. i. ez a két egyetem, amely most felállíttatni szándékoltatik, megfelelő helyen van-e kitűzve, erre minden fentartás nélkül igennel felelek. (Helyeslés.) Minden fentartás nélkül hangoztatom, hogy ez a két város olyan góczpontja volt eddig ugy a magyar nemzeti gondolatnak, mint a magyar nemzeti tudományos mozgalmaknak, hogy azokban főiskolát, egyetemet létesiteni igenis kívánatos volt. Nem tagadom emellett, hogy a tiszántúli református egyháznak elhatározását, amelylyel az ő ősi. százados, halhatatlan érdemeket szerzett főiskoláját az államnak egyszerűen átadta, bizonyos csodálkozással tekintem. Mert, méltóságos főrendek, bármennyire hangoztatom is annak szükségességét, hogy fejleszszük a mi tudományos életünket és lctesitsüniv menüéi több főiskolát, az állami tanitási monopóliumnak barátja azért nem vagyok (Helyeslés.) s nem osztozom azoknak véleményében, akik azt hiszik, hogy csak az államhatalomban rejtőznek azok az erők, amelyek egy életrevaló főiskolának létesítését lehetővé teszik. (Helyeslés.) Mert nemcsak a történelem, nemcsak az elmúlt századok, hanem a legmodernebb időknek tapasztalatai is azt mutatják, hogy csak Cambridge, Oxford, Louvain-re utaljak, de van az ily tudományos egyetemeknek egész sora — hogy az államhatalomtól független, szabad, alapitvágyos egyetemek nem egyszer nagyobb sikereket mutattak fel a tudományos munka terén, mint az állam által létesített és fentartott egyetemek. Nem mondom, méltóságos főrendek, hogy az állam ne teljesítse kötelességét : ellenkezőleg, teljesítse mennél jobban ; de azt hiszem, nem veszi tőlem senki rossz néven, — hiszen a legjobb érzéssel és a legnagyobb méltányossággal szólok — amikor azt hangoztatom, hogy véleményem szerint az a tiszteletreméltó testület, amely évszázadokon keresztül fentartotta az ő iskoláját, talált volna talán módot arra, hogy az eszközöket előteremtse, amelyeknek birtokában megmutathatta volna, hogy Magyarországon is lehetséges a történelmi tényezőknek áldozatkészsége által létrehozott ilyen intézménvnek létesítése. Hogy nem tette, éhez nekem hozzászólási jogom nincs, csak ezt a gondolatot mégis óhajtottam hangoztatni. Es e gondolat kapcsán, méltóságos főrendek, még egy nyilatkozatot tenni kötelességem. A két egyetem helyének megválasztása alkalmával ugyanis az a szempont érvényesült, hogy mindkét városban régi, nagy érdekeket szerzett főiskolák éltek már. Debreczenben az ottani hittani főiskola és a jogakadémia, Pozsonyban szintén az ősrégi traditiókkal bíró kir. katholikus jogakadémia. Már most tudom én, hogy állami egyetem felállítása intendáltatik. Tudom ennélfogva azt is, hogy mindkét egyetem óvakodni fog bármely felekezettel szemben jogtalan előnyt biztosítani. De az elől a tény elől nem lehet elzárkózni, hogy mikor a debreczeni egyetemnek senatusa, az egyetem összetételénél fogva, negyedrészben, a hittudományi kar révén, mégis a protestáns szellemnek lesz bizonyos mértékben a képviselete, s a debreczeni egyetemen a protestantismus egy bizonyos, elismerem, általa joggal igényelhető, positiót nyer : hogy most ezzel kapcsolatban a régi pozsonyi kir. katholikus jogakadémia megszüntettessék, ez bennem és azt hiszem, nemcsak bennem, aggodalmat kelt, hogy t. i. protestáns szellemű — hacsak némi'eg is protestáns szellemű — tanintézetek szaporítása mellett katholikus szellemű és katholikus jellegű tanintézeteink száma viszont apasztassék. Épen azért, méltóságos főrendek, minden elfogultság nélkül, mert, ismétlem, legnagyobb készséggel honorálom a bármelyik oldalról jövő tudományos munkát és a bármely oldalról a tudomány oltárára hozott áldozatokat, mondom, minden elfogultság nélkül és a legnagyobb bizalommal kell kérnem a magas kormányt, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén a pozsonyi kir. katholikus jogakadémia egyszerűen ne szüntettessék meg, hanem ellenkezőleg fentartassék, már csak azon okból is, amelyet előbb emiitettem, hogy ugyanis nagyon kevés főiskolánk van. Természetesen ne ugy tartassék fenn, hogy valami zugiskola, legyen belőle, hanem oly helyre tétessék, ahol biztosítva lesz annak megfelelő hallgatósága és niveauja. Hozzátenném még azt a kérdést is, hogy ha áthelyeztetik, akkor teljes intézetté, teljes jogi főiskolává alakittassék át, olyformán, hogy megnyerje a jogi doctoravatási jogot is. Azt mondtam, méltóságos főrendek, hogy vannak az országnak nagy vidékei, amelyek joggal igényelhetik azt, nemcsak az ottan működő tényezők aspiratiója révén, hanem azon országrészek jogos igénye révén, hogy mikor a főiskolák száma szaporittatik, akkor különös tekintetbe vétessenek. Én nem azért, mert épen a hely, hol hivatásomat betöltöm, hozza magával, hanem teljesen objectiv meggyőződésemnél 30*