Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

A főrendiház XXXVI. ülése. 49 mezőgazdasági szeszgyártást; nem mondok egyebet, mint azt hogy ugyanazon bonificatiót adjuk a mezőgazdasági szeszgyáraknak a contingensen kívüli termelésre is, mint a contingensben való termelésre s hogy nyújtunk neki más könnyítéseket is, hogy ipari czélokra ők is gyártassanak szeszt, azután itt vannak ujabb korlátozások mezőgazdasági szempontból, a melyek ugy kifogásoltatnak, hogy t, i. az ipari szeszgyárak a moslékot itt benn kötelesek értékesíteni, hanem messzebb menni, egyszerűen eltiltani a melasse-ból való szeszgyártást, ez oly állapotot teremtene, a melynek első sorban épen a magyar mezőgazdaság vallaná kárát. Ezért kérném, méltóztassanak e javaslatot, a mely minden izében hosszas tárgyalások után az érdekelt körök kölcsönös megegyezésével, mérlegelésével és azon tendentiával jött létre, hogy a mezőgazdaság érdekében ujabb lépés történjék, — változatlanul elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Degenfeld Pál gr. jegyző (olvassa Zselénszhj Róbert gr. móäositványát). Elnök: A kik a módositványt elfogadják, méltóztassanak ezt felállással jelezni. (Megtörténik.) A módositvány e szerint nem fogadtatik el és igy a szakasz változatlanul eliogadtatik. Degenfeld Pál gr. jegyző (olvassa a 3f—80. §§-o/«tf, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 81. §4). Csekonics Sándor gr. jegyző: Zselénszky Róbert gróf ! Zselénszky Róbert gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az eddigi szeszadótörvények iránya az volt, hogy az ipari szeszgyárak contingense fokozatosan apasztassék és ezen apasztásból szaporittassék az uj mezőgazdasági szeszgyárak contingense. A jelenlegi törvényjavaslat jelzett irányban is jóval rosszabb az eddigi törvényeknél, mert ezen apasztás czéljából az ipari szeszgyárak részéről egyszerre elvonatott egy nagy összeg, a mely elvonásra szükség volt, mert egyáltalán az egész contingens reducáltatni fog a magasabb adótétel és az ezzel összefüggő szeszfogyasztásnak előrelátható csökkenése következtében, de az ipari szeszgyáraknak továbbra való fokozatos contingens-csökkenése megszüntettetik, az uj mezőgazdasági gyárak táplálása pedig nagyrészt mezőgazdasági contingens elvonásával fog eszközöltetni. (Wekerle Sándor ministerelnök tagadólag int.) Ez egy teljesen helytelen eltérés az eddigi törvényektől. Ha egyszer nem lesz többé ipari szeszgyártás, indokolható lesz, ha a nagyobb mezőgazdasági szeszgyáraktól contingens elvonatik, hogy a mezőgazdasági jellegű szeszgyárak száma szaporítható legyen. De hogy addig, a mig ipari szeszgyárak vannak, mezőgazdasági szeszgyáraktól vonják el a contingenst. ez teljesen helytelen eljárás. Hogy hosszura ne nyújtsam felszólalásomat, ilyen értelemben fogalmazott módosításokat vagyok bátor a 81., 83. és 89. §-okhoz benyújtani. Főrendiházi napló. 1906-1911. III. kötet. * Elnök: Fel fog olvastatni a 81. §-hoz benyújtott módositvány. Degenfeld Pál gróf jegyző (olvassa) .• »Más szeszfőzdéknél, a részesedési alapnak az a része stb. a paragraphus végéig kimarad.« Elnök : Kérem Zselénszky Róbert gróf főrendiházi tag ur ő nagyméltóságát, hogy talán méltóztassék módositványát újból felolvasni, mert ez igy absolute nem érthető. Zselénszky Róbert gróf: Csak tegnap este kaptam meg a javaslatot, most állítottam össze a szöveget, tehát kissé sietnem kellett. (Olvassa) : >>A 81. §. a) pontjának 3. bekezdése : >>Más szeszfőzdéknél a részesedési alapnak az a része, stb. kimarad.« Szóval ez a bekezdés egyáltalán kimaradna. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Ebben a javaslatban én lényegesen messzebbmenő szigorításokat vittem keresztül a mezőgazdasági szeszgyárak" érdekében, mint a minők az érdekeltek közti megállapodások. Mindjárt a contingensre vonatkozólag vagyok bátor megjegyezni azt, hogy arról volt szó, hogy először : 27.000 hl. az ipari szeszgyáraktól vétessék el minden kárpótlás nélkül ; másodszor : a javaslat az volt, hogy 12.000 hl. vonassék el évenként hét esztendeig és hogy az utolsó három esztendőben apasztassanak azután a nagyobb mezőgazdasági szeszgyárak. Ezt én oda szigorítottam, hogy öt esztendő alatt vonjunk el az ipariaktól nem is 12.000, hanem évenként 17.000 hl.-t, és beleegyeztem, hogy az utolsó négy campagne-ban is vonassék el 2000 hl., tehát lényegesen szigorítottam az intézkedést. Ezt annak illustrálásául hozom fel, hogy ő nagyméltósága azt mondotta, hogy ez a javaslat rosszabb az előbbieknél. Ez, kérem, annyira nem rosszabb hogy lényegesen szigorítja és reducálja az ijjari szeszgyárak contingensét, . . . Zselénszky Róbert gróf: A mezőgazdaságiakét. Wekerle Sándor ministerelnök : . •. mégpedig egy részét minden kárpótlás nélkül, t. i. 27.000 hl.-t. Mezőgazdaságunk körében átalában az a kívánalom merült fel, hogy a kisebb szeszgyárakra térjünk át, a mint az Alföldön látjuk is, hogy kisebb szeszgyárak vannak, ugy hogy mi azt az álláspontot foglaljuk el, hogy 720 hl. lesz a cor.tingensmaximum, a melyet ezentúl mezőgazdasági szeszgyárnak adunk. Miután vannak nagyobb mezőgazdasági szeszgyárak — ugy tudom, ilyen ő nagyméltóságának szeszgyára is, a mely 1680 hl. confingenssel bír, — az a kívánalom merült fel, hogy ne csak az ipari szeszgyárakat reducáljuk, hanem ezen nagyobb mezőgazdasági szeszgyáraknak contingenséből is fokozatosan elvegyünk valamit. Az határoztatott el, hogy ennek az évtizednek három utlosó cämpagne-ában, ha jól emlékszem, 8000 és nem tudom hány hektoliterrel,, (Felkiáltások : 12.000-reI!) vagy 12.000 hl.-rel reducáltassanak ezen nagyobb mezőgazdasági szeszfőzdék. 7