Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A főrendiház XL. ülése. 93 jelentés tétessék ellene, és könyvei a bírósághoz kerüljenek.« Azt hiszem, a punctum saliens a dologban az, hogy a kormány palástolni akar-e valamit, hogy azzal egy rnagánczéget megmentsen az állam érdeke, a közérdek rovására, hogy talán takaródzni akar valamivel és nem jelenik meg egészen nyíltan. Hogy a külföldi czég van-e valami vonatkozásban a vállalkozóval, vagy nem, arra semmiféle ingerentiánk nincsen, nincs is tudomásunk erről, csak annyit tudunk róla, — a vizsgálat alapján — hogy a külföldi czégnek érdeke van abban, hogy a vasút kérdése sanáltassék, érdeke van azért, mert nagy mennyiségű részvény van tulajdonában, mert nála • számoltatott le az elsőbbségi részvények egy része; de arra a kérdésre, hogy a kcreskedelm ügyi minister, vagy a kereskedelmügyi ministerium, vagy a kormány bármi néven nevezendő actióba bocsátkoznék mindaddig az ideig, a mig ez a helyzet tisztázva nincs, apodicticusan válaszolhatok azzal, hogy nem. Zselénszky Róbert gróf: Helyes! Szterényi József államtitkár: Nem pedig azért, mert a kereskedelemügyi kormánynak sem ezzel, sem más vállalkozóval soha semmiféle közelebbi viszonya nem volt, és nincs. Ki fogja irtani a visszaéléseket ott, a hol találja, tekintet nélkül a visszaélő személyekre. (Helyeslés.) A tárgyalások igenis folynak a vasutak kérdésében, a mint folyt a tárgyalás az oravicza— resiezabányai vasút kérdésében is, azzal a feltétellel azonban, hogy miután szabálytalanságoknak jutott a kormány nyomára, ezzel a czéggel, a mely e szabálytalanságokat elkövette, semmiféle összeköttetésbe nem lép, vele nem is tárgyal, sőt mindaddig, a mig ő, vagy alkalmazottjai az igazgatóságnak tagjai, ahoz a vasúthoz a kormány hozzá nem nyúl. Ez helyzetünk ebben az esetben is. Az oravicza— resiczabányai vasút ügye teljesen sanálva van, rendben van ; a nagykikindai vasútnál felmerült az a javaslat: nem lehetne-e ezen vasutat bérbevenni és ennek révén a kérdést rendezni. Erre nézve, méltóságos főrendek — s nagyon örvendek, hogy a nagyméltóságú gróf ur is tagadólag rázza a fejét, — a mi álláspontunk az volt, hogy mi tiszta dolgot akarunk; mi combinativ számításokba bele nem bocsátkozunk és elutasítottuk magunktól ezt a javaslatot is, hogy bérbevételről egyáltalán addig, mig a vasút jövedelmezőségét nem ismerhetjük, beszéljünk. Minthogy azonban a magyar hitel és a magyar vasútépítés kérdése is közelről van érintve ezen dologban, nem a botrány elkerülése vezetett, a mely botránytól mi nem félünk, mert csak akkor kellene félnünk, ha a kérdés bármely parányi részét palástolnék, vagy az igazságot nyíltan be nem vallanók, minthogy azonban, ismétlem, a külföldi tőke közelről van érdekelve e kérdésben, azt az álláspontot foglaltuk el, hogy mi kizárólag a külföldi joénzintézettel vagy az érdekelt magyar pénzintézetekkel hajlandói;, vagyunk tárgyalni a vasút sanálására nézve, de nem a vállalkozóért, mert hiszen voltam bátor jelezni, hogy alapfeltételünk, hogy annak, vagy alkalmazottainak nem lehet bennmaradniuk az igazgatóságban, sem annak bármely szervében. Kijelentettük, hogy ezen az alapon vagyunk hajlandók olyképen tárgyalni, hogy viszont az államnak egyetlen fillérnyi ujabb áldozatába ne kerüljön az, hogy a vasút megépíttessék. Ez lévén a tényállás, azt hiszem, hogy a nagyméltóságu gróf ur összes kérdéseire teljes nyíltsággal és őszintén feleltem, és kérem ezek tudomásulvételét. Elnök : Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek í (Halljuk !) Minthogy az imént lefolyt vitában az én tárczámat is érintő némely kérdés érintetett, legyen szabad egy pár szóval nekem is azok megvitatásában résztvennem. Ö méltósága, a jaszói főaj)át ur, felemiitette a vidéki egyetemek kérdését; felemiitette a polgári iskola kérdését és beszélt egyátalában a középiskolai ügyről, sikra szállván a sok oldalról megtámadott humanisticus nevelés és gymnasium mellett. En ennek a kérdésnek megvitatásába ez idő szerint nem akarok belebocsátkozni. Én a humanisticus nevelési irány fentartásának nemcsak nem vagyok ellensége, hanem ugy tartom, hogy annak az egész nevelési rendszerben kiváló helyet kell biztosítani. Hogy azonban a középiskolai rendszer nemcsak minálunk, hanem az egész európai szárazföldön gyökeres reformra szorul, azt ismételten elismertem. Állítottam, — ez ma is álláspontom és erre törekszem — kívánatos, hogy e tekintetben bizonyos főbb vonásokra nézve a nagy európai culturnemzetek közt bizanyos megállapodás jöjjön létre, a mely a középiskolák kölcsönös látogatása elől az akadályokat eltávolítsa: A polgári iskolát illetőleg elismerem, hogy ez oly kérdés, a mely szintén gyökeres reformra szorul. Egész őszintén bevallom, hogy még nem tudtam e tekintetben teljes megállapodásra jutni önönmagammal. Már több kérdést öleltem fel azon rövid idő alatt, a mióta ezen tárcza élén állok, de ezt a kérdést a többiek mellett még nem voltam képes teljesen, hogy ugy mondjam, szellemileg megemészteni. Azonban a reform szükségét ezen a téren igenis elismerem ; én is óhajtom, hogy a polgári iskola reformja olyan irányban érvényesüljön, hogy azután, a szokásos szójárás szerint, valamire képesítsen, t. i. bizonyos állások elnyeré sere qualifieatiót nyújtson. De nem ismerhetem el azt, hogy arról az iskoláról, a mely bizonyos közhivatali állásokra nem nyújt képesítést, azt lehessen mondani, hogy nem képesít semmise. Képesít igenis az életre,