Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-14

A FŐRENDIHÁZ XIV. ÜLÉSE. 97 ben olyan conniventia mutatkozik a javaslatban, a mely felfogásom szerint egészen helytelen. Az, elismerem, hogy ennek a felállítandó pénz- és hitelintézetnek működése nyomán a parcellázásoknak egy jelentékeny része — mint maga a jelentés is kifejezi — sokkal tisztességesebb lesz, mint a milyenek voltak pl. az eddigi parcellázások, de nagy kérdés az, hogy vájjon a parcellázások, ha mint üzletek tisztességesen bonyolittatnak is le, átalában véve helyesek és szükségesek-e vagy sem? A dolog t. i. az én felfogásom szerint ugy áll, kogy nem elég telepíteni és parczellázni, lianem mind ennek olyan helyen és oly módon kell eszközöltetnie, hogy az a nagy nemzeti érdekeknek megfeleljen. Már pedig, méltóságos főrendek, a birtokpolitikával elsőrangú nemzeti érdekek vannak szoros összefüggésben, nemzeti érdekek és közgazdasági és szociális érdekek. E tekintetben pedig eddig meglehetős fásultság uralkodott; bizonyos nembánomságot, sajnálatos lanyhaságot veszek észre az egész társadalomban és annak illetékes olyan közegeiben, a kik hivatalban, vagy hivatalon kivül ezzel a kérdéssel foglalkozni lennének hivatva. Ennek a lanyhaságnak csuj)án egy pár bizonyítékát hozom fel. 1895-ben egy nagy birtokstatisztikát csináltunk. Nem folytattuk tovább. Azután a birtokforgalomra vonatkozó adatokat kezdtük gyűjteni. ÍTem folytattuk tovább. Ezelőtt tíz esztendővel egy kis parlamentszerű telepítési enquéte-et tartottunk; annak az eredménye nyolcz esztendő múlva egy törvényjavaslat lett. Időközben a közvélemény mintegy megfeledkezett erről a kérdésről, azonban előterjesztettek egy nagy 360 szakaszból álló törvényjavaslatot, a mely talán épen nagyságánál és talán a tulbuzgalomnál fogva, a melylyel előterjesztették, nem volt keresztülvihető. De egy más igen fontos intézkedés tétetett ugyanebben az időben, t. i. telepítési czélokra ő Felségének beleegyezésével felvétetett a költségvetésbe az első tiz millió K és kilátásba helyeztetett, hogy további 12 év alatt ugyanekkora összeg fog a költségvetésbe felvétetni. Maga ez a tény mutatja tehát, hogy igenis meg volt a kormánynak helyes felfogása arra nézve, hogy itt nagyszabású dologról van szó és olyan eszközökről akart gondoskodni, a melyek ennek a nagy czélnak meg is felelnek. De az én nézetem szerint ezekkel az eszközökkel azt az előttünk álló nagy feladatot nem fogjuk megoldhatni. Eőleg pénzügyi szempontból fog kezeltetni a kérdés. Ez látszik magának az előterjesztésnek indokolásából; látszik a főrendiház pénzügyi bizottságának jelentéséből, a melynek egyes passusai engem igazán megdöbbentenek. Ebben a jelentésben például az is benne foglaltatik, hogy hiszen fogunk ezentúl parczellázni, de nem a jő üzleteket fogjuk megcsinálni; azokat átFőrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. engedjük azoknak a magánvállalatoknak. E szerint a rosszabb üzleteket fogják megcsinálni, a melyek azonban nemzeti szempontból fontosak. Azután ezen telepítés és parcellázás mellett legelőket akarnak szerezni; munkásházakatakarnak építeni, szóval olyan kört akarnak felkarolni, a mely egészen világossá teheti mindenki előtt, hogy itt a feladat megoldásával a figyelembe vett vagy contemplált eszközök semmiféle helyes arányban nincsenek. De a legnagyobb baj, nézetem szerint, ebben az előterjesztésben az, hogy magának a birtokpolitikának egészére nézve — ha már concret előterjesztések nem is foglaltathatnak benne — még ujjmutatás sincs benne, pedig a birtokpolitikának súlypontja, nézetem szerint, manaj)ság tulajdonképen nem is annyira a telepitésben és a parcellázásban, mint inkább egyéb ágazataiban rejlik. Méltóztassanak elgondolni, hogy hogyan állnak ma a telekkönyvek; milyen siralmas állapotban vannak azok és mennyi baj következik ebből. Milyen szoros összefüggésben vannak a telekkönyvek a kataszterrel! A kataszteri felmérések oly hátralékos állapotban vannak, hogy illetékes szakférfiak nyilatkozata szerint az egész országot 100 esztendő múlva sem fogjuk felmérve látni. Továbbá a telekkönyvek kapcsolata folytán ez a munkálat is megrontatik a birtokforgalom szempontjából. Azok a mappák, a melyeket a katasteri mérnökök igen helyesen és alajDosan készítenek el a telekkönyvi nyilvántartás által, rövid idő alatt egészen hasznavehetetlenekké válnak. Azután itt vannak a birtokrendezési törvények és azoknak a végrehajtása. A tagosítások olyan lassan mennek előre, hogy ennek következtében nincs kilátás arra, hogy a birtokviszonyok belátható időn belül rendeztessenek. Ilyen állapotban van a hitelügy is. Erre nézve részben mindenesetre figyelemreméltó kezdeményezés történik itt, de azt hiszem, hogy annak a nagy kérdésnek a megoldására az eszközöknek aránylagos csekélységénél fogva nem igen lehet kilátásunk. Végre ott van az örökjog kérdése a maga egészében. Olyan fontos dolgokat ölel fel ez, hogy, ha az Összes birtokpolitikai reformok mind keresztülvitetnének is, ez az egy maga az örökjog szabályozása, vagy czélszerütlen szabályozásának meghagyása egymagában lehetetlenné teszi, hogy a birtokviszonyban valami javulás jöjjön létre. Mindezeknél fogva azt hiszem, nem veheti senki rossz néven tőlem, a ki igy fogom fel a kérdést, ha ezt az előterjesztést nem egy egész, önálló valaminek, hanem csak nagyon részleges dolognak tekintem. S éhez hasonló fontosságú baj az, hogy az előterjesztés mellőz valamit, a mit pedig eddig minden tanácskozásnál s különösen azon az utolsón, a mely ezelőtt tiz esztendővel tartatott, annyira hangsúlyoztak, t. i. a társadalmi közreműködést az egész vonalon mellőzi. 13