Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-26

A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. 231 dés egyöntetű eldöntésének biztosítását jövőre szükségesnek tartja*. Mihelyt egy elvi kérdés vitás, szükséges annak eldöntése, hogyha egyszer elég fontos arra, hogy a jogéletben számot tegyen. Itt tulaj donképen figyelmeztetés történik, amennyiben a Curiánál is van — ilyen ellenőrzéssel megbízott egyén, aki a jogéletnek minden ágát figyelemmel kiséri és figyelmezteti a Curia elnökét, hogyha valamilyen vitás elvi kérdés merül fel. A ministeriumban szintén van ilyen ellenőrző egyén, mert a ministeriurnnak eodifica* ionalis osztálya a judicaturát szintén figyelemmel kiséri s amint észrevesznek olyan jelenségeket, hogy a jogéletnek egyes problémáit különféleképen oldják meg, rögtön figyelmeztetik az igazságügyminister utján a Curia elnökét, hogy ez irányban orvoslásról gondoskodjék. Itt tehát biztosithatom ő excellentiáját, hogy én ép ugy, mint akármelyik utódom sohasem fog arra gondolni és erre tulaj donképen nem is gondolhat, hogy a Curiának, ennek a független testületnek, véleményét valamiképen egyik vagy másik irányban befolyásolni igyekezzék. Ami az áthelyezés kérdését illeti, egészen bizonyos, hogy ez egy nagy garantiális intézkedése az alaptörvénynek, az 1868 : IV. t.-czikknek. Azonban ugyanebben a törvényben meg van mondva az is, hogy szervezés alkalmával áthelyezés történhetik. Azt méltóztatott mondani, hogy ez tulaj donképen nem szervezés, mert csak a telekkönyv megy át végleg a járásbiróságokhoz. Tényleg átmegy a telekkönyv, de átmegy a kereskedelmi és váltópereknek az a része is, amely 2500 koronán alul van, a járásbírósághoz, tehát olyan bírósághoz, amely eddig váltó-ügyekkel egyáltalában nem foglalkozott. Szükséges tehát, hogy a törvényszéktől olyan egyének tétessenek ki, különösen a forgalmasabb járásbiróságokhoz, ahol takarékpénztárak vannak és rnint kész emberek, mindjárt a judicaturát is magukkal vigyék. Ami különösebben az elnökök áthelyezését illeti — mert ugy vettem észre, hogy ő excellentiája különösen e miatt aggodalmaskodik — ez kétségtelenül szintén megtörténhetik. De annyi bizonyos, hogyha egy nagy törvényszéknél egy gyengébb elnök van, egy kis törvényszéknél pedig egy fenomenális tehetségű talentumos fiatalember, egy olyan erő, akinek szűk az a kis törvényszék és nagyobbra van hivatva, akkor elcserélés történhetik s hogy ez esetben mind a két törvényszék jól jár és az igazságszolgáltatás a legjobban. Hogy pedig ez megtörtént már korábban is. bátor vagyok ugyancsak az 1875 : XXXVI. t.-cz. alapján foganatosított leszervezésre — amint akkor nevezték — hivatkozni. Igaz, hogy akkor a törvényszékeknek egy része megszűnt, de bizony olyan törvényszéki elnökök is nyugdíjaztattak és helyeztettek át, akiknek a törvényszéke fenmaradt. 1875-ben 15 törvényszéki elnök helyeztetett át, ezek közül hét olyan volt, tehát majdnem a fele, akiknek törvényszéke nem szűnt meg. S ugyancsak később 1876-ban 19 törvényszéki elnök helyeztetett át, illetőleg nyugdíjaztatott s ezek között ismét 7 volt olyan, akiknek törvényszéke nem szűnt meg. Ilyen alkalommal tehát nem az illetőknek kényelme vagy kedve az irányadó, hanem az igazságszolgáltatás érdeke. Azonban legyen meggyőződve ő excellentiája arról, hogy, amint ez magától is értetődik, először is az áthelyezések a minimumra fognak szoríttatni, másodszor pedig amennyire csak lehetséges, minden egyénnek saját családi és egyéb érdekei is lehetőleg figyelembe lesznek véve. Epén azért kell az a két esztendő, az egyik, mely tulajdonképen a fősaison, ebben fog az illetőknek az elhelyezése keresztül vitetni, a másik csak egy olyan kisegítő és épen azért szükséges, hogy az első évben a lehető legkevesebb áthelyezés történjék és azután a tényleges szükséghez képest lehessen a második esztendőben még a hiányokat pótolni. Nem tudom, ki fogja végrehajtani a törvényt, de tény, hogy én becsületbeli garantiát vállalok arra nézve, hogy semmit nem fogok elkövetni, ami tárgyilag indokolva nincsen és ha egyszer-másszor meg fog történni, hogy egy jeles törvényszéki bírónak ki kell mennie a járásbírósághoz, ami neki esetleg nem lesz kellemes, mert a járásbiróságok legtöbbjének helyén nem olyanok a társadalmi viszonyok, melyek a törvényszéktől való kihelyezést kívánatossá teszik, ezt az áldozatot az igazságszolgáltatás érdekében meg kell hoznia. Kern csekély dolog, hogy egy 800 szakaszból és nem tudom hány rendeleti szakaszból álló nagy szervezeti átalakulásnál mindenhová az az ember jusson, ki feladatának meg tud felelni. Én épen ezért — bár volt róla szó, hogy kevesebb időt vegyünk — kértem egy esztendőt előzőleg, hogy megbeszélhessük az illetővel, hogy ha már neki el kell hagyma az egyik helyet és másik helyre kell mennie, talán kedvesebb és alkalmasabb lesz neki egy más vidék, és igy épen a bírák érdekében van, hogy ez az esztendő a kormány rendelkezésére legyen bocsátva. Hiszen meg lehetne az áthelyezést csinálni három hónap alatt is. de akkor keresztülkasul mennének a dolgok és legkevésbbé a bírák köszönnék meg. Nagyon kérném ő excellentiáját, hogy mivel én igazán súlyt helyezek rá, hogy lehetőleg nyugodjunk meg ebben, és mivel olyan javaslattal jövünk, mely ezen hiányokat pótolja, legyen kegyes ezt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem 1 (Elfogadjuk !) Akik elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A törvényjavaslatot tehát átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelenteni Id. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czimnek és a szakaszok kezdőszámának felolvasását. Aki esetleg valamely szakasznál felszólalni