Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ jogos befolyását egyszersmindenkorra megsemmisítette volna: azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy ily körülmények között tényleg más eszköz nem állott rendelkezésre, mint szembeszállni az obstructióval, mint az az eljárás, amely követtetett. (Elénk helyeslés.) Más volna az eset, ha a házszabályoknak azon pontjain esett volna sérelem, amelyek, amint bátor voltam említeni, az 1848. törvénynyel szoros összefüggésben állanak, ha a többség jjéldául nem nyilvános ülésben hozta volna meg határozatát. De hiszen arra nem volt eset az én egész parlamenti praxisomból, egyetlenegy ily esetre sem emlékszem, hogy a képviselőház többségének egy tagja kért volna zárt ülést, vagy kérte volna a nyilvánosság kizárását ; de arra igenis mindnyájan emlékszünk, hogy hónapokon keresztül az ellenzék folytonosan, reggeltől délutánig zárt ülésekkel fecsérelte el az ország idejét. (Igaz! Ugy van!) Es ezáltal nem mi jöttünk, hanem ő jött a legdirectebb összeütközésbe a törvény rendelkezéseivel. Más lett volna az eset akkor is, ha a többségi elven esett volna sérelem, amely az 1848-iki törvényben szintén mint egyik kardinális pont van kimondva, De hiszen ez sem történt, mert a szavazás után azonnal ott a jelenveit férfiak egy teremben összegyűlvén, 234-en aláírásukkal bizonyítva kijelentették, hogy jelen voltak, résztvettek a szavazáson, elfogadták és helyeselték az elnök által föltett kérdést és magukévá tették eljárását. Mindezekből én arra a eonclusióra jutok, méltóságos főrendek, hogy olyan sérelem, amely törvénysértésnek vagy alkotmánysértésnek volna qualificálható, nem történt, és ennek hiányában természetesen reparatióra sincs szükség. Legkevésbbé látom, vagy látnám pedig helyesnek a a reparatiónak azt a módját, amelyet a méltóságos főrendiház venne kezébe és amely meggyőződésem szerint anélkül, hogy valamit is használna a dolognak, a conflictusok igen veszedelmes forrásává válnék. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Méltóztatnak ismerni azokat az összeütközéseket, amelyek a régi magyar országgyűléseken a két tábla között előfordultak és évekig és évtizedekig elhúzódtak. Méltóztatnak ismerni azokat az ujabb jíarlamenti confliktusokat is. amelyek idegen államokban a felsőház és az alsóház között kiütöttek és amelyek mind azt bizonyítják, hogy ha ilyen conflictusok megindulnak, sohasem lehet kiszámítani, hogy azok hova vezetnek, csak egy bizonyos, hogy vagy az egyik, vagy a másik háznak igen súlyos sérelmével szoktak végződni. (Mozgás.) A méltóságos főrendiháznak teljes joga van a képviselőháztól átjött, szabályszerüleg áttett nuneiumokat tárgyalni, elfogadni vagy visszautasítani. De azt hiszem, nem volna ajánlatos belemenni abba, hogy vizsgáljuk, vájjon a képviselőház helyesen járt-e el vagy sem. Itt mérvadó az, vájjon a nuntium szabályszerűen van-e kiállítva vagy sem, szabályszerűen lett-e átküldve vagy XXV. ÜLÉSE. 197 sem. Mind a két ház működése e tekintetben egymástól teljesen független és autonóm. Méltóságos főrendek ! Hallottuk azt az aggályt, hogy ha reparatio nem történik, akkor a törvények iránti tisztelet meg fog inogni ebben az országban. Hát bocsánatot kérek, azt, hogy egy törvényhozó testületnek legális többsége a maga akaratát, amely egy esztendeig le volt nyűgözve a kisebbség által, végre, valahára érvényre juttatja, hogy ez a törvények iránti tiszteletet megingathatná, ezt éu belátni nem tudom. De igenis, ha van valami, ami megingatja a törvények és a törvényhozás iránti tiszteletet, ugy azok az alacsony és operettszerü jelenetek azok, amelyek színhelyévé a parlament tétetett. (Ugy van ! Ugy van !) Hallottuk azt a fenyegetést, azt a jóslatol is, hogy abban az esetben, ha a törvény ily módon jön létre, az illetők meg fogják tagadni az engedelmességet a törvénynyel szemben. Prónay Dezső b. : Senki sem mondotta ! Lukács László ministereliiök: Kérem, bocsásson meg a méltóságos báró, én nem tartok attól a veszedelemtől, hogy valaki ez ok miatt tagadná meg a törvény iránti engedelmességet. Elő fognak fordulni, amint előfordultak a múltban is esetek. hogy egyesek igyekeznek magokat törvényszerű kötelezettségeik teljesítése alól kivonni. De méltóztassék elhinni, egyetlen eset sem lesz, amikor valaki azért vonja ki magát e kötelezettségek alól, mert a javaslatnak harmadszori felolvasása június 4-én és nem június 5-én ment végbe. (Igaz ! Ugy van ! Derültség.) Hadik János gr. : Azért, mert hatezer szuronyt mozgósítottak ! Azért ! (Igaz ! Ugy van ! Zaj. Elnök csenget.) Lukács László mínisterelnök : De igenis, méltóságos főrendek, nekem is van egy aggályom, egy súlyos aggályom : hogy az erkölcsi világban a fogalmak és a felfogások teljesen össze fognak zavarodni, ha azt, látják az emberek és azt fogják olvasni az összes hírlapokból, belföldön és külföldön egyaránt, hogy ebben a méltóságos testületben, amely természeténél, traditióinál, összealkotásánál fogva a conservativ irányzatok támogatására van természetszerűleg utalva, (Igaz ! ügy van !) ebben a méltóságos testületben igen erőteljes hangok emelkednek, amelyek nem a conservativ többségi princijűumnak, hanem a parlamenti anarchiának ha nem is támogatására . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Elénk helyeslés a baloldalon.) Hadik János gr. : Ezt kikérjük magunknak ! (Zaj. Elnök csenget.) Lukács László mínisterelnök: Kérem, azt mondtam, hogy ha nem is támogatására szolgálnak, de azzal a látszattal bírnak, minthogyha arra irányulnának. Hadik János gr. : Eszerint tehát ne beszéljünk semmiről, hanem tárgyaljunk titokban, suba alatt azokkal, akik egy ministerelnököt féltenek ! Lukács László mínistereinök : Méltóságos főrendek ! Látjuk, hogy az ilyen parlamenti anar-