Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-25

A FŐRENDIHÁZ XXV. ÜLÉSE. 183 hogy nem volna jogosult a főrendiház beavatkozása, mert erre nem tartja a főrendiházat hivatottnak. De ha a főrendiház átalában egészen eltekint a törvények törvényességének kérdésétől, és hozzájárul a törvényekhez, bármikép hozattak meg, hova vihet ez bennünket ? Hiszen ez olyan veszedelmes praecedens, ami a mostani véderőtörvényjavaslat meghozatala alkalmával történt, hogy ugyanilyen módon, ugyanilyen praecedenssel ki lehet mondani, hogy Magyarország beolvad Ausztriába, (Helyeslés jóbbfelől.) vagy hogy felosztatik, vagy pedig a választói törvény tárgyalásánál vagy bármikor akadjon egy olyan elnök, mint a mostani, és kivezettetheti azokat, kik azt ellenzik. (Felkiáltások bálfelől: A többséget is ?) Éhez én a magam részéről nem járulhatok. Még egy kérdést vagyok bátor felemlíteni. A ministerelnök maga, mikor ennek a tárgynak tárgyalásába belement és e felett okoskodott, azt mondta, hogy ő nem zárkózik el egészen attól, hogy egy reparatio történhessék, mert maga is kimondta, hogy ez a rendes statutarius szabályoktói való eltéréssel jött létre. Ne keressük tehát azt, hogy a törvényesség minden criteriumával fel volt-e ruházva ez a határozat, de a ministerelnök ur maga elismeri, hogy miután kétség fér a törvényességhez, reparatiónak igenis helye lehet. Épen a reparatióra való lehetőségnek alkalomnyujtása az én indítványomnak és beadott különvéleményemnek a czélja, hogy igy a képviselőháznak legyen alkalma néhány nap alatt a jogszabályok megtartásával a véderőtörvényjavaslathoz, a melyet én magam is rendkívül fontosnak, szükségesnek és a monarchia jövőjére nagyfontosságunak tartok, szabályszerűen hozzájárulni. A főargumentumok e határozati javaslat mellett abban foglalhatók össze, hogy szükségesnek tartom én is a reparatiót. de a reparatiónak az a neme, amelyre a t. ministerelnök ur rámutatott, igénytelen nézetem szerint már nem reparatio. Ha egyszer ugyanis a főrendiház már megszavazta ezt a javaslatot és a király szentesitette, akkor többé reparatiónak helye nincs. A másik fő argumentum, hogy az a mód, amelyre a t. ministerelnök ur rámutatott, nem helyes. Szerinte az volna az eljárás, hogy az ujonczmegajánlási törvénynél keljen fel egy képviselő és kérdezze meg, hogy vájjon a többség hozzájárul-e a törvényhez. Nekem az a nézetem, hogy ez nem erre a törvényre vonatkozik, hiszen csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy senki kétségbe nem vonja, hogy utólag az a 234 képviselő, aki a Telegdyféle indítvány elfogadásával hozzájárult ez alkotmányellenes határozathoz és eljáráshoz, ebbe bele fog egyezni, különösen akkor, mikor tudjuk, hogy beleegyezett abba is, hogy egy törvényjavaslatnak harmadszori olvasása is ugyanazon az ülésen történjék, amit pedig alkotmányosnak és törvényesnek elismerni nem lehet, (ügy van!) Én tehát azzal a kéréssel járulok ismételten a méltóságos főrendekhez ez ünnepélyes alkalommal, hogy ne méltóztassanak eltekintem attól, hogy hiszen három nap teljesen elégséges ahoz, hogy a hiba reparáltassék és ez a fontos törvény alkotmányos formák között hozassék meg. Kérem ezért határozati javaslatomnak elfogadását és kérem, méltóztassanak a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, amely nem bir a törvényesség kellékeivel, visszaküldeni a képviselőházhoz abból a czélból, hogy ahoz a jogszabályok megfelelő megtartásával járuljon hozzá. (Helyeslés és éljenzés a közéfen.) Degenfeld Pál gr. jegyző: Ernuszt Kelemen ! Ernuszt Kelemen : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Amidőn a méltóságos főrendek szives figyelmét rövid időre igénybe veszem, kijelentem, hogy nem azért szólaltam fel 80 éves koromban, mintha abban a nézetben volnék, hogy talán felszólalásom . . . Elnök (csenget) : Kérem Dessewffy Aurél gróf ő excellentiáját, hogy méltóztassék határozati javaslatát Írásban benyújtani. Dessewffy Aurél gr.: A határozati javaslat a jegyzőkönyv mellett lévén beadva, azt tartom, hogy miután ki van nyomtatva, azt külön írásban beadnom nem szükséges. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztassék Ernuszt Kelemen ő excellentiája folytatni. Ernuszt Kelemen : . . . Bocsánatot kérek, de ha 80 esztendős az ember, fájdalom, sem a hallása, sem a látása nem valami jó már. Megvallom, nem tudtam, hogy szabad-e már szólanom, mert nem láttam az elnöki emelvényt és nem hallottam, hogy lehet-e már beszélnem. Méltóságos főrendek, folytatom felszólalásomat. Kijelentem, hogy távol áll tőlem, hogy felszólalási viszketegből beszéljek vagy felszólalásom talán abból a meggyőződésből fakadna, hogy már megállapodott véleményeket megdönteni képes leszek. Az egyedüli indok, amiért felszólalok, a következő : Hosszú politikai pályámon sok-sok éven át küzdöttem épen a véderőkérdésekben mindenkor a magyar államiság érdekében. Midőn tehát most ebben a kérdésben ilyen fontos pillanat következik be, kötelességemnek tartom egyéni meggyőződésemnek annál is inkább kifejezést adni, mert egyetlen egy párthoz sem tartozván, egyenesen meggyőződésemmel és lelkiismeretemmel akarom indokolni felszólalásomat. Rövid leszek, mert összevonva akarom előadni indokaimat, amelyek ezen törvényjavaslat elfogadására késztetnek. Nem kételkedem benne, hogy mindnyájan azt a magyar hazafiúi kötelességet érezzük önmagunkban, hogy megvédjük a királyt, a hazát, ezzel j otthonunkat és családunkat; kötelességünk gondoskodni arról, hogy ha megszavazzuk a véráldozatot, meg kell szavaznunk annak tökéletes felszereléséhez az összes modern intézményeket, mert különben, ha a megszavazott honfivérnek a győzelemhez szükséges eszközöket meg nem adnók, a legnagyobb hibát, hazafiúi bűnt követnénk el. Nem vezetem vissza az igen t. főrendek figyelmét a távoli régi korba. Előttünk van az uj törté-