Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

196 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. Felemlítettem a múltkor, méltóságos főrendek, azt, hogy már Deák Ferencz idejében két ilyen eltérés történt. A mai nap folyamán Hadik János gróf ő excellentiája kétségbe vonta az én idézetem helyességét; és én kénytelen vagyok konstatálni, hogy azt, amit én a bizottságban állitottam, azt ma is fentartom, hogy t. i. Deák Ferencz maga elismerte, hogy az az eljárás, amelyet ő proponál, eltérés a szabályoktól, a tanácskozási rendtől, tehát egy rögtönös kivétel megállapítása a normális szabályok alól, amit bizonyítok Deák Ferencz szavaival. Deák Ferencz elismerte, hogy nem normális az általa proponált eljárás, de — azt mondja — (olvassa) : »ezen nem normális helvzetből kimenekülni ismét csak nem normális módon leszünk kényteleneké Azt mondja továbbá . . . Prónay Dezső b.: Az egészet tessék felolvasni, ne kiszakított mondatokat! (Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk !) Lukács László ministerelnök: Az egész kötetet nem olvashatom fel, de ami erre vonatkozik, azt szívesen felolvasom. (Derültség.) Azt mondja Deák Ferencz (olvassa) : »Arra, igenis, van joga a háznak, hogy a költségvetés tárgyalásának módját meghatározza.« (Zaj. Tovább olvassa) : »Van joga, hogy azt mondja : meghatározom a költségvetést fő tételeiben, mert rá nem érek a részletekbe belemenni*. Tehát ez világos bizonyítéka annak, hogy ő egy eltérő, a szokásostól eltérő módot proponált, és én sem állítottam soha egyebet, mint azt, hogy igenis, fordult elő már abban az időben eset, hogy a normális eljárástól eltérő mód hozatott alkalmazásba. Hadik-Barkóczy Endre gr.: Unanimitas volt ? Lukács László ministerelnök : Bocsánatot kérek, nem volt unanimitas. Nagyon köszönöm ő excellenüájának, hogy erre utalt. Deák Ferencz beszédei hatodik kötetének 3. lapján olvasható, hogy Deák ezen propositiója ellen felszólalt Ráday László gróf, aki elleninditványt tett, felszólalt Bobory Károly és felszólalt Tisza Kálmán. Tehát nem volt unanimitas, volt ellenvélemény, de ennek darczáa a többség Deák Ferencz javaslatát fogadta el. Ugyancsak voltam bátor utalni arra, hogy szintén Deák Ferencz indítványára az egész polgári perrendtartást, amely nem kevesebb, mint 600 §-t foglalt magában, és amely az 1868 : LIV. t.-cz. neve alatt lett később ismeretes, hasonlóképen bloc fogadta el a ház, habár a szabályszerű tárgyalás az lett volna, hogy az átalános tárgyalás befejezése után minden egyes paragrafus külön tárgyaltassék. Ez nem történt meg, hanem en bloc mind a 600 §. egyszerre elfogadtatott. Voltam bátor utalni egy esetre, amely az én praxisomból származik, amidőn én pénzügyminister koromban az egyik kiegyezési tárgyalás eredményeként elkészített körülbelül 8 vagy 9 törvényjavaslatra nézve időkímélés szempontjából azt proponáltam a képviselőháznak, hogy mind a 9 törvényjavaslat együttesen tárgyaltassék. Ez is eltérés volt a házszabálytól, a többség elfogadta, ugy is tárgyaltatott, de soha senkinek eszébe nem jutott azt mondani, hogy ez alkotmánysértés és hogy azok a törvények érvénynyel nem birnak. Én nem vonom kétségbe, méltóságos főrendek, hogy a házszabály azért van megalkotva, hogy megtartsák. Hadik János gr. : Ez szép ! Köszönjük ! Prónay Dezső br. : Igazán nagyon szép ! (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Lukács László ministerelnök: Nem vonom kétségbe azt sem, hogy a házszabály hivatva van a kisebbség védelmét is biztosítani. Csakhogy ne méltóztassanak elfelejteni, méltóságos főrendek, hogyha a házszabály olyan vagy olyképen értelmeztetik, hogy az fő feladatát nem teljesiti, fő czélját el nem éri; ha a házszabály ugy alkalmaztatik, hogy a fő dolog, t. i. a ház tanácskozási szabadsága és rendje nem biztosíttatik . . . Prónay Dezső br. : Volt 4-én tanácskozás ? Lukács László ministerelnök: ...akkor az a házszabály többé nem házszabály, akkor az egy caricaturája annak, aminek tulajdonképen lennie kellene. (Élénk helyeslés. Ugy van !) Hadik János gr. : Helyes ; akkor módosítani kell ! (Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Méltóságos főrendek ! Hogy nemcsak én vagyok ebben a véleményben, és hogy bizonyos esetekben a parlamenti erőszak, a szó szoros értelmében vett parlamenti erőszak — mert ez nem volt az — szintén alkalmazható és megengedhető e tekintetben bátor vagyok egy auctoritásra hivat kőzni, akinek tekintélyét talán Hadik János gró, ő excellentiája is el fogja ismerni, és ez nem más, mint Andrássy Gyula gróf ő excellentiája, (Halljuk ! Halljuk!) a volt belügyminister ur, aki 1898 deczember 18-án választóihoz egy nyílt levelet intézett, amelyben igen érdekes és figyelemreméltó mondatok fordulnak elő. Azt mondja ugyanis ő excellentiája (olvassa) : »A politikában absolut igazságok nincsenek. Lehetnek, elképzelhetők olyan körülmények, amelyek az erőszakos jogtiprást is kötelességgé teszik. Ha például az ellenzék azt mondaná, hogy addig obstruál, amíg a külön magyar hadsereg fel nem állíttatik, vagy, amíg gazdasági politikánk czéljául el nem fogadjuk az Ausztriától való különválást, akkor, elismerem, nem maradna más hátra, mint a rideg ellenállás.« Tehát ő elismer olyan eseteket, ahol a parlamenti erőszak, a rideg ellenállás meg van engedve. Igaz, hogy ő excellentiája akkor csak az önálló magyar hadsereg felállítását és az Ausztriától való gazdasági elszakadást tekintette olyan eseteknek, amelyekben ő ezt az erőszakot megengedhetőnek tartja, valószínűleg azért, mert akkor még nem ismertük annyira az obstructiót. De, miután a képviselőház kisebbsége a kormány minden előzékenységével szemben elutasitólag viselkedett és a választói jognak olyan reformját követelte, amely minden szakértőnek egyetértő véleménye szerint a magyarságnak s az ország intelligentiájának