Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

Á főrendiház lehet, talán méltóztatnak hozzájárulni ahoz, hogy kimondhassam, hogy ugy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtatik. Felkérem azokat, a kik végszerkezetben is elfogadják, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) Többség. E szerint a törvényjavaslatot végszerkezetben is elfogadottnak jelentem ki, a miről a képviselőház értesíttetni fog. Következik a pest-pilis-solt-kiskun-vármegyei Kiskunmajsa községhez tartozó Mérges pusztának Csongrád vármegyébe történt átkebolezéséről szóló belügyministeri jelentés és az erre vonatkozó képviselőházi határozat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Degenfeld Pál gróf jegyző (olvassa a közjogi és törvénykezési bizottság jelentését). Elnök : Kiván-e valaki a jelentéshez hozzászólni. (Nem !) Ha szóim senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem : Méltóztatik-e elfogadni a bizottság javaslatát ? (Igen !) Tehát kimondom a határozatot, hogy a főrendiház tudomásul veszi a belügyminister jelentését, hozzájárul a képviselőház határozatához és azt országos határozat erejére emeli, miről a képviselőház a szokott módon értesíttetni fog. Következik az 1909. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat és az ezzel kapcsolatos képviselőházi határozatok tárgyalása. Kérem a pénzügyi bizottság erre vonatkozó jelentésének felolvasását. Csekonics Sándor gróf jegyző (olvassa a pénzügyi bizottságnak az 1909. évi állami költségvetésről szóló jelentését). Degenfeld Pál gróf jegyző: Serényi Béla gróf! Serényi Béla gróf: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Ugy a bel-, mint a külpolitikai helyzet szükségessé teszi, hogy néhány actualis kérdéssel a költségvetés tárgyalása alkalmából foglalkozzunk. Fogom ezt tenni azon tőlem telhető objectivitással, a melyet e méltóságos ház magas niveauja hagyományképen mindenkitől megkövetel. Belügyi szempontból kétségtelen, méltóságos főrendek, hogy a legactualisabb kérdés ma a bank-kérdés. A bank-kérdés is egyike azon kérdéseknek, a melyek a 67-es kormányok idejében a függetlenségi párt által a publicum közé dobattak, a nélkül, hogy annak megvalósítására vagy megvalósithatására ily rövid időn belül komolyan gondolhattak volna. Ezt a kérdést Magyarország legnagyobb szakemberei, közgazdaságunk legkiválóbb emberei minden oldalról megvilágították, ahoz, a mit mondtak, hozzátenni vagy abból elvenni való alig van. Én a magam részéről ezt a kérdést tisztán és szorosan gazdasági szempontból tárgyalom, mert hiszen más szempontból azzal foglalkozni józanul nem is lehet. A bank-kérdés azon közösen intézendő ügyek közé tartozik, a melyben a paritás a maga valóságában a legfényesebben van keresztülvéve. Ez az egyetlen közösen intézendő ügy, vagy a mint a törvény nevezi, közösen intézendő közügy, a mely- ' Főrendiházi napló. 1906—1911, III, kötet, XL. ülése. 73 bői az ország eddig is mérhetetlen hasznokat húzott, a mely az egész ország gazdaságát m egerősitette, a mely olcsó pénzt adott a közönség rendelkezésére, és a mely az ország gazdasági előmenetelének nagy méreteit a legutóbbi évtizedekben előidézte. Most kérdem, hogyha ez áll, a minthogy feltétlenül áll, mert hisz az összes tények és eredmények bizonyitják, hogy az országnak a bankból mérhetetlen hasznai voltak, kérdezem azt, hogy miért szükséges épen ezt az intézményt lerombolni, mért szükséges éppen ezt az intézményt megsemmisíteni, csak azért, mert egy pártpolitika rideg megvalósítása ezt az ország kárára, követeli ? Miért kell szenvednie az ország közönségének megmérhetetlen károkat azért, mert a pártpolitika egy jelszó megvalósítását követeli. Méltóságos főrendek ! A bankszakértők egyike a tőzsdetanács egyik ülésén nyilatkozott, abban az értelemben, hogy a külön bank statuálása esetén a magyar vezető értékeknek a külföldről való visszaözönlésétől nem kell tartani. Én sokat gondolkoztam a tétel felett, de bármennyire gondolkoztam is, ebben -a kérdésben vele egyetértésre jutni nem tudtam és én a bank-elkülönités esetén ebben a pontban is az ország részére katasztrófaszerű veszedelmet látnék. Mert az összes bankszakértők egyetértenek abban, hogy a bank kettéválasztása kamatlábemeléssel fog járni; ez a bank-kamatláb-emelés lehet 3—4—5%, de átlag lehet mondani 2%-ot. Emlékezhetünk rá, hogy az idén és tavaly télen az angol bank kamatlába 7% volt. Kérdem, ha akkor külön magyar bank lett volna, milyen kamatlábat lett volna kénytelen az a külön magyar bank statuálni ? De ha, mint mondtam, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a külön bank jelentékeny kamatlábemelkedést fog előidézni, a melyet átlag 2%-ra teszek és ä vezető bank-kamatláb 4%, a vezető bank-kamtalábhoz alkalmazkodik állandóan a vezető papiroknak is a kamatlába. Ma a vezető bank-papirok kamatlába 4%-ot tesz Id, és, ha, ezen bank-kamatláb emelkedik, ennek arányában kell, hogy emelkedjék a vezető papirok kamatlába is. Ha statuáltatik, hogy a bank-kamatláb 6%-ra fog emelkedni, el kell fogadni azt a tételt is, hogy a vezető papiroknak a kamatlába is 6%-ra fog emelkedni. És mihelyt 6%-ra fog emelkedni a vezető papirok kamatlába, a ma vezető 4%-os záloglevelek, j áradékok a jűaczra fognak dobatni. Beszéltem hollandi, svájczi, német tőkepénzesekkel, a kik magyar értékeket birnak, és a kik nekem egyhangúlag kijelentették, hogy, ha egy magasabb kamatlábbal biró papirost fognak kibocsátani, a régi papirokat azonnal el fogják adni. Már most feltételezhető, és talán tapasztalatból is mindenki igazat fog adni, a ki bankügyekben járatos, hogy ha az a külföldi ember azt a vezető járadékot vagy záloglevelet a piaczra dobja, azt majd ugyanazon nemzetiségi, sőt átalában külföldi, fel nem veszi; az az egész papiranyag —, igaz, hogy olcsóbban, mint a kibocsátási árfolyam — bekerül az országba és itt egy catastropha10