Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.
Ülésnapok - 1906-36
50 A főrendiház XXXVI. ülése. Méltóztassanak emlékezni azokra az áramlatokra, a melyek épen a contingens kérdésébe azt szeretik mindig belemagyarázni, mintha itt a nagybirtok dédelgetéséről lenne szó. Én nem osztozom ebben a nézetben, és ott, a hol szembe kellett vele szállanom, szembe is szálltam vele, mert előttem egy czél lebeg : a magyar mezőgazdaság intenzivitása. Azonban a midőn ilyen kivánalmak vannak, akkor ezeket a magasabb mezőgazdasági szeszgyárakat sem lehet minden contingenselvonás nélkül hagyni. Azt hiszem, nem olyan dolog ez, a mi azokat fennállásukban bármiképen veszélyeztethetné, azért, mert az sem tagadható, hogy ezen nagyobb szeszgyáraknak már némi ipari jellegök is van, — legalább a termelés olcsósága szempontjából — a kisebb gyárakkal szemben. Bátor vagyok még arra figyelmeztetni, hogy mi lenne a következése annak, hogy ha ő nagyméltóságának ezen inditványa elfogadtatnék. Következménye lenne azon áramlatoknak még nagyobb mértékben való erősítése, a melyek a nagyobb birtoknak részesítése ellen irányulnak. Második következése gyakorlati szempontból az lenne, hogy ezen szeszadójavaslat a közelebbi campagnera nem emelkednék törvényerőre, mert ugy állanak ma parlamentáris tárgyalásaink, hogy én azért szavatosságot nem vállalhatok, hogy javaslatunkon bármely módosítás keresztül volna vihető. Ezt vagyok bátor a nagyméltóságú főrendiháznak bölcs megfontolásába ajánlani. Ha pedig e javaslat nem emelkedik törvényerőre, méltóztassék elhinni, hogy ennek igen szomorú következményei lesznek mert épen ezen nagymérvű contingenselvonások a mezőgazdaság részére nem lesznek most foganatosíthatók. Mindezek az okok indítanak engem arra, hogy kérjem ezen, ismétlem, annak idején nemcsak az érdekelt köröknek megnyugvásával, hanem ezen pont tekintetében kölcsönös kezdeményezésökre megállapított törvényhatározmányoknak változatlan elfogadását. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kérdem a méltóságos főrendeket, hogy méltóztatnak-e a javaslat 81. §-át eredeti szövegében elfogadni, szemben Zselénszky Róbert gróf főrendiházi tag ur módosításával, igen vagy nem 1 (Igen !) Határozatkéj)en kimondom, hogy a méltóságos főrendek a 81. §-t eredeti szövegében fogadták el, Zselénszky Róbert gróf ur módositványa tehát elesett. Következik a 82. §. Degenfeld Pál gróf jegyző (olvassa a 82. §-í, a mely észrevétel nélkül elfogadiatik: olvassa, a 83. $-t). Elnök : Zselénszky Róbert gróf ur jelentkezett szólásra ! Zselénszky Róbert gróf: Miután az előbbi szakasz elfogadtatott, ez tárgytalanná vált. Elnök : A 83. §. tehát eredeti szövegben fogadtatott el. Következik a 8f. §. Degenfeld Pál gróf jegyző (olvassa a 84—88. %-okat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 89. §-t). Elnök: Zselénszky Róbert gróf ur kivan módositványt előtérj eszteni. Zselénszky Róbert gróf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az ipari szeszgyárak contingensöket a törvény szerint egyesithetik, esetleg el is vihetik más helyre. Wekerle Sándor miniszterelnök: Eddig is így volt! Zselénszky Róbert gróf: Én egy megfelelő szakasz bevételét kérném a mezőgazdasági szeszgyárak részére is és kérném, hogy olyan helyen. a hol a mezőgazdasági szeszgyárak sokkal nagyobb birtokhoz tartoznak, mint a mennyi szükséges annak a mezőgazdasági szeszgyárnak ellátására, ott az illető szeszgyártulajdonos szeszgyárát decentralizálhassa, illetőleg a eontingens egy részét egy uj gyárban kifőzhesse. Ez egy teljesen méltányos és a paritáson alapuló kérés, a melyet ha a kormány el nem fogad, tisztán azt bizonyítja, hogy minden könnyebbséget megad az ipari szeszgyáraknak, hogy contingensökből hasznot húzhassanak, de megtesz mindent a mezőgazdasági szeszgyárakkal szemben is azon irányban, hogy azokat a mezőgazdasági szeszgyártás fejlesztésében gátolja. A 89. §-hoz általam javasolt utolsó bekezdés így szól (olvassa) : »Minden mezőgazdasági szeszgyártulajdonosnak jogában áll contingensét kettészakítani és az ekkép kihasított contingenst egy aj gyárban egy másik birtokra elhelyezni«. Elnök : Kérern a módosítás felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a módositást). Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az ipari szeszgyárakra vonatkozólag lényegileg ugyanazon határozmányok foglaltatnak a törvényben, a melyek az eddigi törvényben is benn foglaltatnak. Zselénszky Róbert gróf: Egy budapesti gyár számára csináltak egy uj törvényt! Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy csinálták, a budapesti gyárnak egész tiszta az ügye. A régi törvény alapján is engedélyezhették volna, nézetem szerint ugy, hogy ha a városfejlesztés teszi kívánatossá, hogy a városon kívül helyezze, ez nem szolgálhat indokul, hogy ezért kárpótlást követelhessen. Az ipari szeszgyárak eddig egyesíthették contingensöket. A nagyméltóságú gróf ur ezt az áthelyezéssel téveszti össze, ott van a Gschwindt-gyárról szó. Itt az egyesítésről van szó, ez pénzügyministeri engedélyhez volt eddig is kötve. Mi azt az elvet tartottuk szem előtt, hogy fpari szeszgyár ne vitethessék át egészen más vidékre, mert mégis a mezőgazdasággal függ össze. és ha egy budapesti gyárat elhelyeznek Temesvárra és viszont, ez alterálja a mezőgazdasági viszonyokat. E szempont volt irányadó eddig és ez lesz irányadó a jövőre is.
