Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

Á főrendiház XL. ülése. 75 van-e ott is waggonhiány. Hát ott is megvan a waggonliiány az őszi hónapokban, a midőn az a termés megszületik. Magyarországon pl. százmillió métermázsa búza- és gabonanemű termelődik úgyszólván 40—50 nap alatt; mikor az termés megszületik, abban a 6—8 Létben, az egész világon mindenütt van waggonhiány, Németországban is van és ez váltakozik 10—25% között. A fődolog, hogy ezen waggonhiány ne tartson sokáig és ne legyen olyan, hogy általa a termelő- és fogyasztóközönség óriási károkat szenvedjen. Méltóságos főrendek ! A vasútnál a legfőbb hiba a szervezetben fekszik. Ezt már mi is eliminálni, illetve megváltoztatni akartuk. Az államtitkár ur a múltkori nagyszabású beszédében a képviselőházban jelezte is ezen szervezet megvalósítását és ebben mi teljesen egyetértünk vele, mert hiszen nekünk is az volt az álláspontunk, hogy az üzletvezetőségeket át kell változtatni üzletigazgatóságokká, a tulsok vonalat tőlök el kell venni és annyi kilométert adni nekik, a mennyit könnyen kezelnek és a hatáskörüket jelentékenyen bővíteni kell. Éhez hozzátenném, hogy feltétlenül megcsinálnám a vasúti ministeriumot; mert az a kifogás, hogy a ministermm orcalása jelentékeny költségtöbbletbe kerül, egyszerűen nem áll; hiszen a közbenső forumok eliminálása által ebben a tekintetben már a gyors intézkedések által is megtakarításokat lehetne eszközölni. De van itt még egy másik nagy hiba, a melyet szintén egész objeetive és a történeti tényeknek megfelelően fogok előadni. A vasútnál ma a legnagyobb hiba az. hogy a fegyelem rneg van lazítva. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és jobboldalon.) és az ambitio a tisztviselők egy részéből teljesen ki van ölve. (Igaz ! ügy van ! a bal- és jobboldalon.) Beszéljünk erről a kérdésről teljesen objeetive, mindenféle rancun és mindenféle animositas nélkül a múlt iránt. 1904-ben, a mikor a vasúti sztrájk kitört, méltóztatnak emlékezni rá, a törvényhozásnak tagjai kimentek a sztrájkoló vasutasok közé és őket a sztrájkban való kitartásra biztatták, animálták, csupán politikai pártszempontokból, hogy a kormánynak akkor kellemetlenségeket okozzanak, a kormány bukását előidézhessék. Én mindenesetre azon emberek közé tartozom, a kik embertársaikat, ha bajba kerülnek, sajnálják és abban a kis körzetben is, a hol tehetem, őszintén segítek rajtuk, de két intézmény van a világon minden modern államban, a mely fegyelmetlenséget nem tür, a hol az ember nem önczél, hanem eszköz a köz szolgálatában, ez a vasút és a katonaság. Ott fegyelemnek kell lennie és pedig vasfegyelemnek és a ki azt a vasfegyelmet megbénítja, az vét a saját országa ellen. (Helyeslés.) Méltóztatnak visszaemlékezni rá, mikor Olaszországban kitört a sztrájk, az olasz socialista képviselők, a kik pedig nem tartoznak azon egyének közé a kik nagy sympathiával vannak a társadalom mai szervezete és constructiój a iránt, kimentek és csititották a vasutasokat, kényszeritették őket visszatérni szolgálatukba, mert tudták, hogy a fegyelem megbontása nemzeti katasztrófa. (Ugy van!) Hollandiában azon a napon, a mikor ki akart törni a sztrájk, a képviselőház egy egy j)aragrafusos törvényt hozott, a mely szigorú büntetéssel sújtja azokat, a kik a vasúti szolgálatot abbahagyják. Mi történt Hollandiában ? Ez az egyparagrafusos törvény, a melyet unisono minden párt elfogadott, megakadályozta a vasúti sztrájk kitörését és statuálta a fegyelmet. A vasútnál egy másik nagy hiba is van, a két szövetség. Egyiket a kereskedelemügyi ministerium már meg is szüntette. Mind a két vasutas szövetség létesítését annakidején állandóan parriroztam, mert én Magyarországon magam részéről is az állapotokat nem tartottam elég éretteknek arra, hogy itt ilyforma szövetség létesüljön. Én igenis nagyon helyeseltem az úgynevezett szakszövetségek létesülését, a melyekben forgalmi hivatalnokok, a vonat mozgósítási személyzet, a műszaki személyzet egy-kategóriáju, egy érdekkel bíró tagjai egyesülve vannak bajaiknak, kívánságaiknak panaszaiknak képviseletére. De nálunk ez nem igy történt, nálunk az összes vasutas személyzet egyesült az úgynevezett szent szövetségbe. Ez sehol a világon nincs. Nincs Ausztriában, Németországban, legalább Európában nincs. Nincs is semmi czélja, mert ez különösen ha könnyelműen kezeltetik, egyszer erőfactor lehet, és erőpróba állhat be az államhatalom és c vasutas szövetségek közt. Roppant veszedelem ez, a mely ha könynyelműen kezelik, ismételten vasúti katasztrófákat, kellemetlenségeket, súrlódásokat okozhat, és vasúti sztrájk állhat be. Az előbb említett szakszövetségek barátja vagyok, barátja vagyok, hogy egy szakban szolgáló, egy időben munkájukat végző emberek egyesülnek és képeznek szakszervezetet. De kérdem, hogy a brassói forgalmi hivatalnoknak mi köze van a ruttkai osztálymérnökhöz ? Semmi. Ott a szövetségnek csak hatalmi egyesülés a végczélja és annak az előbb emiitettem ilyforma veszedelmek lehetnek következményei. Méltóságos főrendek ! Még rövid néhány dolgot kívánok említeni. így egy dolgot, a melyben, sajnos, igen messze állok a mostani kormányzat felfogásától, és ez a közigazgatás. Én a közigazgatást minden modern országban, igy Magyarországon is, ha valaha gazdaságilag és erkölcsileg fejlődni akar, állami feladatnak tartom. Ez nem lehet máskép, és hogyha az utolsó idő szomorú tapasztalatai folytán a közigazgatást oda contemplálják, hogy az alkotmány védbástyája, ugy a magam részéről ezt tagadom. Az alkotmány védbástyája : az alkotmányt megtartó uralkodó és erős, egységes, gazdaságilag független magyar társadalom. Ez az alkotmány védbástyája. A közigazgatási szerv nem arra való, hogy az alkotmányt megvédje, a közigazgatás főfeladata a közigazgatást jól végezni és ugy anyagi és erkölcsi előmenetelét elősegíteni. Hogyan lehet egy országban közigazgatás, közrend, mikor egyik megyében 10*