Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

Á főrendiház XL. ülése. 91 döm meg, hogy a mi hivatalos közegünk, a Mármaros-Szigeten székelő iparfelügyelő, a kinek 1906 márczius 21-én 173. sz. alatt előterjesztett jelentéséből idéztem akkor a méltóságos főrendeknek, valótlan adatokat jelentett, a mire nézve gyanú bennem absolut nem volt és nincsen, méltóztassék meggyőződve lenni, hogy a legnagyobb szigorral fogunk eljárni az olyan közeg ellen, a kit mulasztás terhel, vagy pláne, a ki hamis adatokat terjesztett felsőbbsége elé. Mi nem palástolunk semmi hanyagságot. Ha e téren, méltóságos főrendek, mulasztáson méltóztatik minket tetten érni, hogy kötelességünket itt nem teljesítjük, akkor jogosaknak is fogjuk találni ezen szemrehányásokat, mert akkor azokat meg is érdemeljük. Ezek az adatok, méltóságos főrendek, azt mutatták akkor, hogy az illető gyárnak 307 gyármunkása, 207 háziiparosa, összesen tehát 514 alkalmazottja vau, és hogy az alkalmazottak egy kereskedelmi alkalmazott kivételével, mind magyar honosságuak. Ezzel, méltóságos főrendek és nagyméltóságú gróf ur, voltam bátor adataimnak hiteles és hivatalos jellegére utalni és most már rátérek egy sokkal kellemetlenebb ügyre, a nagykikinda— ujaradi vasúti vonal kérdésére, a melynek kapcsán egy négy pontból álló interpellatiót méltóztatott a kereskedelmi minister úrhoz intézni. Ezen interpellatiót bevezetőleg a nagyméltóságú gróf úr ismét utalt az ezen ügyben itt lefolytatott vitára és arra az állásjtontra, a melyet akkor képviselt, midőn kifogásolni méltóztatott, hogy erre a vasútra az engedély nem az arad—csanádi egyesült vasutaknak adatott ki, a melyek — ezt hangsúlyozni méltóztatott — sokkal olcsóbb ajánlatot tettek a kormánynak, mint az a vállalat, a mely azon vasutat megkapta. Voltam bátor akkor kimutatni, — és azóta maga az arad-csanádi egyesült vasúttársaság elnöke igazolta adataim helyességét a nyilvánosság előtt — hogy az arad-csanádi egyesült vasút soha concret összegbeli ajánlatot a kormánynak arra a vasútra nem tett, mert nem kért egyebet, mint a szokásos előmunkálati engedélyt, a mely azon indokból tagadtatott meg tőle, hogy ez a vasút nem eshetik az aradcsanádi vasutak érdeksphaerájába, mert ez a m. kii-, államvasutak egy, igen fontos érdeksphaerabeli vonalát képezi. Én bátor vagyok utalni arra, hogy a kereskedelmi minister ur álláspontja ebben a tekintetben mennyire korrekt, mert azt hiszem, a nagyméltóságú gróf ur is adatokkal igazolhatja nekem, hogy mikor épen az aradcsanádi egyesült vasutak érdeksphaerájába eső vonalakra kéretett előmunkálati engedély, — sőt egy esetben tévedésből meg is adatott, de azt meg is semmisítettük — elismertük az arad-csanádi vasútnak is azt a nem absolut, de méltányossági jogát, a melyet a magunk szempontjából az államvasutak részére praetendálunk, hogy t. i. egy nagy magánvasutnak bizonyos érdeksjáiaeráját is el kell ismernünk, a hol annak forgalmi, üzleti politikáját megzavarni nem lehet az állam érdeke és ennélfogva az ő érdekeit ezen vonalnál ép ugy meg kell védenünk, mint a hogy meg kell védenünk az államvasút érdekeit a másik vonalon. Ezt átalánosságban elorebocsátva, rátérek szigorúan az interpellatió szövegére. (Halljuk!) Az interpellatió a nagykikinda—uj aradi vonalnál előfordult szabálytalanságokra és visszaélésekre nézve kíván felvilágosítást. Ezekre nézve a nagyméltóságú gróf urnak és a méltóságos főrendeknek oly teljes nyíltsággal, őszintén, hiteles adatokkal fogok szolgálni, nem hallgatva el az ügyből semmit, mint a hogy teljes nyugodtan várom azt az ítéletet, a mely a kereskedelmi kormány ténykedéséből erre vonatkozólag hárul. A nagykikinda—ujaradi vasútra vonatkozólag azt a kérdést intézi az interpelláló grőf ur ő nagyméltósága a kereskedelmi minister úrhoz : igaz-e, hogy a nagykikinda—ujaradi vasutat épitő czég felvette a községek és az állam által adott hozzájárulási összegeket, vagy azok részét, ezeket azonban oly speculatióra fordította, a hol pénze elveszett és ennek kapcsán — mert egyszerre kívánnék a két kérdésre felelni — kérdi, igaz-e, hogy szorultságában az érdekelteknek kiadott részvényeket elzálogosította egy külföldi banknál és hogy ez a pénz is elfogyott, a nélkül, hogy a vasutat kiépítette volna. Méltóságos főrendek! Körülbelül október 10-én történt, hogy egy nagyobb vasutéjütő, illetőleg financeirozó czég főnöke jelent meg nálam, bejelentve, hogy ő az oravicza—resiczabányai és a nagykikinda—ujaradi vonal iránt érdeklődnék s közölve egyúttal velem, — szerinte bizalmasan — hogy ennél a két vasúttársaságnál bajok vannak, ő azonban hajlandó volna ezen bajokat sanálni, ha az állam bizonyos továhbmenő kedvezményekre lenne ezzel szemben hajlandó. Az illető czégnek kereken kijelentettem, hogy köszönöm az ő közlését, de azokat a magam részéről bizalmasnak nem tekinthetem, mert a mely perezben tudomásom van, hogy valamely szabálytalanság vagy visszaélés történik a tárcza keretében, kötelességem azt hivatalosan pertractálni, és itt a bizalmas közlés jellege teljesen megszűnt. (Helyeslés.) Egyben kijelentettem azt is, bizonyos lévén abban, hogy ez a minister ur álláspontja is, hogy semmiféle, semmi névennevezendő ujabb kedvezményekre a kereskedelemügyi tárcza nem hajlandó, ezt tehát teljesen ki kell kapcsolni. Ez történt körülbelül október 10-én. Október 13-án a kereskedelemügyi minister ur, a kinek az előfordult esetről természetszerűleg jelentést tettem, vizsgálatot rendelt el a két érdekelt vasút ügyében, megbízva azzal a vasúti osztály egyik kiváló tagját, a kinek feltétlen megbízhatósága, pártatlansága és az ügyek iránti szeretete kétségen kívül áll, valamint 12*