Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

A FŐRENDIHÁZ XVIII, ÜLÉSE. 123 kiszorított bennünket. Hiszen méltóztassék csak azt venni, hogy a magyar vállalatnak Pozsony­tól Budapestig egyetlen egy állomása sincsen, pedig ez az ut 222 kilométer hosszú; azonkívül Budapesttől Bajáig, a mely 170 kilométernyi utat tesz, szintén egyetlen állomása sincs; Új­vidéktől Zimonyig, a mely szintén 84 kilomé­ternyi ut, ugyancsak egyetlen egy állomása sin­csen. A Drávával van egy állomása, a Szávával van négy, mig Szeged és Titel között ismét egyetlen egy állomása sincsen, holott ezen ut­vonalakon a Dunagőzhajózási Társaságnak nagy számban vannak állomásai és csak Szeged és Titel között hat állomása van. Méltóságos főrendek! Rámutatok arra, hogy a Duna folyam a párisi szerződés alapján nem­zetközi folyóvá declaráltatott. Az úgynevezett Duna-actában letett ezen pontozatokat 1857-ben Ausztria, Württemberg, Bajorország és Török­ország irták alá, s Magyarországba azután szin­tén egy pátenssel, királyi leirattal lett hozatott be. Ebben a szerződésben benn van az, hogy az egész Duna szabadon hajózható, mert nemzet­közi folyam, s mégis a bajorok hidat építettek Regensburgnál, elzárták az LTlmig hajózható Dunát. Ezt nem azért hozom fel, mintha ezen segíteni lehetne. Azonban vannak dolgok, a melyeken lehet segíteni. Van itt egy szerződés a Dunagőzhajózási Társasággal, amelyet az osztrák kormány kötött. Az osztrák parlament elé terjesztett törvény­javaslatnak van egy szerződési függeléke, a melyben az van kimondva, — nevezetesen a 21. §-ában — hogy az osztrák kereskedelmi ministerhez mindenkor felterjesztendő a Duna­gőzhajózási Társaság hajóinak menetrendje, tarifája. Kötelezi magát a Társaság arra, hogy az osztrák kereskedelmi ministernek korlátlan be­tekintést enged a személy- és árútarifák és a szállítandó feleknek engedélyezendő refactiák tekintetében. Ki van mondva azután, hogy tari­fális intézkedéseknél is tekintettel kell lenni az osztrák tartományok gazdasági érdekeire. Köte­lezi magát .továbbá a társaság, hogy a szerző­dés tartama alatt más államok által nem enged befolyást gyakorolni a tarifákra. Kötelezi továbbá magát, hogy az összes anyagbeszerzési szükség­leteknél az osztrák ipart fogja előnyben része­síteni. Benne a délnémet hajózási társaságnak használnia a kikötőket szabad. Most, méltóságos főrendek, a szerződés 5. §-ával kapcsolatban vagyok bátor rámutatni az ellentétre a mi 1907. III. t.-czikkünk 13. §-ával szemben, mely az iparfejlesztésről szól és melyben benne van, hogy engedélyezett hajóvállalatok csak ministeri engedélyezés alap­ján szerezhetik be az anyagszükségleteket; a Dunagőzhajózási társaság pedig kötelezi magát, hogy előnyt ád az ausztriai termelésnek. Méltóztatnak tudni, hogy az állam mily rengeteg sok milliót fordított a viziutakra. Leg­utóbb azután az 1 908 : XLIX. t.-czikk alapján ujabb 192 milliót adott viziberuházásokra. Kér­dezem, hogy helyes-e, ha Magyarországon ily óriási beruházások gyümölcsét idegen vállalat élvezi? Hiszen nekünk tulajdonképen már van magyar állami intézményünk, a magy r a,r Folyam­os Tengerhajózási Társaság; miért nem adjuk ennek a társaságnak azt az anyagi lehetőséget, hogy a Dunán felvegye a harezot azzal a tár­sasággal, amely most már, sajnos, alárendelte magát szerződésileg az osztrák államnak és az osztrák állam érdekeit, az osztrák produetumo­kat szolgálja, és nem a magyar közgazdaság érdekét tartja szem előtt. Tudjuk, hogy az idegen társaság élvezi a beruházások előnyeit, és tudjuk, hogy a magyar állam nem tud az osztrák állammal és Ausz­triával szemben eléggé érvényesülni. E tekin­tetben kérem a t. ministor urat, hogy szíves­kedjék az osztrák ministerrel egyességre lépni, ha azonban ez nem sikerülne, akkor alkalmaz­zon retorsiokat, appelláljon a vármegyékre, a hazaíiaspárti közönségre, amelyre tulajdonkéjjen hárul a feladat, hogy itt közbelépjen. Az a bizonyos bojcott, a mely uj tár­sadalmi fegyver, eléggé veszélyes. Látjuk, hogy Törökországban mit r képesek vele csinálni a kereskedelem terén. És ha retorsiokra kerül a sor és a kormány retorsiokat tart szükségesek­nek és ezeket kénytelen applicálni, akkor a vár­megyékre appelláljon és a magyar közönség fogja tudni a kötelességét, és el is várhatjuk, hogy meg tudják védeni Magyarország érdekeit. Teljesen sanálni kell a kérdést; el kell látni a vállalatot kellő uszályokkal és oly anyagi dotatióval, hogy képes legyen a versenyt fel­venni. Hiszen épen ilyen miseriákről beszélünk a vasutaknál is, hiszen tudjuk, hogy a forga­lom mennyire meg van akasztva, mert nincse­nek vaggonok. Ha utánanézünk, látjuk, hogy épen ez a társaság, melynek, ha nem csalódom, 950 uszálya van, akkor, mikor leginkább szük­séges, nem hozza azokat Magyarországra, ha­nem az osztrák productiónak adja át, mig Ma­gyarországba csak nagyon ritkán, csak előre megrendelt uszályokat hoznak. Ez által még nagyobb duzzadást, túlterhelést szenvednek a vasúti vágányok. Ha nem is mindenki szereti látni, mégis mindent el kell követni, hogy az az ut, mely bennünket biztosan vezet a vám­külföldre, nyitva legyen. Felszólalásom ezen részét szives engedel­mükkel azzal zárom be, amit a földmivelés­ügyi minister ur ő cxcellentiája az országgyű­lés másik házában mondott: hogy »feltétlenül közre kell működni olyan export-lehetőségeknek, illetve szállítási eszközöknek teremtésén és fen­tartásán, melyek az osztrák piacztól eman­cipáltan tudják kivitelüket biztosítani. Ez az, amit e tekintetben ö excellentiájának ügyel­mébe ajánlani óhajtanék. (Elénk helyeslés.) 16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom