Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-25
194 A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. és jelent ki valamit, akár valamely elnök hozzájárulásával is, mégis nem ez lesz a többségi akarat. Mert nem az tekintetik a ház akaratának, amit egy véletlenül összeverődött vagy összehívott numerious többség mond ki, hanem jogforrásképen az a ház akarata, amit a ház a maga szabályai szerint tanácskozásra megállapított helyen és tanácskozásra megállapított időben a házszabály korlátai közt szabályszerűen mint olyant megállapított. (Igaz ! Ügy van ! jobbíelől.) Annak a 234 képviselőnek, ha jelen volt is a házban — nem hivatkozhatom autentikus bizonyítékra, de nem a véderő-törvényj avaslat, hanem egy más törvényi avaslat tárgyalásakor tanúm van erre a karzaton, aki hajlandó tanúsítani, hogy csak 81 volt jelen, tehát nem is határozatképes számban — annak a 234 képviselőnek nyilatkozata nem házhatározat, habár többségnek a kijelentése, és ha 101 képviselő lett volna jelen és szabályszerű tárgyalás és szavazás mellett megállapittatott volna azok körében a többség, hogy t. i. 51 kéjoviselő szavazott meg valamit, az lett volna a ház határozata. Jogforrásul csak a szabályosan kifejezett házakarat szolgálhat. így állván a dolog, méltóságos főrendek, talán jogosult az az aggodalom, hogyha a véderőj avaslat mint szentesitett törvény hirdettetnék ki, nem fog-e ez a magyar társadalom erkölcsi felfogásában egy óriási szakadékot támasztani ? A társadalom gondolkodó része, a nemzet szinejava aligha tekintheti ezt másnak, mint a hatalom tényének. Ha ezt beillesztik a magyar törvények gyűjteményébe ilyetén utón és módon, az a magyar törvények körében az illegitim származásnak a bélyegével jön bele a törvénytárba, és az illegitimitásnak ezt a bélyegét sem a főrendiháznak — hogy a római jog műnyelvén szóljak — subsequens matrimoniuma, sem a legitimatio »per decretum j3rineipis« helyre nem hozhatja. Ez, méltóságos főrendek, nagyobb veszedelem, mint netán akár egy esztendeig tartó obstructio, mert megrendítjük az egész társadalomnak a törvény iránti tiszteletét és az alkotmány szentségébe vetett hitét. És hova vezet ma? Méltóságos főrendek, hatalommal igen sokat lehet kivívni, de az egyedül fegyveres erőre támaszkodó hatalom szemben találja magát igen gyakran az erkölcsi erők hatalmával és azok nagyobbak. Mire támaszkodhatik a fegyveres erő ? A fegyelemre és a fegyelem nem egyéb, mint bizonyos lelki behatásoknak az eredménye. A fegyelem keletkezik szoktatásból, nevelésből, félelemből, jutalmazás reményéből és a feg3 r elmet gyakorló erkölcsi, értelmi és bátorságban való fölényéből. És ha ezek az erkölcsi tényezők, melyek az egész társadalmat fentartják, melyeken az egész modern kultúra sarkallik, melyek a jogállam alapját képezik, meglazulnak, akkor meglazul a hatalom és hiábavaló külsőleg a nagyhatalmi állás hangoztatása, gyenge lesz az olyan nagyhatalom, mely nem tud erkölcsi értékekben bizni, nem tud erkölcsi tényezőkre támaszkodni. (ügy van !) És uraim, tanuljunk az idők jeléből. Egy uj fogalmat hoztak be az uj idők a társadalomba, sőt talán kettőt is. Az egyik a sztrájk, a másik a sokkal veszedelmesebb amerikázás. Hát sztrájkba a magyar társadalom a véderőtörvén ynyel szemben, ha ezt mint olyant kihirdetik, elég okos, hogy nem fog lépni, de lesznek sokan, akik majd amerikáznak. Tudják az urak mi az 1 Sokan tudják, talán nem mindenki. Amerikázás annyit tesz, mint színlelni a munkát, színlelni a kötelesség teljesítését, de ugy, hogy az valósággal még se teljesüljön. Kérdem én, nagyhatalom lesz-e az az állam, amelynek hadseregébe a soeilisták beleviszik az amerikázást ? Gondolják meg ezeket is. Én mindezeket mérlegelve, az adott viszonyok között, a házszabályok ért-elmében, elsősorban Hadik János gróf halasztási indítványa lévén tárgyalandó, elsősorban ezt pártolom és ennek napirendre tűzését kérem a házszabályok 57. §-a alapján; ennek elfogadása nem praejudieál Dessewffy Aurél gróf indítványának, mert azon az ülésen, amelyre a ház a maga tanácskozásai folytatását kitűzte, az újra felvehető, hiszen nincs levéve a napirendről, ez csak annyit tesz, hogy mi elhalasztjuk az egész tárgyalást. Elsősorban tehát a halasztási indítványt pártolom, de pártolom in merítő teljes mértékben Dessewffy Aurél gróf indítványát is. (Éljenzés.) Degenfeld Pál gr. jegyző: A ministerelnök ui kíván szólni. Lukács László ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Nem akarván magamat kitenni annak a szemrehányásnak, amelylyel ma már találkoztam, hogy csak a vita bezárása után szólalok fel, felhasználom az alkalmat és kérem a méltóságos főrendek szíves elnézését, hogy pár perezre igénybe vehessem figyelmöket. (Halljuk ! Halljuk!) Igyekezni fogok lehető rövidre szabni felszólalásomat. (Halljuk ! Halljuk !) Nem akarok foglalkozni a szőnyegen lévő törvényjavaslatnak sem katonai, sem pénzügyi oldalával, hiszen ezekről a mai vita folyamán nem is volt szó. Amennyiben ennek szüksége felmerülne, mindenesetre fel fognak szólalni t. kollegáim, a szakminister urak, akik hivatottabbak lesznek ezekben a kérdésekben nyilatkozni. Én még a kérdésnek politikai részébe sem kívánok mélyebben belebocsátkozni, habár igen érdekesen lehetne fejtegetni azt a kérdést: vájjon helyes-e, megengedhető-e, hogy a monarchiának s a monarchiában hazánknak biztossága szempontjából szükséges legfontosabb intézmény megvalósítása évtizedeken keresztül elodáztassék és elhalasztassék. Igen érdekes volna fejtegetni azt a kérdést is, vájjon megengedett eljárás-e az, hogy gravaminális politikai kérdések feletti vitatkozással és közjogi szőrszálhasogatásokkal töltsük el az időt akkor, amidőn fejünk felett majd-
