Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-26

228 A FŐRENDIHÁZ XXVI. ÜLÉSE tositásánál arról, hogy az esetleges pereket megelőzzük. Mi sem lévén természetesebb, mint az, hogy ka avatatlan kezekbe kerülnek ezek a munkálatok, a jogügyletek megkötése, ebből számtalan félreértések és a végén perek keletkeznek. De teszem a közigazgatás érdekében is, mert lehetetlen, hogy a közigazgatás is ne vallaná kárát annak, hogy ha az a jegyző, aki olyan sokirányú munkálattal van elfoglalva, még jogosítványt nyer arra is, hogy a magánfelek érdekeit képviselhesse ; hiszen tekintettel az emberi gyengeségre közeli az a feltevés, hogy a külön honoráriumért és külön díjazásért teljesített munkát nagyon könynyen előnyben részesítheti a másik kötelezett munka felett. Ismerem az ellenvetéseket. Először a távolság, hegy a községek messze esnek ettől, a közjegyzők messze laknak, az ügyvédek nehezen megközelíthetők. Ezen lehet segíteni, a közjegyzőnek méltóztassék külön szakaszokat csinálni a kerületében. A közjegyzők időszakonként jelenjenek meg e szakaszok székhelyén és tartsanak úgynevezett törvénynapokat előzetes kihirdetés mellett. — Hiszen ezek az ügyletek a községben ugy sem fordulnak elő olyan nagy tömegben, hogy a közjegyző havonként egy-két törvénynapon el ne tudná ezeket végezni. A másik ellenvetés az, hogy a közjegyző és ügyvéd drága. Ezen is lehet segíteni, mert hiszen minimálisan lehet megszabni ezeknek a közjegyzői dijaknak az árát, ugy hogy épenséggel nem kerül többe, mint amennyiért ma a községi jegyző elvégzi. A harmadik és — elismerem — ez a legfontosabb ellenvetés, hogy a községi jegyzők javadalmazásának alkotó részét képezi ez a magánmunkálat, és az ő erdekeik megóvása nélkül ezt a kérdést nem lehet megoldani, ezt szívesen elismerem, hogyha a körjegyzők elvesztik ezeket a magánmunkálatokat, ezért őket kárpótolni kell. Másik megjegyzésem az ügyvédi rendtartás 66. §-ára vonatkozik. A törvény fentartja az ügyvédi rendtartás 66. §-át, de nem intézkedik arról, hogy vájjon az abban idézett eljárási szabály mi módon legyen megalkotandó. Van ugyan egy rendeletünk erre, de az teljesen elavult, amire például csak azt hozom fel, hogy e rendeletben a polgári perrendtartás 520. szakaszára történik hivatkozás, holott ez az 1881 : XLIX. t.-cz. által már régen hatályon kivül helyeztetett. E mellett a régi rendelet épen nem simul az uj polg. prtshoz. Azt hiszem, hogy ő excellentiája talán foglalkozik e kérdéssel, miután azonban nem tudom kivenni ezt a javaslatból, tisztelettel kérdem, hogy e rendeletnek a prtshoz alkalmazott átdolgozása van-e tervbe véve ? A harmadik megjegyzésem az átmeneti intézkedések 61. §-ára vonatkozik. Ezen 61 §. azt mondja, hogy a perrendtartás életbeléptetése előtt folyamatba tett polgári perekben az eddigi szabályokat kell alkalmazni azzal a kiegészítéssel, hogy a polgári perrendtartás életbelépését követő időben a per érdemének bírói előadása után a felek jelenlevő képviselői az ügynek az iratokban foglalt ténybeli és jogi állását minden fokon egy-egy felszólalással ismertethetik. Mit jelent ez, méltóságos főrendek ? Azt, hogy a rendes perekben ezután az előadás alkalmával mind a két ügyvéd felszólalhat. Ezt az intézkedést az írásbeliség rendszerével merőben ellentétesnek találom. Hiszen az írásbeli eljárás úgyis megadja a feleknek az alkalmat védelmük kifejtésére, megengedi az elleniratot, a választ, a viszonválaszt, a végiratot, ellenvégiratot, az észrevételezés jogát, sőt még a bírónak is megadja a jogot, hogy ha nincsen tisztában az ügygyei, jegyzőkönyvi tárgyalást is tarthasson. Ezek mellett nem tudom felfogni, ennek a szakasznak czélját, nem tudom felfogni miért szükséges az, hogy a fentebbiek daczára esetleg három fórumon hat felszólalást még megengedjünk. Aki ismeri nálunk az előadások rendszerét, az tisztában van azzal, hogy az előadó biró úgyis megvilágítja a per ténybeli és jogi előadásait, ha ezt a felek is tehetik, a bírák és ügyvédek közt bizonyos confhctusok támadhatnak, amelyek az ügy előnyére nem, de a jogszolgáltatásnak kárára szolgálhatnak. De attól is tartok, hogy ezen eljárás következtében különösen a Curiánál a restantia nagyon fel fog szaporodni. Egynéhány megjegyzést kívánok még tenni a Curia teljes üléseinek döntvényeire vonatkozó rendelkezésekre. A javaslat a jogegységi tanácsot négy csoportba osztja be. Köztudomású, hogy a telekkönyvi és úrbéri perek majdnem elválaszthatatlan kapcsolatban vannak a polgári ügyekkel; és kivéve talán egy-egy telekkönyvi ügyet, ahol épen csak alakiságokról van szó, mindegyiküknél rendszerint mindig egy-egy magánjogi kérdés is lappang. Epén ezért nem tartom helyesnek, hogyha ezek külön jogegységi tanácsban tárgyaltatnak. Egy további megjegyzésem a javaslatnak 71. §-ára vonatkozik. A 71. §. tudniillik azt mondja (Olvassa): >>Akir. Curia teljes ülésében kell eldönteni a vitás elvi kérdést először, ha a kir. Curia valamelyik tanácsa elvi kérdésben el kivan térni a kir. Curiának az előbbi szakasz értelmében a jogegység megóvására hozott határozatától vagy a királyi Curiának teljes ülésében hozott határozatától; másodszor, ha a királyi Curia elnöke vagy az igazságügymmister a királyi Curia jogegységi vagy teljes ülési határozatának megváltoztatását szükségesnek tartja.« Bocsánatot kérek, nem tartom szerencsés dolognak ezt ilyen suggestiv alakban kimondani. Eddig mindig csak a felügyelet jogát és a figyelmeztetés jogát adta meg a törvény a Curia elnökének és az igazságügyministernek arra az esetre, ha a jogszokás folytán a döntvény módosításának szüksége merült fel. Meg vagyok győződve, hogy az igazságügymmister ur nem is célozta ezzel azt, hogy ez vagy amaz irányban hasson a bíróságra,