Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A főrendiház XL. ülése. 79 esem a következő kérdést intézni a kereskedelmi rninister ő nagyméltóságához: Igaz-e, hogy az arad-nagykikindai vasutat épitő czég fölvette a községek és az állam által adott hozzájárulási összegeket, vagy azoknak nagy részét, azokat azonban olyan speculatiókra fordította, a hol pénze elveszett? Igaz-e, hogy szorultságában az érdekelteknek kiadandó részvényeket elzálogosította külföldi bankoknak, de hogy ez a j:>énz is elfogyott a nélkül, hogy a vasutat kiépítette volna? Igaz-e, hogy a külföldi bankok fenyegetik a nevezett czéget, mert a részvények vasút nélkül mitsem érnek? Igaz-e, hogy kormánykörökben azon gondolkodnak, hogyan lehetne a mondott czéget megmenteni, nehogy följelentés tétessék ellene és könyvei a birósághoz kerüljenek ? Bemélem, hogy ez mind nem igaz; remélem, hogy a kereskedelemügyi minister ur képes lesz mindezen híreket megezáfolni. De kötelességemnek tartottam ezt a méltóságos főrendek előtt interpellatio alakjában előhozni, mert ezzel az ügygyei már foglalkoztam és a mint előbb emiitettem, ezeket a híreket már nagyon erősen colportálják az érdekelt körökben. A házszabályok 45. §-a értelmében van szerencsém interpellatiómat ezennel átadni. De nemcsak vasutakat nem engedélyez a jelen kormány olyanoknak, a kik sem az államot, sem a vidéket megterhelni nem akarják, hanem iparpártolási törvényével is nagyban hozzájárul ahoz, hogy az állami mindenhatóságba vetett hit erős gyökereket verjen. De ez a végzetes törvény nemcsak az előbb emiitett bajt fokozza, és nemcsak meddő milliók kiadásába kergeti az államot, de még azt is eredményezi, hogy visszatartja a komoly, valódi iparost iparvállalat megteremtésétől Magyarországon, mert egy komoly iparos sem fog gyárat felállítani, ha nem tudja, hogy nem-e állit fel mellette valaki állami subventiókkal istápolva egy concurrcnst, a ki a nem segélyezettnek vállalatát lehetetlenné teszi. A kereskedelemügyi államtitkár ur büszkén hivatkozott képviselőházi beszédében arra, hogy a jelenlegi kormány két és fél évi uralma alatt többet költött ijjarpártolásra, mint az előző kormányok 40 év alatt. Wekerle Sándor ministerelnök : A kisiparra! Zselénszky Róbert gróf: Büszkén hivatkozott arra, hogy két és fél év alatt 31 milliót költöttek iparra. Beszédét olvasva, feltűnt nekem egy lapban egy kimutatás, a mely a következőket mondja (olvassa): »Behozatalünk volt, kikerekített métermázsákban, vas- és fémárukban 1905-ben 140.000 mm, az ]9o6-ban 1,600.000 mm, 1907-ben 2,100.000 mm; gép és géprészekben 1905-ben 520.000 mm, ] 906-ban 570.000 mm, 1907-ben 590.000 mm, tehát vas- és fémáruból, géj) és géjirészletekből, a mióta nagyban dívik az iparpártolás, egyre többet hozunk be, kivitelünk ellenben volt vas- és fémárukból 1905-ben 1,400.000 mm. 1906-ban 1,300.000 mm, 1907-ben egy millió métermázsa; gép- és géprészekből volt 1905-ben 160.000 mm, 1906-ban 150.000 mm, 1907-ben 110.000 mmázsa. Tehát a rohamos, milliókat meg milliókat igénybe vevő iparpártolás korszakában vas- és fémáruból, gép és géprészekből egyre kevesebbet viszünk ki, és egyre többet hozunk be. Meglehet, hogy a kereskedelmi minister úr, vagy az ittlevő igen t. államtitkár úr azt fogják mondani, hogy ez azért van igy, mert az iparpártolás igen sok gyárnak az építését vonja maga után, és ezeknek a gyáraknak szükségük van gépekre, géprészekre, vasárukra és fémárukra. Én azonban azért megmaradok azon állitásom mellett, hogy az ipar normális és egészséges fejlődésére felette kártékony az olyan iparpártolás, főképen az olyan rohamos iparpártolás, mint a minőt a jelenlegi kormány űz, a mely túlproductióra vezet, desorganizálja az ipart, és lehetetlenné teszi minden komoly iparos törekvését. Az iparpártolásról lévén szó, legyen szabad nekem ezen alkalomból visszatérnem egy beszédemre, a melyet 1906 november 26-án tartottam és a melyben birálgattam a kormánynak egy botgyári iparpártolását, a mely gyárat VissóOrosziban, Mármarosmegyében segélyezett. Akkoriban az államtitkár ur a következőkép válaszolt az én szavaimra (olvassa) : »Méltóztassanak megengedni mélt. főrendek, hogy a nagyméltóságú gróf urnak két concrét esetét megvilágítsam a méltóságos főrendek előtt, mert azt hiszem a gróf ur is helyeselni fogja, hogy ha téves adatokkal rendelkezik, azok az adatok helyesbbittessenek, de az ország érdekében is van, hogy ebből a magas testületből olyan állitások ne menjenek ki az országba, a melyek nem felelnek meg a tényeknek és alkalmasak a közvéleményt megtéveszteni, sőt félrevezetni. Pelczer botgyáros, illetve botgyári igazgató megjelent a kereskedelemügyi ministeriumban azzal az ajánlattal, hogy a ruthén vidékeken, a melyeknek gazdasági felsegitését az akkori kormány egyik fontos feladatának tekintette, egy 500 háziiparost foglalkoztató háziipari vállalatot létesít. Hogy a háziipar a consolidált gyáriiparnak olyan versenyt okoz-e, aminőt a nagyméltóságú gróf ur méltóztatott felemlíteni, azt bátorkodom vitatni. Én azt tartom, — eltekintve attól, hogy részein volt annak a háziiparvállalatnak létesítésében abban a vonatkozásban, hogy az állami segélyt ministeremnek megadni javasoltam, — hogy nagy hibát követett, volna el az akkori kormány, ha azt a vállalatot, a mely annyi családnak életét biztosítja és annyi családot a kivándorlástól ment meg, ebben a segélyben nem részesítette volna, mert hiszen akkor tulaj donképen a gazdasági helyzet javításának tendentiájától tért volna el.«