Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

88 A főrendiház XL. ülése. egy törvényjavaslat készülőben is van, de az esküdtbiróságok, ilyen alkotmányi biztositékot képező közintézmény korlátozása által ezt a kérdést megoldani nem kívánjuk. Laszkáry ő méltósága még két nagy eszmét vetett fel: az egyik a nemzetiségi kérdés, a másik a socialis kérdés. Hát én ő méltósága bírálatára bizom, hogy a mai napon talán kissé erősebb mértékben nyilvánuló azon jelenségek, a melyeket a nemzetiségi és a socialis kérdésben látunk, hogy vájjon ezek a mi rövid két és fél esztendős regimünk következményeiként tekintendők-e, vagy pedig azok olyan bajok, a melyek régibb keletűek, a melyeknek gyökere a múltban van, és a melyeket mostan kellően orvosolni nekünk kell. A nemzetiségi kérdésben a mi álláspontunk az, hogy azt, a mit ő méltósága mond, hogy a magyar államnak integritása, a magyar fajnak hegemóniája és vezető szerepe feltétlenül biztositassék, ezt minden körülmény között olyan alapfeltételnek tekintjük, a melytől eltekinteni nem lehet. A különbség csak az, hogy igen sok politikusunk van, a kik tisztán nagy jelszavak hirdetése által akarják megoldani ezeket a kérdéseket, folyton túlzásokba mennek, minden második szavuk a magyar nemzeti állam kiépítése s ezekkel a jelszavakkal igen hamis látszatot keltenek, ha nem is idebenn, de külföldön, mert ott egyebet értenek az alatt; s talán a sympathiáknak azon kevesbedése, a melylyel találkozunk épen ezen a téren, nem kis mérvben arra vezethető vissza, hogy egyszerűen ilyen nagy jelszavak hangoztatása által óhajtották a kérdést felszínen tartani. Ezzel a kérdést lehet felszínen tartani, de megoldani nem lehet. Mint mindent, méltóságos főrendek, ezt is csak következetes munkával, méltányossággal lehet megoldani. Minket az a szempont vezérelt ebben a kérdésben, hogy a megértés politikáját kövessük, a megértés politikáját azon általam jelzett nagy elveknek változatlan fentartása mellett a melyek, azt hiszem, ő méltósága nemzeti politikájának is alapfeltételét képezik. A második a socialis kérdés, a mire utalt. Méltóságos főrendek! Annak a korszerű iránynak, a mely beteges kinövésekben is nyilvánul, ugy minálunk, mint Európa-szerte és mondhatnám, az egész világon egyike a socialis kérdés. De a beteges irányokban is megnyilvánuló korszerű eszmékben vannak jogosult és igaz tételek; ugy kell tennünk, mint minden ujabb áramlattal, a mely kiterjed az egész társadalomra, az egész világra, ki kell belőlük venni azt, a mi jogosult és a mi igaz. Ez a mi socialis politikánk. Valósítani akarjuk azt. a mi a socialis tételekből igaz, megvalósítani akarjuk a mi méltányos, megvalósítani akarjuk a mi rendes munkánk körében ugy, hogy előbb valósítsuk meg ezeket az igazságokat, a melyeket át kell vennünk az állami életünkbe, mintsem azok kitörésre kerülnek. Azt hiszem, csak ez a politika vezet czélhoz. Egészen félszeg felfogásnak kell tekintenem azokat a követeléseket, a melyek tilalmakkal, csendőrszuronynyal, elzárással, szóval, rendőri és büntető intézkedéssel akarják megoldani e kérdéseket! (Ugy van!) A kérdéseket belső igazságuk szerint kell méltatnunk. Ki kell vennünk belőlük az igazságot, és ugy kell megoldanunk őket, hogy a megoldás annak a nagy alapnak, a melyre egész állami berendezésünket helyezzük, a szabadság intézményének, ne korlátozásával, hanem annak veszélyeztetése nélkül ujabb érvényesülésével járjon. A socialis kérdéssel kapcsolatosan vagyok bátor felemlíteni Zselénszky Róbert ő nagyméltóságával szemben, hogy az ipar fejlesztése és a kivándorlás, a mely ügyeket méltóztatott felemlíteni, a legeminensebb socialis kérdések. Én már sokszor voltam bátor azon nézetemnek kifejezést adni és ez átalános tételként elfogadott igazság, hogy egy agricultur társadalom egy modern államnak fokozódó szükségleteit kielégíteni nem képes. A mi nemzeti erőnket, képességünket csak ugy hasznosíthatjuk, csak ugy foglalkoztathatjuk, a nemzet teherviselő képességét csak ugy növelhetjük, ha mezőgazdasági intézményeinknek intensivebb, átalánosabb fejlesztése mellett az ipar fejlesztésére is különös gondot fordítunk. (Ügy van !) Az ipar alkalmas arra, hogy fokozottabb igényeket kielégitsen, hogy a fejlődő culturának alapját képezze, hogy a népet foglalkoztassa, ugy hogy a kivándorlás ne álljon elő. Higyje el nekem ő nagyméltósága: a kivándorlás körül felmerülhetnek egyes indecens, mellékes dolgok, mint provisiószedés stb., de nem ez a baj oka. A baj okát ismerjük fel, mert félszegeredményre jutunk, ha ily kicsinységekben keressük. A baj oka a világgazdaság nagyobb érvényesülése, a mely az emberi munkának az átalános kereset és kínálat szerint szabja meg az árát és ez a munkást oda vonzza, a hol jobban díjazzák. Visszatarthatjuk, igyekezünk is visszatartani, hogy könnyelműen e közgazdasági tételt érvényesülni ne engedjük; igyekezünk visszatartani administrativ intézkedésekkel, nemzeti intézményekkel, az otthon kedveltté tételével is; de a nagy gazdasági igazságok érvényesülését nemzeti érdekeinkkel állandóan összhangba hozni csak ugy lehetünk képesek, ha idehaza vagyunk képesek szolgáltatni, még pedig kiadó mértékben azon keresetforrásokat, a melyek hiányában rejlik legfőbb indoka annak, hogy a kivándorlás nagyobb mérveket ölt. (Ugy van!) Azt hiszem, oly átalános igazságok és tételek ezek, hogy itt gyökeresen nem segíthetnek mellékes intézkedések, •— a melyeket ugyan szintén nem szabad elhanyagolnunk, nem ugy értem