Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-26

A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE. 229 mert hiszen tudom, sokkal jobban tiszteli a bíróság függetlenségét, semhogy ilyen alakban igyekezett volna rá hatni, de mindenesetre figyelmébe ajánlom a minister urnak, hogy a végrehajtásnál vagy pedig a vonatkozó rendelet kiadásánál legyen rajta, hogy ez a rendelkezés szelidittessék, nehogy a bíróság valamely tagja ebből azt a következtetést vonja le, hogy őneki alkalmazkodnia kell a minister vagy az elnök akaratához. Még egy megjegyzést kívánok tenni a javaslatra és ez vonatkozik a 83. §-ra, illetőleg most máinem tudom hányadik szakaszra, miután a 82. §. elesett, a változott szöveg pedig nem áll rendelkezésemre. Székely Ferencz igazságiigyminister: A számazás megmaradt! Bernáth Géza: A 83. §. aképen intézkedik, hogy a királyi törvényszéknél, vagy a királyi járásbíróságnál alkalmazott ítélő bíró a polgári perrendtartás életbelépését megelőző és követő egy-egy, összesen tehát két évi időtartamon belül más bírósághoz áthelyezhető. Én elismerem azt, hogy vannak bizonyos kényszeresetek, amikor a minister kénytelen az 1869 : IV. t.-cz. 16. §-át korlátozni vagy pedig az 1871 : IX. t.-cz. 1. §-ában foglalt kivétel jogával élni. Azonban mindakét törvény a biró függetlenségét biztosító garantialis törvény, amelylyel szemben a törvényhez fűződött kivétel a legszorosabban magyarázandó. Ebben a törvényjavaslatban más bírósági szervezést nem találtam, mint a telekkönyvi bíróságnak a járásbíróságokhoz való áthelyezését. Ennek folytán nem tudom magamnak megmagyarázni, miért kell megmozdítani az ország összes elsőbirósági alkalmazottait, holott '.zekét, különösen az összes elnököket a tkvi hatóság áthelyezése épen nem érinti. De utánanéztem az 1875. évi és 1895. évi sokkal tágabb körű bírósági szervezéseknek : azok mind szigorúan ragaszkodtak ahoz, hogy csak azokat az alkalmazottakat érintse az áthelyezési kényszer, akik a szervezés által valóban érintve vannak. De tovább megyek. Hol van annak az elnöknek, a bírónak megnyugvása, ha tudja, hogy tisztán azért, mert a telekkönyvi hatóság áttétetik, két esztendő alatt bármikor ő is áthelyezhető egy másik helyre ? Nagyon sajnálom igazán, hogy ő excellentíája ezeket a rendelkezéseket nem szorította szűkebb korlátok közé. De őszintén mondva, nem is hiszem, hogy ezek az áthelyezések sokat segítsenek, mert ha egyes hibák időlegesen pótoltatnak, viszont a másik helyen előáll a hézag Az ilyent csak hosszas szervezeti intézkedések által lehet teljesen kiigazítani, de két év alatt nem lehet az egész orszá gbirói karát ugy átformálni, mint ahogy ő excellentiája akarja, mert hiszen bármilyen áthelyezések mellett is a birói karban mindig lesznek erősebb elemek, közepesek és selejtesek. Még csak egyet. A birói elmozdithatóságot az 1869 : IV. t.-cz. alkotta meg. Azóta ezt a törvényt felfüggesztették 1875-ben, majd I 1890-ben, de mindig nagy szervezés alkalmából. ! Most felfüggesztjük azt a perrendtartás életbeléptetése ötletéből. Hol lesz ezek után a bírónak megnyugvása arra nézve, hogy a garantialis törvény, amelyet ő ugy tekintett, mint existentiájának szilárd alapját, holnap nem függesztetik fel és nem jön a minister egy uj perjoggal vagy más hasoneljárásu törvénynyel, amelynek életbeléptetése alkalmából újból felfüggeszti a törvény biztosító rendelkezését ? Ezeket kívántam elmondani; különben magát a javaslatot elfogadom. Elnök: Kivan még valaki átalánosságban szólani ? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Székely Ferencz igazságiigyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Mindig kiváló szerencsémnek tartom, ha ő excellentiájával akár a parlamentben, akár a zöld asztalnál vitába bocsátkozhatom, mert az ő tudományos készültsége és nagy gyakorlati ismeretei mindig vetnek fel kérdéseket, amelyeket méltó megszívlelni, és amelyek a végrehajtásnál bizonyos irányt jeleznek. Ezért különösen köszönöm, hogy ezt az öt kérdést méltóztatott felvetni. Legyen szabad azonban remélnem, hogy az adandó felvilágosítások ő nagyméltóságát meg fogják nyugtatni. Mindenekelőtt arra a kérdésre, hogy miért vettünk fel annyi mindenféle dolgot, igazán csak azt felelhetem, amit a múlt alkalommal, a szervezeti novellánál mondottam, hogy a szükség kényszeritett bennünket erre. Egy perrendtartás 43 esztendeig volt életben ; u. n. ideiglenes perrendtartás. Most már az életnek annyi mindenféle viszonya szövődött éhez a perrendtartáshoz, a törvényeknek, rendeleteknek egész nagy tömege, ugy hogy ezt kivonni az igazságszolgáltatásból anélkül, hogy a vele szomszédos területeket érintsük, ép ugy nem lehet,mint ahogy nem lehet meggátolni azt, hogy az elsülyedt hajónál az elsülyedés pillanatában a hullámverés egész forgataggá váljék. Azt hiszem, nem mentünk túl azon a korláton, amelyet megtartani szükséges volt és ebben a tekintetben azt hiszem, hogy mindazok a szerves rendelkezések, amelyeket itten megalkotni szükségesnek tartottunk, be fognak válni. Ami különösebben azt a kifogást illeti, hogy felvettük az ügyvédeknek és különösen a zugirászatnak kérdését és hogy ebben talán egy kissé tovább is kellett volna menni, erre az a feleletem, hogy a kormány javaslatában tényleg tovább mentünk, de az ' gazságügyi biztotság bővebb megfontolás után ugy találta, hogy nem lehet most megbolygatni egy olyan nehéz kérdést, mint aminő a községi jegyzők javadalmazásának kérdése, mert nem bizonyos, hogy amikor ez a törvény életbelép — két evés néhány hónap rnulva —, rendezve lesz-e már a közigazgatás és különösen rendezve lesz-e a községi jegyzők javadalmazásának kérdése. Az eredeti tervezet elkészítésénél azt hittük, hogy szabad és lehet ezt feltételeznünk, az igazság1 ügyi bizottságban és a képviselőházban azonban ! aggodalmak merültek fe] emiatt és így nem pre-