Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

AZ XXV. ULESE. 188 A FŐRENDIH; érvényesítve egyszer, ország-világ előtt bebizonyítsa, hogy neki van igaza és egyedül neki van még az egyedüli orvossága arra, hogy azt keresztülvihesse. Arra tehát, hogy az első alkalmat Tisza István gróf meg fogja erre ragadni, el lehetett mindenki készülve. De hogy a ministereinök ur, aki azon a czimen lett ininisterelnök, hogy a békét hirdette, aki mindkét kezében békegalambot tartott, aki mindig azt hirdette, bogy sem ezekkel, sem azokkal, hanem azokkal a túlzókkal kell megegyezni, akiket most rendőrökkel kidobatott, azokkal kell együtt politikát csinálni, s ha azokkal meg lehet egyezni, akkor meglesz a béke, a rend és a nyugalom, hogy a ministerelnök ur most azonosítja magát ezzel a politikával: ezen csodálkozom, ezt méltóztassék nekem megmagyarázni. Méltóságos főrendek ! Még csak egyre akarok kitérni. Méltóztassanak meggondolni, — különösen a kormány figyelmébe ajánlom ezt, — mi lesz a következménye az erőszakosságnak ? Látva az osztrák tendentiákat, nem gondolják-e, hogy az erőszakos politika az osztrák tendentiákat erősítő és támogató politika, azokat a tendentiákat, amelyek évtizedek óta egyebet sem czéloznak, mint a magyar nemzetnek a dynastia és a külföld előtt való befeketitését, (ügy van! jobbközépen.) ráfogva, hogy ez olyan nemzet, amely a monarchia bomlasztására törekszik. Azt hiszik önök, hogy ezt az irányzatot, mely ily hazugságokkal dolgozik, leszerelik, elhallgattatják ? Ellenkezőleg, azok azt fogják mondani : íme, igy kell ezzé] az országgal elbánni. Szurony, rendőrség, katonaság, és akkor rend lesz, és akkor meglesz az. amit akarunk. Ezek * az osztrák tendentiák láthatók TaafTe ministerelnöksége óta majdnem minden egyes kormánynál. Nem tudván a saját belviszonyaikkal végezni, nem bírván az osztrák pártokkal, nem birván orvosolni az ausztriai ádáz viszonyokat, ha valami kis dolgot keresztül akartak vinni, akkor egyben egyesíteni tudtak minden pártot, hogy t. i. szervezkedjenekJMagyarország ellen. Ezt tették a magyar király és egyúttal osztrák császár felelős osztrák ministerei és akkor ne csodálkozzunk, hogy a kiegyezésnek itt is, ott is nagyon fogynak a hívei. Természetes dolog, hogy ezek az osztrák tendentiák is, az ellentétek szitása, a magyar nemzetnek befeketitése csak arra czéloznak, hogy azután gazdasági téren — láthatják majd azok, akik most a rendet annyira üdvözlik — a zavarosban halászszanak és a mi érdekeinket háttérbe szorítsák. (Mozgás a jobbközépen.) Prónay Dezső b.: Igaz ! Igaz! (Derültség.) Igaz ! (Derültség.) Hadik JállOS gr. : Nem struczpolitika-e épen az, (Halljuk!) hogy ha nem akarjuk látni, hogy ez az erőszakos politika minden destructiv elemet erősit s hogy ez épen a nagyhatalmi állást fogja veszélyeztetni \ Mert azt gondolom, arról mindenki meg van győződve, hogy csak megelégedett és erős Magyarország képezi egyedüü basisát a nagyhatalmi állásnak. Az erőszakot rendszerré tenni nem lehet. Méltóságos főrendek! Állítsuk meg ezt útjában, adjunk módot a képviselőháznak, hogy ezt reparálja és legyen szabad felszólalásomat azzal végezne D], hogy most mi kérjük a tizenkettedik órában Tisza István grófot mindenre, ami szent magyar ember előtt, engedje meg a pártjának, amelyet annyira tudott fanatizálni, azt, hogy a béke útjára és a reparátió útjára térhessen és tegye ezt meg, még mielőtt késő lesz. Dessewffy Aurél gróf határozati javaslatát elfogadom, de amennyiben a méltóságos főrendek ezt a határozati javaslatot nem volnának hajlandók elfogadni és az kisebbségben maradna, arra az esetre vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani : »Mondja ki a főrendiház : A főrendiház a mai ülésnek napirendjére kitűzött, a véderőről, a honvédségről, a közös véderő és a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló törvényjavaslatok tárgyalását elhalasztja és a felsorolt törvényjavaslatokat a főrendiháznak június hó 25-ére összehivandó ülésének napirendjére tűzi ki, mert módot kíván nyújtani a kormánynak a parlamenti béke helyreállítására*. Éhez a javaslathoz a ministerelnök ur, ha az a szándéka őszinte volt. melynek a bizottságban kifejezést adott, azt hiszem, szintén örömmel hozzá fog járulni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök : Kivan valaki még szólni ? Degenfeld Pá! gr.: Gyurátz Ferencz ! Gyurátz Ferencz püspök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A véderőtörvényjavaslat, bár megkésve, végre hozzánk került. Fontos ez a kérdés, hiszen az országnak életét érinti és ilyenkor csakugyan hivatva vannak a határozatra jogosultak, hogy nézetüket ellene vagy mellette nyilvánítsák. A véderő egy országnak a pajzsa és hivatva van bármikor és bárhonnét jöhető veszedelmek ellen oltalmazni a hont. Ennek jó rendben, feladatának megfelelő fokon való fentartása, minden országnak elutasithatlan szent kötelessége. A honvédelem nagy fontossága épen azért arra indit minket, hogy első kötelességünknek ismerve a hon védelmét, törekedjünk hozzájárulásunkkal mielőbbi életbelépésének útját egyengetni. A nemzeteknek politikai viszonyaikban, mint tudva van, nem a sentimentalismus, hanem saját érdekük az irányadó és ha valamelyik állam helyzetében csak hátramaradást, hanyatlást, minden tekintetben csak gyengülést mutat, akkor nem a támogatni kész jóakarat részvétével, hanem a hóditónak vágyaival tekintenek rá a közelebbi és távolabbi szomszédok, várják a jó alkalmat, keresik a jogczimet közelről, távolról a felette való osztozkodásra. Amelyik nép vonakodik megadni a hon védelmére a kellő erőt, arra igen könnyen hozhat a sors megpróbáló ereje olyan katastróphát, melyet sem a bonfibánat és keserűség, sem a később