Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-18
A FŐRENDIHÁZ XYTÍI. ÜLÉSE. 119 Ha átalänosságban érintek egyes kérdéseket, ezt tisztán csak "abból a szempontból teszem, hogy ha fel is hozok egyes speciális eseteket, ezek illustrálásául szolgáljanak azoknak, a miket tulajdonképen deriválni kívánok. Es itt engedelmökkel első sorban a vármegyei közigazgatásról óhajtok szólni. Nagyon jól tudjuk, hogy a vármegyei administratióval nagyon sok helyütt alig vannak megelégedve. Igaz, hogy a múltban, nem ugyan e házban, de a főrendiház termében elhangzott egy nagy elmének az a kijelentése, hogy közigazgatásunk terén valósággal ázsiai állaj)oíok vannak. Azóta a közigazgatás lassanként fejlődött és ma már nem szolgáltat okot ilyen erős megitélésre, bár még mindig elég erős kitételeket használnak jellemzésére. A mikor minden téren fejlődünk, nagyon természetesen javult az administratio is, ugy hogy ma már tulajdonképen csak hiányról beszélhetünk. Miért? Mert valóban ma már mindent a gyakorlati élet szempontjából nézünk, és ha találunk a közigazgatásban bizonyos hiányokat, azoknak sanálását is el tudjuk érni. A mint fejlődött minden, fejlődött maga az élet is, ugy nagyon természetesen fejlődött benne ez is. De amint fejlődnek az életben a társadalmi viszonyok, és amint egyáltalán fejlődésnek van alávetve minden az emberiségnél, a fejlődés közvetlenül, rohamosabban történvén, nem mindig találja meg azt az orgánumot, azt a sanálási módot, amely szükséges volna. Ilyenkor tényleg vannak bizonyos aránytalanságok, amelyekből most már épen a vármegyei közigazgatásnál óriási bajok keletkeznek. Erre volnék bátor a méltóságos főrendek szives figyelmét felhívni és összehasonlításokat kívánok tenni közvetlenül a vármegyei közigazgatási állapotok és azon erők között, a melyek ma az administratiót felölelik, ellátják, hogy ezekből az adatokból deriváljam azután azt, a mi ma már egyes vármegyéknél előállott, hogy ha ott nem segítenek a jelenlegi helyzeten, ezek határozottan az administratio csődjének szélére kerülnek. Ha ez így talán kissé erősebb szavakkal és talán kissé merészebben hangzik is, méltóztassanak megengedni, hogy erre vonatkozólag rövid statistikai adatokat is hozzak fel. Összehasonlítás tárgyává teszem Pest vármegyét a többiekkel. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy talán pro domo beszélek, de tényleg Pest vármegye olyan sajátságos viszonylatban van, aminőben talán egyetlenegy más vármegye sincs nagy Magyarországon. Nem mondom, hogy azért, mert talán épen a legközepén van Magyarországnak, de valószínűleg azért is, mert hisz jól tudjuk, hogy minden áramlat — legyen az culturalis, vagy bármilyen irányú — mindig ide vergál, és Budapest lévén központjában a vármegyének, nagyon természetes, hogy azok a viszonyok, amelyek Pest vármegyében itt cuiminálnak, ebben a kérdésben más elbírálás alá esnek, mint más vármegyei állapotok. Erre vonatkozólag az összehasonlításnál az első tételt legyen szabad a legutóbbi népszámlálási adatokból felhoznom. Az 1900. évi népszámlálás alkalmával Pest vármegye lakossága 825.594 lélekből állott és tiz év lefolyása után már 1,028.373 lelket számlál. E szerint a vármegye népessége tiz év lefolyása alatt 202.778 lélekkel, vagyis 24'5°/ 0-kal gyarapodott. Ha ezt a számot most összehasonlítás tárgyává teszszük, látjuk, hogy ez a szaporulat több, mint az egész dunántúli szajjorulat, több, mint Erdély szajjorulata, sőt több még egész Horvátország szaporulatánál is. A mikor tudjuk azt, hogy egész Magyarországon népességünk átlagos szaporulata 8'3°/o, megállapíthatjuk, hogy Pest vármegyének magának háromszor ekkora szaporulata van. Ebből az egy tételből is méltóztatnak nagyon természetesen azt a következtetést levonni, hogy ahol egy organisinus képes volt 800.000 ember administrationalis dolgait elvégezni, ott, ahol ilyen óriási és rohamos a szajiorulat, majdnem lehetetlen, hogy ugyanaz a személyzet a fejlődés következtében előálló több teendőnek is képes legyen megfelelni. Tény az, hogy egy culturállamban az administratio jósága az alapfeltétele mindennek. Alapfeltétele a fejlődésnek, alapfeltétele egyátalában az előrehaladásnak, és a hol ez a jó administratio nincs meg, ott ennek épen az ellenkezőjét látjuk; és halljuk is, esetleg talán nem ugyanolyan színezettel, mint egyszer-máskor bizonyos körökben, hogy pl. annak a kivándorlásnak az oka az administratio hiányaiban rejlik, holott ezekből nem következik talán az, hogy épen rossz az administratio, de tényleg régi igazság a magyaroknak az a régi közmondása, hogy nem zörög a haraszt ok nélkül: szélnek kell fújnia. Hogy tehát ilyen esetek oly nagy számban ne jöjjenek elő, lehetőleg el kellene járnia a kormánynak oly irányban, hogy ez meg ne történhessék. A mik pedig erre vonatkozólag nagy älJ3j~ lánosságban felhozattak, arra nézve méltóztassanak megengedni, hogy összehasonlítást tegyek az ország legkisebb tizenegy vármegyéje és Pest vármegye között. Ezek a kis vármegyék Turócz, Árva, Liptó, Esztergom, Győr, Hont, Ugocsa, Eogaras, Brassó és Küküllő. Ezen tizenegy vármegyében van 1,025.000 lélek, — elhagyom a kisebb számokat — tehát még így is 2400— 2600 emberrel kevesebb, mint Pest vármegyében és ezen tizenegy vármegyében azért a tisztviselők száma mégis nagyobb, mint Pest vármegyében. Ebben a tizenegy vármegyében ugyanis van 98 központi tisztviselő, 47 árvaszéki, 134 járási tisztviselő, 166 segéd- és kezelőszemélyzeti tisztviselő és 87 dijnok, összesen tehát 532 ember. Pest vármegyében pedig — nem részletezem a dolgot — van 195, Ilyen :
