Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

: XL. ülése. 74 A főrendihá szerű árvisszaesést fog előidézni. Az az árvisszaesés azután annyi összegben nyer kifejezést, a hány százalékkal a bankkamatláb a 4%-ot meghaladja. Ez lehet 15—20%. Tehát itt egy átalános vagyondevalvatio fog előállani a mely devalvatio azonban nemcsak a papirértékben fog kifejezést nyerni, hanem kifejezést fog nyerni az összes értékekben és különösen az ingatlanértékekben is. Már most kérdezem azt, hogy ha 6%-os lesz a vezetópapirok kamatlába, hogy fog az a mezőgazdaság nálunk kinézni, a mely átlag 3—4% közt jövedelmez, a mikor a záloglevél 6%-os ? Kérdem, hogy fog az a mezőgazda, a ki első helyen akar kölcsönt felvenni, kinézni, a kinek a földje 3—4% között hoz, a záloglevelet azonban 6%-kal kénytelen átvenni-? Én, méltóságos főrendek, azt hiszem, hogy ebben a tekintetben mi, a kik egyet értünk abban, hogy az országot fokozatosan kell fejleszteni, de ugrásokat a sötétbe engednünk nem szabad, a legobjektivebb, a legloyalisabb, de a legmesszebbmenő ellentállást leszünk kénytelenek kifejteni, hogy ez az intézmény, a melyből az országnak olyan számtalan haszna van, a maga valóságában fennmaradjon. És, méltóságos főrendek, 1917-re statuálják a vámterületnek a végleges különválasztását. Én a magam részéről nem tudom, hogy 1917-ben mi lesz. Azt sem tudom, hogy nem leszek-e én is olyan körülmények között, hogy az önálló vámterület mellett foglalok állást. Az is lehet, hogy egy németországi teljesen rosszul sikerült termés folytán a szocialisták ott keresztül törik a magas védvámokat. Az is lehet, a mit pár nap előtt Luzatti Olaszországban kinyilatkoztatott, hogy egy olaszosztrák-magyar-német vámunió lesz. Ismétlem, nem tudom, hogy 1917-ben mi lesz, de ha valaki ma az önálló vámterület hive, az önálló vámterület mit jelent ? Az önálló vámterület azt jelenti: a nyers terményeket intenzivebben fogyasztani a belföldön, iparfejlesztés által az ipari behozatalt csökkenteni, sőt esetleg ipari kivitelt teremteni. Hát hogy lehet elképzelni: akár önálló vámterületet creálni, akár önálló vámterületet előkészíteni 1917-ben, a mikor az osztrákoknak 2%-kal olcsóbb pénz fog rendelkezésükre állani, mint a magyaroknak, hogy legyen az az ipar akkor egyáltalában és csak megközelítőleg is versenyképes, midőn nemcsak a kamatláb, hanem az iskolázott, jól fegyelmezett munkások tekintetében is óriási különbségek vannak a két állam között. A mint emiitettem, én szigorúan állom és vallom ezt az álláspontot. Én ezt a kérdést az utóbbi időben tőlem telhetőleg és szerény tehetségem szerint áttanulmányoztam ; átolvastam az összes szakvéleményeket és ezekből construáltam magamnak azt az álláspontot, a mely oda concludál, hogy bár nem állítom azt, hogy olyan dolgok, a melyek a paritást talán még jobban ki tudják domborítani, nem engedélyezhetők vagy nem eszközölhetők, de a bankot a maga lényegében kettéválasztani: az országra nézve katasztrófaszerű következményekkel járna. (Igaz ! Ugy van !) Ezt vallom, ezt állítom és ezt kívántam kijelenteni. Áttérek egy másik kérdésre, a mely belpolitikai, belügyi téren az utóbbi időben meglehetősen uralta a közvéleményt és ez a vasúti mi seriák dolga. A publicum részéről sokszor hangoztatták, a lapok szellőztették e bajokat, sőt a kabinet egy kiváló tagja valamely képviselői beszámolója alkalmából szintén elég súlyos vádakat emelt a múlt kormányzat és különösen a kereskedelemügyi ministerium ellen. Én, méltóságos főrendek, a tőlem telhető objectivitással, minden pártpolitikai szemponttól menten, tisztán a valóságnak megfelelőleg fogok igyekezni megvilágítani ezt a kérdést. A legnagyobb, legsúlyosabb vádak azok, hogy a kormányzat az utóbbi időben — én az 1904-ig terjedő időről beszélek — semmiféle beruházást nem tett; waggonokat, mozdonyokat sem vásárolt ; állomásokat nem bővített, vágányhálózatot nem csinált, stb. Nem állítom azt, hogy nem lehetett volna még nagyobb beruházásokat eszközölni, de annak igazolására, hogy beruházások igenis történtek, bátorkodtam kiirni mindazon törvényczikkeket, a melyek az államvasutak beruházásaira vonatkoznak. A rendes költségvetésben 1895-től 1904-ig 186 milliót ruháztak be, azonkívül pedig körülbelül hat vagy hét törvényczikkel 400 és egynéhány millió ruháztatott be. A mint előbb is emiitettem, nem állítom azt, hogy nem lehetett volna még tetemesebb beruházásokat eszközölni. De, méltóságos főrendek, a nagy publikum azt hiszi, hogy a waggonhiány oka tényleg és a szó szoros értelmében véve a waggonok kevés számában rejlik, pedig a waggonok nagy mennyisége még nem eliminálja véglegesen a vaggonhiányt. Zselénszky Róbert gróf: Ez helyes! Serényi Béla gróf: Mert azt hiszem, hogy ha több vaggonja van egy vasútnak, mint a mennyit elhelyezni vagy kezelni tud, akkor az a sok waggon valóságos akadály, mert az állomásokon még kevesebbet tudnak akkor kezelni és a waggonmozgósitás még nehezebb és körülményesebb. Nem tisztán a vaggonhiány idézi elő ezeket az állapotokat, hanem legnagyobbrészt a waggon mozgósítás és ebben rejlik, a legnagyobb hiba. Én e tekintetben saját tapasztalataim alapján is beszélhetek. Fakereskedőktől és más különféle kereskedőktől kérdezősködtem és saját kisebb iparüzemeim révén közvetlenül is tapasztaltam, hogy a waggonmozgósitás rendkívül rossz, mert a vaggonmozgósitás átlaga az államvasutaknál a feladás és leadás napját belevéve nem tesz ki többet körülbelül 30 kilométernél, a mi rendkívül rossz eredmény. Azt hiszem, hogy ezek a dolgok copirozódni fognak és ezek a baj ok és miseriák meg fognak szűnni. Waggonhiány bizonyos időszakban mindenütt a világon van. Én jártam Francziaországban, Németországban és kérdezősködtem, hogy