Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-19

A FŐRENDIHÁZ XIX. ÜLÉSE. 143 amely Magyarországnak főproductumát biztosítja, emelkedjék és az intensivitas terére lépjen. Jól tudjuk azonban, hogy minden ilyen erélyes és intensiv munkásságnak a kellő előismeretek megszerzése az alapfeltétele. Az ilyen intensiv tevékenységet megfelelő előismeretek nélkül nem lehet megvalósítani. Már most azt kérdem, hogy az a mi népünk, amelytől elvárjuk, hogy az intensivitas következményekép azt a bizonyos többlettermelést producálja, tulajdonképen hol sajátíthatja el azokat az előismereteket ? A népiskolában ? Kétséget nem szenved, hogy abban a bizonyos zsenge korban legkevésbbé van alkalma arra, hogy olyan dolgokat tanuljon meg, a miket majdnem az ő gazdálkodásában alkalmazhat. Az ismeretszerzésnek ez a módja per absolutum nem alkalmas arra, hogy valami számbavehető eredményt érjen el. Itt van a második mód:, a gazdasági ismétlőiskolákban való tanítás. Ámde ezeknek az iskoláknak mai szervezete határozottan nem olyan, hogy azzal egyáltalában akár a kormány, akár a társadalmi ténykedés valami olyat producálhasson, a mi mérvadó lehetne, mert nagyon jól tudjuk, hogy ezek a gazdasági ismétlőiskolák részben önkéntes látogatásra vannak utalva és hogy vannak olyan községek, ahol ezen iskolákba tulajdonképen 150—180 növendéknek kellene járnia, de alig jár 10—15. E szerint majdnem lehetetlenség, hogy azokat az ismereteket már ott elsajátítsák a gyermekek, a kik különben is még mindig elég zsenge korúak és akik igy a szülői gazdálkodásra nagyon kis mórtékben képesek hatni. így tehát a harmadik mód van hátra, a mely nem más, mint a felnőttek oktatása, Eddig, mint nagyon jól tudjuk, a felnőttek oktatása gazdasági egyesületek és más társadalmi szervezetek által történt s nagyon helyes alapra volt fektetve akkor, ha nem a hivatalos apparátus maga intézte ezt a dolgot, hanem lehetőleg ezen társadalmi szervezeteket használta fel a közvetítésre. Ott, a hol ezeket nem negligálták. ezek tényleg sikerre vezettek, de ott, a hol — és ezt csak azért hozom fel, mert tényleg megtörtént — ezek negligáltattak, noha a felterjesztésekben és a pajüroson szépen hangzó eredményeket soroltak is fel, de tényleg eredménytelenek voltak. Ennek következtében tény az, hogy ebből csak egy deriválódik: az, hogy az államnak mindig súlyt kell fektetnie a társadalmi szervezetekkel való kölcsönös együttműködésre. 0 excellentiája szives is volt e tekintetben azt az Ígéretet tenni, hogy a gazdasági egyesületeknek normal-budgetet fog szerkesztetni. Nagyon helyesen teszi, hogy ha ezt megvalósítja, annál is inkább, mert épen a gazdasági egyesületek munkaköre teljesen önkormányzati jellegű, amennyiben tisztán azoknak hazafiasságán alapszik és a haza földjének rögéhez való szeretetet és ragaszkodást ápolja az egész vonalon. Ebből a szempontból nagyon természetesen igenis elvárják a gazdasági egyesületek, hogy nemcsak ő excellentiája, hanem minden kormány súlyt fektet arra, hogy lehetőleg az ő közvetítésükkel, pártolásukkal és existentiájuk biztositásával közreh ásson arra, hogy a népnek az ismeretek szerzését megkönnyítse. Ezeken kívül ennél a tételnél kénytelen vagyok még egy egész rövid reflexiót tenni érdekképviseletünk törvényes valósítására, annál is inkább, mert utoljára az sem huzódhatik in infinitum, tekintve azt, hogy Magyarországnak, a mint jól tudjuk, gerincze épen a mezőgazdasággal foglalkozóknak óriási nagy száma. A kereskedőknek és az iparosoknak már van bizonyos törvényesen rendezett kamarája s e tekintetben úgyszólván fóruma, míg mi még mindig a gazdasági egyesületekre, illetőleg a társadalmi szervezetekre vagyunk utalva, mert a mezőgazdasággal foglalkozóknak per absolutum hivatalos orgánumuk nincs. Már pedig én azt hiszem, hogy nincs az a kormány, amelynek ne kellene örülnie azon, hogy egy szervezett gazdaközönség áll a háta mögött, ami bizonyára csak előnyére és nem hátrányára szolgálna, amennyiben Magyarország, a hol nagyon sokszor vagyunk tarifális kérdések és vámügyek tárgyalására utalva, a mikor nagyon jó, ha háta mögött a kormánynak egy szervezett gazdaközönség áll, amely imponál. Ezek után legyen szabad egész tisztelettel ő excellentiájának ügyelmébe ajánlanom az elmondottakat és kérnem szives reflexióját abban a tekintetben, hogy a gazdasági felügyelők esetleg túl ne hajtsák a dolgot. Nem akarom mondani, hogy ezek túlkajjásokat követnének el, de mégis vigyázni kell, hogy a gazdasági egyesületek functióját, amely, amint emiitettem, altruisticus irányzatú, ne sorvaszszák és hogy a gazdasági felügyelők ne tekintsék magokat különálló testnek az organismusban, mert a gazdasági egyesületek actióját bénítanák meg egy parallel munkásság által, amely nem illeszkedik bele a gazdasági egyesületek munkásságába. Ezért kérem ő excellentiáját, hogy a kiadandó végrehajtási utasításban, amely az ilyen törvényt követni szokta, méltóztassék praecisirozni a gazdasági felügyelők állását és különösen ezekben a fontos kérdésekben méltóztassék odahatni, hogy az együttműködés a gazdasági egyesületekkel biztosítva legyen. (Helyeslés.) mert méltóztatik tudni, hogy ez tisztán csak a közjó, a haladás és a fejlődés előmozdításának lesz érdekében. Ezeket voltam bátor megemlíteni és megköszönve szives figyelmöket, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólani? Serényi Béla gr. földmivelésiigyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy azokra, a miket