Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-18
A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. 131 lat útnak indult, Francziaországra, hol a tankönyvekből kihagyták még az olyan ártatlan felkiáltásokat is, melyek az Istenre emlékeztetnek, mint például Mon Dieu és helyettesitették »Hélas« és »Quel malheur« szavakkal. Mi katholikusok ezekkel szemben védekezünk. Védekezünk ugy künn az országban, mint, ha a szükség ugy hozza magával, bent a törvényhozás termében. Ellenségeinket vagy ellenfeleinket nem a felekezetek, nem más hitű s vallásukhoz ragaszkodó polgártársaink táborában keressük, hanem azok ellen védekezünk, akik minden vallásnak ellenségei. Vagyunk olyan igazságosak, hogy ha itt-ott történik is egy-egy elszólás, ugy egyes emberek szájából, mint talán egyes lapokban, hogy azt a többi felekezetek egyetemének rovására nem irjuk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennélfogva sem folytonos éberségünk, sem híveink kitanitása, felvilágosítása, sem szervezkedésünk semmiféle vallás vagy hitfelekezet ellen nem irányul, és midőn ama raclicális áramlatokkal szemben szervezkedünk, csak kötelességünket teljesítjük, olyan kötelességet, amely végczéljában nem csak az ügyet, — ez hivatásunk — hanem egyszersmind magának az államnak érdekét és szent ügyét is szolgálja. Sem a püspöki tanácskozmányokon, sem a katholikus nagygyűléseken, sem a tankönyveinkben, sem hivatalos felszólalásainkban sohasem hangzik el egyetlenegy hang sem, amely más vallású polgártársaink hitét bármiképen sértené, vagy az ő jogaikba bármiképen beleavatkozni akarna. (Ugy van! jobbfelöl) Méltóságok főrendek! Amit felekezetieskedésnek neveznek, az nem egyéb, mint a vallásosságnak mélyítése a mi híveink szivében, a vallásosságnak buzgóbb gyakorlása kinn az életben. Mert mennél erősebben honol valakinek a szivében a vallási meggyőződés, ez annál erősebben nyilvánul meg a külső életben és az illető annál nagyobb érdeklődéssel viseltetik egyháza ügyei iránt. Nekünk tehát sem vallási türelmetlenséget, sem a vallási béke megbontását senki szemünkre jogosan nem lobbanthatja, mert mi csak a törvényeink által mindenki számára biztosított vallási szabad gyakorlattal élünk, és midőn híveinknek vallásuk iránti érdeklődése, hitüknek buzgóbb gyakorlása kinn az életben észrevehetővé kezd válni, ezt csakis elfogult emberek nevezhetik a szónak csúfolódó, gúnyolódó értelmében clericalismusnak. A mi tanügyi, lelkipásztori és sociális tevékenységünk az ujabb időben sokkal intcnsivebb lett. Papságunk mindig iparkodott kötelességét teljesiteni, de napjainkban azt fokozott buzgósággal teljesiti. Ezáltal nemcsak eleget tesz kötelességének, hanem hivatásának magaslatán áll, és nem tesz egyebet, mint követi ama előkelő politikusok tanácsát, akik akkor, midőn az egyházpolitikai törvényeket méghozták, azt tanácsolták a papságnak, hogy ezentúl fokozottabb mérvben teljesítse kötelességét s akkor nem kell féltenie híveinek hitét attól, hogy az egyházpolitikai törvények következtében meginog. Magok világi katholikusaink és híveink látván papságuknak ezt a buzgóbb lelkipásztori, tanügyi és sociális tevékenységét, csatlakoztak hozzájok, mert látták, hogy meg kell védelmezniük saját hitöket és a népnek hitét a. szabadgondolkozók áramlatai és áskálódásai ellen. A katholikusoknak ezen nagyon inteusiv munkája a tanügyi, lelkipásztori és sociális téren tehát nem azt jelenti, amint az egy helyen mondatott, hogy a katholikusok felekezeti lángba szeretnék borítani az országot, — Isten ments! ezt mi nem akarjuk — hanem azt jelenti, hogy ők ezen veszedelmes áramlatokkal szemben megakarják védeni saját, hiveik és különösen az ifjúság hitét és szivét. A katholikusoknak ezen intesivebb munkálkodása nem azt jelenti, — amint ugyanott hangsúlyozták velünk szemben, — hogy mi egy túlhaladott társadalmi álláspontot védelmezünk, mert mi nem túlhaladott álláspontot, hanem a kereszténység örökérvényű alapigazságait védjük. (Ugy van! jobbfelol.) Ami most nálunk az egyház és annak intézményei ellen történik, az valóban felháborító ós — bocsánat a kifejezésért — a közönséges tisztességbe is ütköző dolog. Távol áll tőlem, hogy akár a rendőrség után kiáltsak, akár j>edig legkevésbbé is akarjam érinteni a gyülekezési és szólási szabadságot, csak mint tényt említem fel, a mi most is legutóbb történt, hogy a Pázmány Péter érsek által alapított egyetemen létezik egy kör, amelynek ugy látszik, minden szabad a katholikus egyház és annak intézményei ellen. (Ugy van! jobbfelöl) Most is egy gyűlést tartottak, amelyen a legkihivóbb módon intéztek támadásokat a mi szerzeteseink és apáczáink ellen; azon szerzetesrendek ellen, a kiknek iskoláiban nyerték talán valamikor kiképeztetésöket, a kik odaadó hűséggel oktatták, tanították őket minden válogatás nélkül, semmi tekintettel az ő vallásukra, az ő felekezetükre, mindenkit egyformán kezelve, akár katholikus, akár protestáns, akár zsidó; és a mi apáczáink ellen, a kiknek ápolását ők is igénybe veszik betegágyaiknál, ezeknek a szegény, halálig önfeláldozó lelkeknek szolgálatát, és itt nyilvánosan, minden védelem nélkül pellengérre állítják őket. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Méltóságos főrendek! Ez oly hálátlanság. aminőt még a pogányok között sem találunk, és amelyre még az oktalan állat sem képes, mert — ismét bocsánat a magas testület előtt a kifejezésért — a kutya is megnyalja jóltcvöjének a kezét, és csak akkor, midőn egészen megvadult és egészen elvesztette önuralmát, harapja meg. (Ugy van! jobbfelöl.) Égy hang: Megveszett! 17*