Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. 125 hogy ezt a vállalatot vegyük igénybe a forgalom lebonyolítására; ha azonban ez rövid időn belül nem lehetséges, az az érdekünk, hogy Magyarország nyerje el a kellő befolyást a Dunagőzhajózási Társaság politikájának irányítása körül. Most már áttérek felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, A vallás- és közoktatásügyi ministerium költségvetésében a felállítandó két uj egyetem költségeire első részletül 2 millió korona van beállítva. Merem állítani, hogy rég nem részesült kormány kezdeményezése az országban oly átalános helyesléssel, mint a Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minister ur ő excellentiája által benyújtott törvényjavaslatban tervezett két uj egyetem felállítása. A két uj egyetem által a t. minister ur Magyarországon a tudományos kutatásnak, a tudományok művelésének két uj helyét állítja be. Folytatja azt a nagy culturmunkát, melynek sikeres befejezése kétségtelenül kihatással van Magyarország jövőjére és európai positiójára. Ezen két uj egyetem felállításával documontálja az ország, hogy nagy súlyt helyez a tudományok művelésére és documentálja azt is, hogy a Budapesten központosított legfelsőbb tanintézetek a magyar nemzet tudományos érdekeit, tudományos követeléseit többé kielégíteni nem képesek. Midőn ezt szívesen elismerem, mégis rá kell utalnom — Desseffy Aurél gróf ő excellentiájával egyetértve — arra, hogy a két benyújtott törvényjavaslat csak a létezőt fejleszti, de nem nyújt uj irányokat a nemzetnek, nem nyújt uj lehetőséget, hogy a productiv termelés terén fejtsen ki gazdasági erőt és részt vegyen abban a nagy gazdasági munkában, mely ma világszerte folyik. Ha vizsgáljuk gazdasági elmaradásunk okait, egyik okul felhozhatjuk azt, hogy nincs nemzeti intelligentiánk, mely minden dicséretre méltó tulajdonsága mellett birna azokkal a közgazdasági ismeretekkel, azzal a közgazdasági tudással, mely ma már ezen nemzeti termelési ágak vezetésénél okvetlenül szükséges. Nincs meg a magyar nemzetben az a közgazdasági szellem, mely megvan a nyugateurópai államokban, nincs meg az a gazdasági érzék az intelligentiában és nem ismeri azokat a törvényeket, azokat az okokat, melyek a nyugateurópai államok gazdasági termelésére kihatással vannak. Innen van az a bizonyos, sokszor aggasztó inferioritas, a melyben Magyarország a nyugateurópai államokkal szemben van, és amely megnyilvánul minden téren, ahol az ország gazdasági érdekei mérlegeltetnek és eldöntetnek. Nyilvánul ez a parlament tárgyalásaiban, a szaktestületek tárgyalásaiban, nyilvánul ez akkor is, midőn Ausztriával, vagy külföldi államokkal állunk szemben gazdasági szerződések megkötése miatt, nyilvánul ez magoknál a termelési ágaknál is, ahol hiányzik kezde- I ményezés, mely csak nagy közgazdasági tudásnak és nagy közgazdasági szempontoknak lehet kifolyása. Kétségtelenül vannak nálunk, ugy a jtarlamentben, mint a közhivatalokban, mint a ministeriumokban, mint pedig az egyes termelési ágakban kiváló férfiak, a kik legyőzték a létező nehézségeket és az alkotás terén nag}' nevet szereztek magoknak. De ezek csak kivételek. Nagyban és egészben áll az, amit mondottam, hogy nemzeti intelligentiánknak nincs meg az a közgazdasági tudása, mely ma a közélet terén, a közgazdasági termelés minden terén szükséges. Ez annál nagyobb baj, mert azokban az államokban, melyekkel mi nagy relatiókban és nagy összeköttetésben vagyunk, mint pl. Ausztriában és Németországban, ez egészen máskép van. Ha tekintjük ott magoknak azoknak az országoknak termeléseit, azoknak az országoknak parlamenti tárgyalásait, szaktestületeik tanácskozásait, azt a munkát, amelyet a kormány ott fejt ki gazdasági terén, nem vonhatjuk kétségbe, hogy egységes, tervszerű állami akarat intézi ott a nemzeti termelést, mely mögött mi nagyon is elmaradtunk. Ha vizsgáljuk, méltóságos főrendek, ezen gazdasági fejlődés elmaradásának az okait, azok nem a nemzeti intelligentiának a hiányában, nem a nemzeti értelmiség hiányában keresendők. Ezek elsősorban történelmi okokban gyökereznek. Amagyar nemzet a múltban egész erejét alkotmányának és függetlenségének megvédésére összpontosította és kevés időt fordított gazdasági kérdésekre. Ezt az időt felhasználta Ausztria arra, hogy gazdasági függésünk lánczait mennél szorosabbra fűzze. Csernoch János kalocsai érsek: Ez igaz! Chorin Ferencz: 1867 óta javult a helyzet, de ma sem mondhatjuk, hogy önálló gazdasági életünk van, mert ij>arunk és kereskedelmünk egyszerűen csak Ausztria iparának és kereskedelmének a függvénye. Az ilyen állapotok és körülmények, méltóságos főrendek, visszahatnak a nemzet egész gazdasági életére, a mi el nem vitázható. Innen van, hogy kereskedelmünk és iparunk nem tud fejlődni ugy, amint azt az ország érdeke megkívánná, és innen van, hogy mezőgazdaságunk, amely pedig egynéhány év óta szép fejlődésnek indult, eléggé érvényesülni még sem képes. Ez, méltóságos főrendek, ma már többé el nem nézhető és el nem tűrhető állapot. Olyan időben, amidőn Európának minden nemzete minden erejét a gazdasági küzdelem terén concentrálja, amidőn más államoknak, Németországnak, Angliának, Francziaországnak egész állami gépezete, hadserege flottája, külképviselete, mind a gazdasági czélok szolgálatában áll, akkor, méltóságos főrendek, Magyarországon ütött az utolsó óra, hogy a nemzet erejét gazdasági téren szintén concentrálja, hacsak a