Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

124 A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE Széchényi Bertalan gr. jegyző: Podmaniczky Cíéza báró! Podmaniczky Géza báró: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A költségvetést átalánosságban és részleteiben is elfogadom. Midőn bátor vagyok itt felszólalni, egy benső kötelességet teljesítek. Látom, hogy az országban segíteni nem tudnak egyesek, és a kormánynak hatalmát kell igénybe venni arra, hogy segítsenek, miként előttem szólt Dessewffy Aurél gróf ő exczellentiája kifejtette, a miben teljesen osztozom, hogy t. i. az a sok hitelszövetkezet és takarékpénztár túlnyomó részben ártalmunkra van. Van azonban itt egy kóros, beteg jelenség az országban: a felekezetnélküliség. Ezen az egyesek segitení nem tudnak, és a lelkészeknek nincs erre tökéletes hatalmuk. Azért kérem a kormányt, hasson oda. hogy a nagymérvű felekezetnélküliség, mely napról-napra jobban terjed, mennél előbb csirájában elí'ojtassék. Ennek módját a kormány bölcs belátására bizom, a magam részéről csak azt tanácsolom, hogy előre legyen az ország tájékoztatva, hogy aki felekezetnélküli, annak, bármilyen legyen a választási törvény, szavazati joga ne lehessen. Ez talán az egyedüli mód, melylyel a kortesek már most dolgozhatnak azon, amire a lelkészek és a theologia nem képesek. Zichy Rafael gr. jegyző: Chorin Ferencz! Chorin Ferencz: Méltóságos főrendek! A budget tárgyalásával kapcsolatban a magyar őstermelési ágak képviseletének egy kérvénye van a főrendiház asztalán, egy közgazdasági egyetem felállítása iránt. Szándékom volt ezt a kérdést a cultusministerium tárczájának tárgyalásánál szóvá tenni, de mint Dessewffy gróf ő excellentiája e tekintetben már indítványt tett, bátor vagyok a kérdéshez itt hozzászólni, mert erre az illető termelőágak részéről megbízást nyertem. Mielőtt azonban ezt tenném, reflectálnom kell előttem szólt ő excellentiájának némely megjegyzésére. Teljesen osztozom Keglevich gróf és Dessewffy gróf ő excellentiáik felfogásában, hogy első feladata és kötelessége a magyar kormánynak közlekedésünk ügyét rendbehozni. Ettől függ, méltóságos főrendek, egész gazdasági életünk, minden termelési águnk jövője. Lehetetlen aggodalommal nem nézni a a jövőbe, amidőn leghatalmasabb közlekedési eszközünk, a m. kir. államvasutak kötelességüket a közönséggel és a termelési ágakkal szemben teljesíteni nem képesek. Semminemű biztosítékunk nincsen arra, hogy ezeken az állapotokon rövid időn belől segíteni fognak. Nem tagadom, a magyar kir. kormányban megvan a legjobb szándék. Küzdeni kell azonban a múltnak mulasztásaival, az elhibázott vagy elmulasztott beruházások követelményeivel, melyeknek hatását most mi érezzük. Csatlakozva az előttem felszólalt méltóságos főrendekhez, azt a kérést intézem tehát a mélyen t. kormányhoz, hogy a lehető leggyorsabban tegyen olyan intézkedéseket, melyek a fennálló bajokon a lehető legnagyobb gyorsasággal segítenek: sanálja a legnagyobb bajokat, dolgozzon ki egyöntetű beruházási programmot, amely biztosítja a közönséget arról, hogy van a kormánynak tervszerű szándéka, melylyel a kivezető utat keresi, Keglevich Gábor gróf ur ő excellentiája beszélt a közlekedési eszközökről, különösen az Ausztriával való kiegyezés szempontjából. Teljesen igaza van abban, hogy a kérdésnek 1915—1916-ig való rendezése nemcsak a beiforgalom, hanem az Ausztriával kötendő kiegyezés szempontjából is égetően szükséges. Ausztria már tökéletesbitette közlekedési eszközeit tengeren és szárazon, és ha ezt mi elmulasztjuk, védtelenül állunk majd vele szemben, és az egyezségi tárgyalásokban nem léphetünk fel mint egyenlő erejű compaciscens fél. Igaza van ő excelleiitiájának abban is, hogy nekünk az osztrák vállalatokat támogatni nem kellene, bár azt gondolom, hogy itt tévedésben van, mert egyetlenegy külföldi vállalat sem részesül a magyar állam budgetjéből támogatásban. Támogatásban csak hazai vállalatok részesülnek, így az Adria, Atlantika, a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság;, a Levantei Társaság, amelyek magyar vezetés alatt állanak és az Ungaro Croata; ezek a vállalatok mind közvetlenül a kormány hatalmi sphaerájába esnek. E tekintetben tehát panaszra okunk nincs. Csatlakozom azonban az ő kéréséhez abban a tekintetben, hogy méltóztassék a kormány mindent megtenni még 1915—16 előtt, hogy ha majd megindulnak Ausztriával a tárgyalások, ezek a vállalatok már olyan támogatásban részesüljenek, amelylyel közgazdasági érdekeinket az eddiginél hatalmasabban szolgálhatják. Beszélt ő excellentiája a Dunagőzhajózási Társaságról. Volt egy időpont, amidőn módunkban lett volna ennek a hatalmas, a Dunán vezető szerepet játszó részvénytársaságnak Budapestre való áthelyezését kieszközölni. Mi ezt a perczet elmulasztottuk, és ezt egész Magyarország közgazdasága érdekéből csak sajnálnunk kell. Az igaz, hogy ez a társaság ma Bécsben székel, és elsősorban az osztrák kormány befolyása alatt áll, de azért nagy szolgálatokat tehet a mi közgazdasági életünknek is. Kormányunknak mindenesetre mindent el kell követnie arra nézve, hogy e vállalat politikája a magyar érdekekhez simuljon. Azt hiszem, áll a kormánynak annyi hatalmi eszköz a rendelkezésére, hogy a maga vasutai, kikötési jogai, partjai révén, financiális és egyéb eszközeivel a maga szükséges befolyását megszerezni képes lesz. A mi érdekünk természetesen elsősorban az, hogy a mi vállalatunk, a Magyar Folyamos Tengerhajózási Részvénytársaság fejlődjék,