Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-25
A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 195 nem ég a ház és amidőn nem tudjuk, hogy melyik pillanatban fog bekövetkezni egy explosio, amely megsemmisítéssel fenyegeti mindazokat az erkölcsi, anyagi és culturalis értékeket, amebyeket sok évtized fáradságos munkájával szereztünk meg. (ügy van! ügy van I) Mindezekkel a kérdésekkel nem kivánok ez alkalommal foglalkozni, mert hiszen meg vagyok győződve, hogy a méltóságos főrendek bölcsesége önmagának fogja megadni ezekre a kérdésekre a kellő választ. Kötelességem azonban foglalkozni azzal a kérdéssel, amely a mai napon is a vita főtárgyát képezte : a legalitás, a törvényesség kérdésével, még pedig annál is inkább, mert itt bírálatokat hallottunk a másik ház többségének eljárása felett, amelynek ez idő szerint én vagyok a vezére és igen szigorú bírálatokat hallottunk egy férfiú eljárása felett, aki nincs itt és így nem védekezhetik. Ha igazságosan akarunk ítélni, méltóságos főrendek, mindenek előtt helyesen kell megállapítanunk a tényálladékot, amit, azt hiszem, röviden a következőkben foglalhatok össze : Az országgyűlés többsége hosszú, évekre terjedő tapasztalatból és különösen az utóbbi hónapok tapasztalataiból meggyőződött arról, hogy a képviselőház kisebbsége, vagy — mondjuk — a kisebbségnek egy kisebbsége elhatározta, hogy a maga akaratát minden eszközzel reá fogj a oktroyálni a többségre, és ha ez neki nem sikerül, meg fogja akadályozni minden eszközzel a parlament normális működését. (Ugij van ! ügy van !) És csodálatos, méltóságos főrendek, ennek a parlamenti szempontéi teljesen a fejetetejére állított eljárásnak akadtak dicsőitői és akadtak helyeslői szerteszét az országban. És ez a magasztalás még jobban felbátorította a kisebbséget, amely azután elhatározta, hogy az egyik elnök lemondása után nem fogja megengedni, hogy a ház reronstituálhassa magát és nem fogja megengedni az elnök megválasztását. Midőn azonban ezt a szándékát nem bírta megvalósítani és az elnök mégis megválasztatott, erre az ellenzék azzal felelt, hogy egj^általában lehetetlenné tett a házban mindenféle tárgyalást. így történt, ezen előzmények után és a szenvedélyeknek ezen felizgatott hullámzásában, hogy az elnökség által feltett kérdésre a többség hozott egy határozatot, amely határozatnak meghozatalánál eltért a házszabályok normális utasításaitól. A kérdés az, hogy ez az eltérés, amelyet az elnök is bevall és amelyet senki sem von tagadásba, képoz-e alkotmánysértést, képez-e törvénysértést, amint itt állíttatik. Ezt a kérdést kell megvizsgálni. És itt bocsánatot kérek, ha bizonyos tekintetben kénytelen leszek ismétlésébe bocsátkozni egyes olyan dolgoknak, amelyeket a mélyen t. főrendiház bizottságában már említettem. A kérdés az, hogy volt-e alkotmánysértés, volt-e törvénysértés. Hogy valamely törvényt megsérthessünk, mindenekelőtt egy ilyen törvénynek léteznie kell. A kérdés az, vájjon a házszabály törvény-e, vagy nem ? (Zaj.) Az én meggyőződésem szerint azt sem törvénynek nevezni, sem törvénynyel parificálni nem lehet. (Helyeslés.) Nem törvény a házszabály először keletkezési módjánál fogva, mert mindenki tudja, hogy mindkét ház megalkotja magának önállóan és függetlenül a házszabályt. Hadik János gr. : Korlátozva az 1848-iki törvény rendelkezései által! Lukács László ministerelnök : Megalkotja anélkül, hogy a másik háznak vagy a koronának arra bármiféle ingerentiája volna. Nem törvény a házszabály másodszor azért, mert a törvény hatálya átalános, mindenkire kiterjed ; a házszabály csak az illető ház tagjaira, esetleg az ott jelenlevő hallgatóságra terjed ki. (ügy van! ügy van! Nem tagadom, hogy vannak a házszabálynak bizonyos részei, amelyek törvény erejével bírnak, (Zaj.) de nem azért, mert ezek a házszabályban vannak, hanem azért, mert a törvényben vannak, amely törvény alapját képezi a házszabálynak. Ez a törvény köztudomás szerint az 1848. évi IV. törvényczikk, amely bizonyos utasításokat ad a két háznak, hogy alkossanak maguknak házszabályokat és azokban állapítsák meg a tanácskozási rendet. Egypár utasítás, amelyre itt hivatkozás történt, különös fontossággal bir és amennyiben azok átmentek a házszabályba, természetesen a háznak vagy a ház összességének hozzájárulásával sem módosíthatók, mert törvény jellegével bírnak. De ilyen dispositio összesen csak kettő-három van. Ilyen a nyilvánosságra vonatkozó rendelkezés, amelynek következtében a nem nyilvános ülésben hozott határozatok nem birnak érvénynyel, illetve ott határozatok nem is hozhatók; ilyen másodszor az, hogy a ház a maga határozatait a többségi elv alapján kell, hogy hozza, és ilyen dispositiója a törvénynek harmadszor az, amely felhatalmazza az elnökséget, hogy a rend és csend fentartására szükség esetében fegyveres erőt is vegyen alkalmazásba Hadik János gr.: A 15. §. semmi? Lukács László ministerelnök: Ezenkívül a házszabályoknak minden más dispositiója, amely nem alapszik a törvényen, amint a törvény maga mondja : rendszabály, amely a tanácskozás és szavazás módját és rendjét van hivatva megállapítani és amelynek a tanácskozási rendre vonatkozó része, amint ő excellentiája méltóztatott említeni, ha változást szenved, tényleg mindig csak a későbbi ülésszakban bir érvénynyel, Eszerint, méltóságos főrendek, constatálhatjuk azt, hogy a házszabálynak mindazon részei, melyek nem alapulnak a törvényen, egyszerű rendszabályt, tanácskozási rendet kéjjeznek, tehát statútum jellegével birnak és ennek következtében a ház ezeket tetszése szerint módosíthatja, azokról szükség esetében eltérést is megengedhet magának, mint ahogy erre voltak is már a gyakorlatban esetek, (Halljuk !) 25*
