Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

m A főrendiház XL. ülése. Én nyomban az ülés után elküldtem Vissó­Orosziba egy megbízott férfit, hogy szerezzen ott meggyőződést és tegyen nekem jelentést arról, hogy miben áll a gyár dolga és hogy mennyi­ben tévedtem én, midőn adataimat előadtam. Az a megbízott visszajővén nekem azt jelen­tette, hogy ő talált ugyan Vissóban egy gyá­rat, a melyben 80—90, legtöbbnyire Galícziá­bol bevándorolt munkás dolgozik, de ott házi­iparról abszolúte sző sincs. 0 keresett ott min­denütt a gyárral összeköttetésben álló háziipart, de annak semmi nyomát sem találta. Ezért vagyok kénytelen most, ilyen későn visszatérni erre a kérdésre, mert erre eddig alkalmam nem volt és ha az államtitkár ur ő nagyméltósága igen helyesen tart arra, hogy a méltóságos főrendiház hamis adatokkal félre ne vezettessék, akkor legyen szabad nekem is tar­tanom arra, hogy ha én itt helyes adatokat közöltem és ezek kétségbe lettek vonva a kér­désre, ha elkésve is, visszatérhessek, főkép mi­kor a válasz, a mely az én állításomra adatott, nem felel meg a tényállásnak. Az államtitkár ur jóhiszeműségében nem kételkedem, de hiszen mindenki nem tudhat mindent. Ha kívánja, az államtitkár ur, meg is fogom nevezni azt a férfit, a kit ki küldtem és akkor meggyőződhetik arról, hogy legalább akkor háziiparról ott sző sem volt. Vissó­Orosziban. A jelenlegi kormány alatt, a mint látjuk, óriásilag emelkedtek az állam kiadásai. Vizs­gáljuk most röviden, hogy mit kap az az adó­fizető polgár ezen óriási áldozatokért. Ha vas­útra ül valaki, majdnem bizonyos, hogy meg nem érkezik (Derültség.) akkor, a mikor megérkezni kivan. Az iitolsó időben már az is előfordul, hogy félnek az emberek vonatra ülni, olyan sürün fordulnak elő a balesetek. Ha gyorsárut ad fel valaki, az átlag talán három hét alatt, ha pedig teherárut ad fel, átlagosan talán három hónap miüva érkezik rendeltetési helyére. (Moz­gás.) Egyáltalában azok a befektetések, a melyek most az államvasutaknál történnek, teljesen rossz irányban eszközöltetnek. Mi kell egy vasútnak? Egy vasútnak arra van szüksége, hogy a vonatok közlekedhessenek, hogy tehát két sinpár álljon a közlekedés rendelkezésére a főbb, jártabb vonalakon. Olyanok az egysinű vasutak mint hogy ha a fontos közlekedési utakat 8 méternyire csinálnák. A mint a közlekedés megsűrűsödik, azonnal szélesebbre kell csinálni az utakat. Ha még magántársaságok kezében volnának a volt tiszavidéki, az erdélyi és a többi vasutak, akkor azok a concessio-levél értelmében már régen rá lettek volna az állam által kényszeríthetők arra, hogy dupla síneket rakjanak le vezérvonalain, az állam azonban túlteszi magát ezen a köte­lezettségen, de ttílteszi magát még a józan köz­lekedésügyi poltikán is, és a helyett, hogy dupla síneket rakatna le. bővíti az állomásokat, uj állomásokat épít, palo^taszerű épületeket az állo­másokon, pedig az ember nem azért utazik, hogy elkéssék és a fehérárukat nem azért adja fel az érdekeltség, hogy megrekedjenek, hanem azért, hogy a forgalom akadálytalanul bonyolit­tassék le, és ezért első és legfontosabb dolog a dupla sínek lerakása. A legtöbb vonalon a dupla sínek területé­nek kisajátítása már meg is történt, tehát nem szükséges semmi egyéb, mint a hidak kiszélesí­tése és a dupla sínek lerakása. (Mozgás.) Tu­dom, hogy tervben van a dupla sinlerakás, és ha egyszer a legfőbb vonalokon lesznek dupla sinek, akkor a vasúti miseriák legnagyobb része meg fog szűnni. A vagyon és személybiztonság sok vidéken sajnosán megromlott. A kivándorlási jutalékok megtiltására, Henez Károly képviselő ur idő­szerű felszólalása daczára, sajnos semmi kilátás nincsen. Holott, ha a kivándorlási jutalékok föntartatnak, meg vagyok győződve, hogy a kivándorlás a legközelebbi időben megint erősen emelkedni fog. A múlt szombaton a Caronia elhagyta a fiumei kikötőt teljes kivándorló rako­mánynyal 22Ö0 kivándorlóval. A kivándorlási jutalékról jut az eszembe, hogy a napokban Edinburg városa egy Dewar nevű szeszfőzőtől 1,400.000 koronára rugó alapítványt kapott, de visszautasította ezt az összeget, mert azt mondta, hogy ez piszkos pénz. Ha van pénz, a melyre azt lehet mondani, hogy piszkos, hát a kiván­dorlási jutalék az, mert az ország romlása révén szereztetik. (Ugy van!) A tőzsde reformja, a mely semmiféle költ­séggel nem járna és a melyet a gazdaközönség évtizedek óta sürget, nem halad semmit. Az Ausztria és Magyarország között kötött vám­és kereskedelmi szerződésben az foglaltatik, mint már említettem a méltóságos főrendek előtt, hogy a m. kir. kormány kötelezettséget vállal az iránt, hogy a törvényhozás elé mielőbb törvényjavas­latot fog terjeszteni a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozására. Mind hiába. Ma­holnap már 1909-et irunk és még mindig nem történt semmiféle lépés ebben az ügyben. A képviselőház még a múlt évben hozott egy ha­tározatot, a melyben sürgősen utasittatik a kormány, hogy mielőbb nyújtson be törvény­javaslatot a fedezetlen határidőüzlet tárgyá­ban. Semmi sem lett belőle. Wekerle Sándor ministerelnök ur ő nagyméltósága pedig 1908 Julius 3-iki főrendiházi beszédében következőleg nyilatkozott (olvassa): Mi, méltóságos főrendek, a tőzsde kérdésével is foglalkozunk. Az érdekelt ministeriumban most készítik elő, és ha meg­egyezésre jutnak és ha az érdekköröket meg­hallgatták és ha a javaslat kellőkép elő lett készítve, akkor a téli ülésszak folyama alatt tárgyaltatni kívánjuk a tőzsdereform ügyét. A tél közepét már elértük. (Egy hang balfelöl: Még nem!) A csillagászati tél közepét nem, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom