Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-14

96 A FŐRENDIHÁZ XIV. ÜLÉSE. Következik a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségéről és az 1894 :V. t.-cz. némely rendelkezéseinek módosításáról, illetve kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a bizottság jelentése. Csekonics Sándor gr. jegyző (olvassa a pénzügyi bizottságnak a törvényjavaslatra vonatkozó jelentését). Elnök: Kiván-e valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz hozzászólni ? Degenfeld Pál gr. jegyző: Gaal Jenő! Gaal Jenő: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot és indokolását mindjárt azoknak a törvényhozás elé való terjesztése után részint kellemes meglepetéssel, részint bizonyos érzéssel olvastam, amely nagyon hasonlít a csalódáshoz. Kellemesen lepett meg mindenekelőtt, hogy a birtokpolitikai intézkedések terén végre egy tettel állunk szemben. Annyi mindenféle sürgetés, enquete-ezés után végre itt van egy javaslat, a mely, remélem, rövid idő alatt életbelép, és arról fog tanúskodni, hogy a t. kormánynak komoly szándéka van ez iránt tovább haladni, és komolyan veszi azt az igéretét, amelyet a birtokpolitikai előterjesztések tekintetében korábban tett. Ennek a javaslatnak kiváló előnyét képezi az, hogy egy régen megérlelt eszmét valósit meg, azt t. i., hogy ne az állam maga telepítsen ós maga parcellázzon, hanem a társadalmi erők és az állami erők egy olyan eombinatiójában, amely a czélnak megfelel, létesítsen egy olyan intézményt, amelynek működése lehetővé teszi az eddigi tapasztalatok szerint olyan károsaknak bizonyult állami telepítési nem visszaéléseket, hanem balfogásokat. Előnyét képezi továbbá az, hogy ez az intézet czélszerüen lesz szervezve, mert három altruisticus pénzintézetnek kapcsolata az állammal lesz hivatva arra, hogy amit eddig az állam maga tett, ezentúl szintén a nyerészkedés kizárásával egy pénzintézet eszközölje, és remélem, hogy amint a három nagy intézetnek: a Magyar Földhitelintézetnek, a Kisbirtokosok Földhitelintézetének és az Országos Központi Hitelszövetkezetnek alapszabályai kizárják a nyerészkedést, ugy ez az állami felügyelet alatt működendő intézet szintén nyerészkedés nélkül fogja ezeket a feladatokat teljesíteni. Már ami azt az alaptőkét illeti, amely itt combinálva van, az az én véleményem szerint olyan, hogy talán kezdetnek elegendő lesz, de nagy feladatokkal szemben, nézetem szerint, nem fog elegendőnek bizonyulni. Igen helyesen van, az én nézetem szerint, ez az intézet conteníjdálva és kaj>csolatban azon módosításokkal, amelyek az 1894: V. t.-czikken itt novellaszerüen vitetnek keresztül, azokkal együtt kilátás von arra, hogy bizonyos figyelemreméltó kezdeményezés fog bekövetkezni. Nevezetesen helyes dolog az említett telepítési törvény azon intézkedésének megváltoztatása, amely a telepítésre használt területeket nagyon szűken állapította meg, minélfogva közép birtokokat nem lehet létesíteni. Még helyesebb intézkedés, amelytől nagyobb eredményt várok, az, hogy a kisbérleti rendszereket szövetkezeti alapon behozza, és ezt az intézményt ugy az állami birtokokon, valamint — bizonyos feltételek mellett — a kötött forgalmú birtokokon is meg fogja valósítani. Mindezek kedvezően hangolnak a javaslattal szemben. De hát, amint emiitettem, bizonyos csalódáson is mentem keresztül ennek az elolvasásánál. Mindenekelőtt nem kellemesen érintett az, — különben a személy iránti legnagyobb tisztelet mellett is — hogy ezt a javaslatot nem a földmivelésügyi, hanem a pénzügyminister ur terjesztette elő. Ebben az előterjesztésben sokkal több a pénzügyi, mint a közgazdasági mozzanat. Sokkal több a formalismus, mint az érdemleges intézkedés és nagyon tartok tőle, hogy ennek a javaslatnak végrehajtásánál is főleg a pénzügyi szempontok fognak dominálni. Ez kiderül magának az előterjesztésnek több szakaszából. Kiderül azokból, hogy mivel a pénzügyminister ur nevezi ki az elnököt, ő fogja jóváhagyni a vezérigazgató megválasztását és azután igen sok egyéb intézkedés tekintetében is döntő befolyást tart fenn magának, mint emiitettem, a pénzügyi szempontok fognak dominálni és nem a közgazdaságiak, holott a birtokpolitikának ez a része, a telepítés és a parczellázás, inkább közgazdasági, semmint pénzügyi természetű. A pénzügyi mozzanatok itt az eszköz természetével bírnak, a czélokat a közgazdaság hivatása kijelölni. Ennél azonban sokkal nyomatékosabb az én szememben az, hogy sem maga a törvényjavaslat, sem annak indokolása nem nyújt a törvényhozásnak és az országnak biztosítékot arra nézve, hogy a magyar birtokpolitika — spccialiter itt a telepítések és a jjarczellázások — nem intéződni, hanem intéztetni fognak. S ennek az egész actiónak tulajdonképen nincsen is gazdája. Azonkívül ez csupán egy olyan partiális, részleges feladat, mely, bár magában véve nagyon fontos, a birtokpolitika egészében mégis csak részleges jelentőséggel bir. Már pedig a birtokpolitikának minden ágazata szoros összefüggésben van egymással. És habár az indokolás kilátásba helyezett a kormány részéről bizonyos további lépéseket, azoknak természetét és irányát egyátalában nem jelöli meg, aminél fogva magára az egész ügyre nézve teljesen tájékozatlanok vagyunk, sőt a javaslatban foglalt több intézkedés az én szemeimben a sikerre nézve nagyon baljóslatú. Különösen nem tartom helyesnek azt, hogy a kormány főleg az üzletekre fekteti a súlyt és például a magánüzleti tevékenységgel szem-