Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

94 A főrendiház XL, ülése. Es én talán a közfelfogásnak bizonyos ferdeségét látom minálunk megnyilvánulni abban, hogy azt a képesitést.a mely csak az életre és nem közhivatali pályára ad lehetőséget, hogy azt lekicsinylik, elégtelennek, alárendelt minőségűnek tekintik. De hát ezzel a társadalmi ferdeséggel egy bizonyos pontig számolnunk kell és elismerem, hogy a polgári iskola reformja a képesítettség ezen szűkebb körének elérhetése czéljából is szükséges és eszközlendő. Hogy azonban a mostani alakjában egy bizonyos közszükségnek megfelel, annak leginkább bizonyitéka az, hogy nem győz eleget tenni annak a sokféle kívánságnak, a mely a közönség nagy részéről megnyilvánu', a melylyel a polgári iskola felállítását kérik. A mi pedig a vidéki egyetemeket illeti, tökéletesen igazsága van ő méltóságának, abban, hogy ez a kérdés a gyakorlati megoldáshoz jusson, engem semmi egyéb nem hátráltatott, mint a pénzügyi előzményekre való tekintet. Különben a kérdés a minis téri uniókban majdnem teljesen ki van dolgozva, az erre vonatkozó tervek majdnem teljesen meg vannak állapítva, ugy hogy remélem, nem sok idő fog elmúlni addig, a mig ennek a kérdésnek gyakorlati megoldását kezembe vehetem. Zselénszky Eóbert gróf ő nagyméltósága ugy mellesleg az én tárczámmal is foglalkozott", a mennyiben helytelenítette eljárásomat, a rr.elv szerinte abban állott, hogy én azzal a 30 milli', most már több, mint harmíncz millió többköltséggel dicsekedtem, a mely tárczámnak rendelkezésére bocsáttatott, a helyett hogy azt ijiarkodtam volna bebizonyítani, hogy én azzal a pénzzel, a mely elődeimnek rendelkezésére állott, annak nevezetes öregbítése nélkül, többet tudtam tenni, mint tisztelt hiva tárbeli elődeim. Méltóságos főrendek ! Én erre a térre, ezen kimutatásnak terére először azért nem lépek, mert bármily politikai ellentétek választottak is el a múltban azoktól a férfiaktól, a kik előttem foglalták el a közoktatásügyi ministeri széket, sohasem kicsinyeltem az ő culturális működésöket, sőt azt mint ellenzéki férfiú lehetőleg támogattam és nagy igazságtalanság volna, ha most elődeimnek culturális működéséről kicsinylőleg akarnék nyilatkozni ; nem teltem ezt eddig sem és nem is teszem most sem. Hogy ilyen növekedés állott be tárczám költségvetésében, annak oka nem csupán egy intensivebb reformtevékenység, ámbár megvallom dicsekvés nélkül, hogy némely dolgok történtek ezen a téren azóta, mióta ezen tárcza élén állok, de a költségekemelkedésének oka részben oly körülményekben is rejlik, a melyek igaz, a cultura fellendül'sét nem jelentik, de senki által elháríthatok ; e.n lettek volna. Ilyen pl. az építkezéseknek a megdrágulása. Mindenki tapasztalásból tudja, hogy az utóbbi években 25—30%-kal lett drágább az építkezés, a minek folytán azon építkezéseknél, a melyek az én ministerségem alatt folynak és befejezésükhöz közelednek, a milyen az uj Polytechnicum építkezése, a milyen az uj egyetemi klinikák építkezése, kénytelen voltam az előre tervezett összegnél sokkal nagyobb összegeket fordítani. Azonkívül hozzájárult éhez egyátálában az életviszonyok drágulása is. Hogy pl. a klinikáknál maradjak, az egyetemi klinikáknál és a kolozsvári Karolina kórháznál körülbelül egy milliót tesz ki az a költségtöbblet, a mely az ellátási költségek növekedéséből keletkezett. Ettől eltekintve, költségvetésem rendes kiadásainak öregbedése körülbelül 24 millió koronát tesz ki. Ebből a népnevelésre több mint 12 millió esik, a mivel az gyarapodott; egyházi segélyekre 3,500.000 korona, főiskolákra az előbb említett körülmények folytán egy millió korona. Egy uj tételt képez a színházaknak költsége, mely az én tárczám keretében számoltatott el, és a mely eddig más tárczánál számoltatott el. Ez a tétel 1,362.000 korona. Tehát én azt hiszem, hogy a népnevelés terén mutatkozó ezen 12 millió koronányi költségtöbbletet senki sem fogja sokalni; én inkább azt tartom, hogy bár ennek a dupláját fordíthatnám erre a tételre. Ennek ellenértékeként közel 2000 uj iskolát kaptunk, a mi mindenesetre hazánknak ugy culturális, mint nemzeti megerősédése szempontjából nem megvetendő tétel. Röviden összevonva, csak ismételhetem azt, hogy ha mi, kormányzatunk alatt, igaz, 250,000.000 koronával, vagy hogy precise szóljak, 256,000.000 koronával emeltük a rendes kiadásokat, ennek magyarázata egyfelől az, hogy mi alkotmányos zavaroknak egy epocha ja után vettük át a kormányzatot, a mely epocha alatt a rendes fejlődés menete és annak pénzügyi kifejezése is szünetelt, másfelől pedig magyarázata és igazolása ennek az, hogy ebből a 256 millió koronából legalább is 190 millió korona olyan tétel, a mely direct a culturális és gazdasági fejlődés czéljaira, tehát productiv czélokra használtatott fel. És végül, méltóságos főrendek, kell, hogy egy szót válaszoljak én is a magam részről azokra, a miket Serényi Béla gróf ő méltósága — sajnálom, hogy már nincs jelen, — a bankkérdést illetőleg mondott. Teszem ezt azért, mert a kabinetnek azon tagjai közül való vagyok, a kik az ő méltósága által felszólalásában megtámadott párthoz tartozom. Érdemileg nincs semmi hozzátenni valóm azokhoz, a miket ä ministerelnök ur ebben a tárgyban már mondott, a ki ennek a megtámadott pártnak is védelmére kelt, és aki kijelentette, hogy talán bizonyos discretióval kellene az ilyen kérdésekről beszélni a törvényhozó testületekben akkor, a mikor az ország érdekeinek megóvása czéljából tárgyalások folynak. De annak a pártnak részéről, a mely az önálló magyar nemzeti bankot programmpontjai közé sorozza, meg kell jegyeznem, hogy a legnagyobb méltatlanság ezt a követelményt az üres jelszóhajhászatnak praedictumával illetni. A függetlenségi és 48-as párt az országnak közgazdasági függetlenségét tűzte ki egyik programmpontjává, ennek a programmpontjának megvalósítására, tö-