Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

áz XL. ülése. 89 A főrendül; — de ha a fősúlyt ezekre helyezzük és a megoldás kulcsát ezekben keressük, az tévesztett politika lenne, és a teendő intézkedések közt a minden áron létesitendő iparfejlesztés egyike a leghatalmasabb tényezőknek, a melyekkel a káros áramlatot megakadályozzuk. Nem kívánok most kiterjeszkedni azon kérdésekre, a melyeket az iparfejlesztés ellen ő nagyméltósága hozott fel. Gondolom, a már közismert botgyár képezi az egyik tételt, a melyre talán az államtitkár ur lesz szives a szakszerű felvilágosításokat a méltóságos főrendek engedelmével ' megadni; hasonlókép a Nagykikinda körüli vasútra vonatkozó intcrpellátióra is ő lesz szives a választ megadni. Még csak a tőzsdére vonatkozólag, — melyet szintén felhozott — kívánom megjegyezni, hogy igenis foglalkozunk a tőzsdének kérdésével, még pedig egész komolysággal, és hozzáteszem, alapossággal. Mert ha a tőzsde kérdésének megoldása csak abban állana, hogy a határidőüzletet hamarjában törüljük el vagy korlátozzuk, akkor természetesen egy tőzsdetörvényt igen hamar lehetne csinálni. Zselénszky Róbert gróf: Ez a fő! Wekerle Sándor minisíerelnbk: Bocsánatot kérek, mi. mint kormány, mely mégis azzal a pretensióval kell, hogy fellépjen, hogy egy kérdést átfogólag és alaj^osan, és nem aphorismaszerűleg felmerülő mellékkérdések odadobásával akar megoldani, mi a tőzsde kérdésével is alaposan kell hogy foglalkozzunk. Az igazságú gyminister dolgozott ki egy javaslatot, mely foglalkozik a tőzsdék szervezésével, foglalkozik a tőzsdei ügyletekkel és az egész tőzsdei üzemmel kapcsolatos anyagi jogszabályok némely intézkedéseinek közelebbi meghatározásával, és azután egy külön javaslatot dolgozott ki a tőzsdei bíróságról. Ez nem olyan kis dolog, hogy mellesleg oda lehetne vetni. Ez a javaslat ki van dolgozva, az érdekelt szakministerek tanácskozásának most van alávetve, még egypár érdekeltet is meg kell hallgatnunk, ugy, hogy ezen kérdés alapos és a mi gazdasági viszonyaink igaz érdekeinek megfelelő megoldását előkészítjük, és, ismétlem, remélem, mint annak idején mondtam, hogy még ezen téli ülésszak alatt a képviselőház elé fogjuk terjeszteni. Most arra az átalános és sokhelyütt hangoztatott aggodalomra, a mely kiadásaink óriási emelkedése tekintetében felmerült, vagyok bátor némelyeket elmondani. Én talán állásomból kifolyólag az vagyok, a ki leginkább küzdök a kiadások növekedése ellen, és mégis abba a sajátszerű helyzetbe jutok, hogy itt a méltóságos főrendek előtt nekem kell védelmére kelnem a kiadások növekedésének. Nem ezek védelmére kelek, hanem egy kötelességem van, az, hogy a kiadások óriási növekedése daczára bizonyos megnyugtatással szolgáljak, és azt hiszem, Főrendiházi napló. 1906—1911. III. kötet. ez a megnyugvás előáll, ha a kiadások elemzésébe bocsátkozunk. Először is, a mint ezt voltam bátor ugy emlékszem már exposémben fölemlíteni, óriási összeget fordítottunk a fizetésemelésekre és javításokra. Ezek oly socialis kívánalmak voltak, melyek elől nem zárkózhattunk el, s a kiadások növekedésének jelentékeny része ezekre esett. A másik része esett a mi humanitárius, tanügyi, culturális kiadásainknak a növekedésére, melyek szintén nem meddő kiadások. A harmadik része esett azután gazdasági kiadásokra, ugy, hogy ha méltóztatik például ebben a költségvetésben, keresni, hogy hogyan elemezzük azt a 104 millió többletet, mely a kiadásokra esik, azt méltóztatik látni, hogy 56 millió, helyesebb számítás szerint 65 millió ebből a 104 millióból olyan kiadás, mely gazdasági üzemekkel van kajDcsolatban, melyek a jövedelemben fognak többletet előidézni, s a melyek arra alkalmasak, hogy több munkáskezet haszonhajtólag foglalkoztassunk. Ha tehát igaz politikát akarunk csinálni, akkor nem egyoldalú takarékossággal, hanem azon gazdasági intézmények mielőbbi létesítésével tudjuk ezt a politikát csinálni, a mely gazdasági intézmények megtermik a gyümölcseiket. Ha igy elemezem ezen kiadásokat, akkor azt a conclusiót vonom le, hogy igenis óvatosan, takarékosan, bizonyos tekintetben önmegtagadással kell eljárnunk, de viszont nem szabad oly kiadásoktól visszariadnunk, melyek közéletünk és különösen gazdasági életünk fejlesztése érdekében szükségesek. Egyébként én azt hiszem és ennek bizonyságát is szolgáltatom, hogy itt valami nagy külömbség köztem és ő nagyméltósága között nem lehet, mert hiszen itt voltak mindezek a kiadások. Mi nem tettünk kiadásokat költségvetésen kivül; ezeket a fizetésfelemeléseket, a tanügyi kiadásokat, szóval mindazokat a kiadásokat, a melyeket eszközöltünk, a törvényhozás elé terjesztettük, és én nem emlékezem, hogy akkor őn agyméltósága ezeket kifogásolta volna. Zselénszky Róbert gróf: Húsz törvényt hoznak egyszerre- Nem lehet mindenhez egyszerre beszélni. (Zaj.) Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, nem mind a húszat, de egyet méltóztatott volna kifogásolni. Én azonban egyet sem láttam, hogy kifogásolt volna. Zselénszky Róbert gróf: Az iparpártolást kifogásoltam. Wekerle Sándor ministerelnök: Ennélfogva csak egyet kérek: ha ebből valami felelősség háramlik, ne méltóztassék azt egyesen mi reánk háritani, hanem azt a megillető részt, a mely ebből ő nagyméltóságát illeti és azt a megillető részt, a melyet nem a kormány működésének, hanem viszonyaink fejlődésének kell tulajdonitani, méltóztassék valóban ezeknek tulajdoni12