Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

126 A FÓRENDI1 világversenyben teljesen alul maradni nem akar. (Helyeslés.) Hozzájárul éhez még egy másik körülmény is, az, hogy az állam folytonosan fejlődő szükségletei, a társadalmilag fejlődő igények a nemzeti termelésnek szintén nagymérvű emelését teszik szükségessé. Ez azonban a társadalmi felfogásnak bizonyos transformatiója, a gazdasági tudás, gazdasági képzettség és intelligentia nélkül el nem képzelhető. Ez a közérzület szülte, méltóságos főrendek, azt a harmóniát, amely az összes termelési ágak között Magyarországon létrejött, a midőn egy kéréssel fordultak a törvényhozáshoz, a főrendiházhoz és a képviselőházhoz egyaránt, egy gazdasági egyetem felállítása érdekében. Azok az okok, amelyek ezen szándékukban vezették őket akkor, a midőn e kérelmöket benyújtották, körülbelül a következők: Legyen az országnak egy közoktatási magasabb központja, amelyben a gazdasági és sociologiai tudományok, mint önczél, nem pedig mint a jogi oktatás mellékágai szerepelnek. Milyen előny volna ez az országra nézve, hogy ha az ország intelligentiájának egy része a földmivelés, ipar és kereskedelem legmagasabb ismereteit sajátíthatná cl. Ha megismerkednék azon vámpolitikai, iparpolitikai és azokkal a közlekedésügyi kérdésekkel, amelyek az egész világon a gazdasági termelést, a nemzeti termelést irányítják. Milyen nagy haszon haramiának a tisztviselőre, a kereskedőre a földmivelőre és az iparosra egyaránt, ha ilyen nemzeti intelligentiával léphetne az élet porondjára. Ezt a czélt pedig el nem érhetjük másként, mint egy közgazdasági egyetem felállításával, mint ha megtörjük azt a közönyt, amely a közgazdasági kérdésekben ebben az országban uralkodik. A közgazdasági egyetem mellett szól az is, hogy az egyetem fogalma azonosítva van a legmagasabb műveltségi oktatás fogalmával. A mint Károlyi Mihály gróf igen helyesen fejtette ki a képviselőházban, az intelligentia a legnagyobb súlyt fekteti a doktori gradusra, ezt pedig csak egy egyetem adhatja meg. Éhez járul még egy másik dolog is. A legnagyobb átalakulások a közgazdasági és szocziológiai tudomány terén vannak; itt dőlnek el a jelen és jövő fontos kérdései. Ezzel a nagy átalakulással a mi egyetemünk oktatása lépést tartani nem tudott és egész alkotásánál fogva lépést tartani soha nem is fog. Még egy indok van. Ma már az állami administratió vezetése és a termelési ágak vezetése egészen más igényeket támaszt. Mindig panaszkodunk, hogy a fiatalság állami hivatalokba lép és nem megy a productiv termelés terére. De hogy menjen, amikor az egyetem elvégeztével ezekről a kérdésekről még fogalma sincs, hogy menjen, mikor nem ruházzuk fel azokkal a fegyverekkel, amelyek szükségesek ,Z XVIII. ÜLÉSE. ahoz, hogy a productiv termelés nagy munkájában részt vegyen! Evvel körülbelül befejezhetem az indokok felsorolásását, amelyeket a közgazdasági egyetem körül felhozni bátor voltam.. En meggyőződtem arról, hogy azok a költségek, amelyeket a közgazdasági egyetem igényel és amelyek közgazdasági téren szükségesek, bőven meg fognak térülni az állami administratió javitásában, az állami javak kezelésében és a nemzeti termelés fejlődésében. A méltóságos főrendek között e házban valamennyi termelési ág vezetői ülnek. Meg vagyok győződve arról, hogy az a határozati javaslat, amelyet e kérvény kapcsán az illető termelési ág megbízásából benyújtani bátor vagyok, nemes támogatásukat meg fogja találni. Van szerencsém ezennel a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »A főrendiház utasítja a közoktatásügyi ministor urat: terjeszszen elő törvényjavaslatot egy közgazdasági egyetem felállítására és annak idején a ministerium nyújtson be javaslatot a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény módosítására nézve.« Van szerencsém ezt a_ határozati javaslatot pártfogásukba ajánlani. (Éljenzés.) Elnök." Kérem, méltóztassék a most benyújtott határozati javaslatot felolvasni. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Ki következik? Széchényi Bertalan gr. jegyző: Antal Gábor! Antal Gábor: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem akarván hosszura húzni a tárgyalást, előzetesen is kijelentem, hogy azokhoz, amiket itt Gyurátz Ferencz t. barátom a lelkészi és tanítói fizetésekre nézve, valamint az egyházak segítségére nézve elmondott, én is hozzájárulok. A tárgyalás alatt lévő költségvetésben a múlt évhez képest 146 millió emelkedés van a kiadásban. Ha ez így megy, a jövő esztendőben kétségtelenül el fogjuk érni a két milliárdot. Ennek a nagy emelkedésnek igen tekintélyes része személyi kiadások fedezésére fordittatik; ezt a közóhajt tehát az igen t. pénzügyminister ur meglehetősen méltányolta. De mi is azt látjuk, hogy az országban e tekintetben talán nagyobb az elégedetlenség a törvény, illetőleg a költségvetés benyújtása után, mint volt előbb. Es pedig ez az elégedetlenség kifejezésre jut én általam nem helyeselt módon. Nevezetesen mindegyik foglalkozási osztály külön a maga érdekét tolja előtérbe, ugy, hogy szinte az a gondolatom támad, hogy nem volna-e jó a ministerelnök ur mellé egy tanácsot adni minden foglalkozási ágból és minden ilyen ügy, ha jön, a közérdek szempontjából és ne egyes osztályok érdeke szempontjából intéztessék el. De hát ezt a nagy hajszát a fizetésemelés után indokolják azzal, hogy nagy a drágaság. Az igaz, hogy Magyarország, a mely régebben