Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-18
120 A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. körülmények között teljes lehetetlenség, hogy ezek hivatásuknak kellőképen megfelelhessenek és épen azért a kormány nem zárkozhatik el azon óhajtások elől, amelyeknek a vármegye már e tekintetben évek hosszú sora óta kifejezést adott és a melyeket a kormányhatósághoz több izben felterjesztett. Mindenesetre tény az, hogy a tisztviselők szaporítása pénzbe kerül. Ez kétséget sem szenved. Mintegy 120.000 koronát venne igénybe. De ugyanezzel szemben méltóztassék megengedni, hogy ismét egy összehasonlítást tegyek. 1910-ben ezen vármegye lakossága egyenes adókban, illetékekben és fogyasztási adókban 8 millió koronával többel járult hozzá az államháztartáshoz, mint a megelőző tíz évben. 1900-ban ugyanis 13,960.000 koronát fizetett be ez a vármegye az államháztartásba, ina pedig 22,600.000 koronát fizet. Ez egy 57 százalékos ugrás; tiz esztendő lefolyása alatt. Igaz, hogy az állam 600.000 korona dotatioban részesiti ennek a vármegyének az administratioját, de az is igaz, hogy ezen nyolez millió korona többlet mellett, még egy tizedrészt tesz ki az a dotatio, amelyben a vármegye részesül, holott tudjuk, hogy a vármegyei közigazgatás teendőinek kilencz tizedrészét az állami administratio közvetítése veszi igénybe. Ez egymagában elegendő argumentum arra, hogy belássuk, miszerint lehetetlenség, hogy a vármegye tisztviselő erői ezen teendőket ellátni képesek legyenek. De nemcsak Pest vármegyéről van szó; többé-kevésbbé minden vármegyében ilyen viszonyok állanak fenn, amelyek mindenesetre kell, hogy sanáltassanak. Lehetetlenség az administratio kielégítő működését elvárni ilyen rohamos fejlődés mellett, amilyen specialiter Pest vármegyében észlelhető, ahol a fejlődés nem egyenlő más vármegyék fejlődésével, ahol a községek és városok, amelyek közvetlen közelében vannak Budapestnek, egészen más háztartási berendezésüek, mint az olyan megyéké, amelyek mezőgazdasággal foglalkoznak. Itt minden egyes dologban szakképzett egyének, szaktekintélyek, ügyvédek járnak el, akik óriási dolgot adnak az illető tisztviselőknek, akik kötelességöknek túlzsúfoltságukban alig tudnak megfelelni. Különösen, hogyha még összehasonlítjuk az ügyforgalmat, amit e tekintetben a statisztika mutat. Csak két évet említek. 1908-ban a központi ügyforgalom 48.748 volt és már két esztendőre rá 57.244. Ez 12°,'o-os emelkedés. Az árvatörvényszéknél is rohamosan emelkedik az ügydarabok száma, annál is inkább, mert az a népesség, a mely Budapest közvetlen közelében van, folytonosan vándorol; ma itt van, holnap ott.' 1900-ban 37.988, már 1900-ban 56.698 volt az ügydarabok száma, az emelkedés tehát 50°/o. Ezt az összehasonlítást folytatva a fogalmazói személyzetre is, Pest vármegyében a fogalmazói személyzet száma 16, Bács-Bodrog vármegyében, a hol 584.000 lakos van, az árvatörvényszéknél 15, Arad vármegyében 350.000 lakos mellett 11, Bihar vármegyében 584.000 lakos mellett 13, Temesben, Torontálban, Zalában 13. Az óriási ügyforgalom következtében egy-egy előadóra rengeteg ügy jut. Egy önálló előadó Pest megyében 5000 darabot lát el, Zalában 4000, Abaujban 3000, Baranyában 3000, Biharban 3700, Hevesben 3000. Temesben 3000 darab esik rá. Az egyes vármegyék közt aránytalanok a különbségek és némely vármegyében, például Krassószörényben, a hol három előadó van, egy emberre 2500 ügydarab jut. Ha a járási közigazgatást veszszük, akkor a statistikának azt a tételét kell szem előtt tartanunk, hogy egy járásban csak 50.000 lélek lehet, különben a főszolgabíró nem tudja ügyeiket teljes tudással, lelkiismeretesen és a törvényekben előirt ellenőrzés kifejtésével vezetni s képtelen a culturális és anyagi viszonyokra felügyelni. Már pedig nálunk Pest megyében voltak, sőt ma is még vannak olyan járások, a melyek 100.000-nél több lelket számlálnak. Ennek a következménye természetesen az, hogy az ilyen óriási nagy járásban a főszolgabíró óriási feladatokkal küzd, hogy kötelességeinek meg tudjon felelni. Az egyik járás az idén, januárban lett kettéválasztva, ott már tarthatatlan volt az administratio és igy kellett segíteni. De erre másutt is szükség volna, mert nemcsak nálunk, de más vármegyékben is vannak olyan óriási nagy járások, a melyek 1000 négyszögkilométernél nagyobb területet zárnak" magukba. A kezelőszemélyzetről csak röviden kivánok megemlékezni. Pest vármegyében 31 van a központban, a járásokban 28, Torontálban, a hol csak fele lakosság van, 35 és a járásokban 27, Bács megyében 31, Vas megyében, ahol csak 435.000 lélek van, 27, Komárom megyében, 169.000 lakos mellett, héttel van kevesebb. A közegészségügyre vonatkozó statistikából csak egyet vagyok bátor felemlíteni. Gyógyszertárunk van 126, kézigyógyszertárunk 14, házi gyógyszertárunk 3, gyógyszeráruüzlet 6. Az országos betegápolási alap részére évenkint 50—60.000 K rendelvény van, az 1867: XVII. t.-cz. 160. §. mindennek ellátását, controlirozását, követelményeit egyetlen ember, a vármegyei főorvos végezi. Méltóztassanak ebből levonni a következtetéseket. Méltóztatnak látni az óriási aránytalanságot, amely egyik és másik vármegye közt van. A felsorolt vármegyék egyikére sem akarom azt mondani, hogy ott sok, vagy kevés van közigazgatási erő. Jól tudom, ő excellentiája erre azt felelné, hogy onnan, ahol sok van, át kellene hozni oda, a hol kevés van és evvel egalizáljuk a dolgot. De. ez, sajnos, _a mai
