Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

38 A főrendiház XXXVI. ülése. bureaukcrata állam, mely valamikép elszigetelten állt a nép fölött, de mindenesetre a néppel azonosítva magát nem látta, hanem a modern állam, az a tulajdonképeni népállam ; ennek a népállamnak pedig feladata és érdeke, hogy a népet erkölcsileg, értelmileg, gazdaságilag emelje, a társadalmi szervezkedés nagy munkájára képesítse, és igy ezáltal a népet haladásában segitse. Már pedig ezt a nagy érdeket nem lehet csak a szülőkre, hizni és valamint az iskolakényszer helyes érzékkel az államnak ezt a jogát fordította és állította előtérbe, ép ugy méltányos, jogos és helyes, hogy az állam most is belenyúlhat az iskolaügybe, a nevelésügybe és alkalmas törvényekkel előmozdíthatja annak sikereit. Én a lelkiismereti szabadság és az állam jogának ebben a oombinálásában látom azt a középutat, melyen mindazok a factorok haladhatnak, melyek Magyarországon traditionalis jognál fogva a népnevelést szolgálják. Ebben a combinálásban látom azt a méltányos felfogást, mely a tanszabadságot is és az állam érdekét is kielégíti, és a mellett az autonómiáknak és a vallásos nevelés szabadságának, vagyis jogának a legjobb védőbástyája. Mert bármennyire méltánylom is az állami törekvéseket, el nem mulaszthatom kijelentem, hogy vannak nekem is kifogásaim ugy a culturállamnak ezen irányzata ellen átalában, mint a jelenlegi törvényjavaslatnak egyes pontjai iránt . . . Zselénszky Róbert gróf: Helyes! Prohászka Ottokár püspök: Átalában méltóságos főrendek, a tanszabadság tekintetéből azt látom, hogy az autonómiai, a hitvallásos iskola ezen törvény által is egyre szorosabb összeköttetésbe jut az államhatalommal, és ez az államhatalom már psychologiájánál fogva is — psychologiája lévén a terjeszkedés — okvetlenül visszaszorítja a tanszabadságot és az autonómiáknak jogát. Lassan-lassan elsorvad az autonómiának idege, elsorvad épen a tartalomszegénységtől, melyet a modern állam népnevelési és népoktatási törvényeinek kifejtése fokoz. Sajnálom továbbá, hogy nem különböztet ez a törvényjavaslat kétféle népiskola közt. Mert van egy népiskola, a szó szoros értelmében vett népiskola, mely szükséges a népnevelésre, szükséges a község gyermekeinek oktatására. De lehet népiskola, melyet felállítanak, a melyet alkalmasabban, gazdagabban, kényelmesebben berendeznek, és a melyben azután tandijat is szednek épen a különálló oktatás szempontjából. Az ilyen szabad népelemi iskola felállítása nem sértené az államnak semmiféle jogát és a mellett szolgálná a tanszabadság ügyét és érdekét. Nem értem továbbá azt a szigort, melylyel az iskolafentartót büntetik az iskolai hatóság bűneiért; t. i. ha annak daczára, hogy megintik, tandijat szed, az iskolafentartó veszti el a jogot, hogy az iskolát fentartsa. En ezt főleg azért kifogásolom, mert ebben a szigorban azok az elemek, melyek a politikai egységben még nem igen találják meg a helyűket, okvetlenül valamiféle álarczát látják a politikának és a terjeszkedés vágyának ; nem látják abban a népnevelés érdekét és szent ügyét, hanem látnak vagy legalább is sejtenek másféle czélokat, melyeket ezen szigor által elérni akarunk. Nem helyeselhetem, hogy az iskolának a közigazgatási hatósággal legyen dolga a bizonyítványok kiállításánál. Ezt más culturállamban nem igen találjuk és a hol az iskolaügy magasan áll és a felügyelet helyes, ott erre tényleg semmiféle szükség nincs. Ha ezeket a kifogásokat meg is tettem, méltóságos főrendek, azért mégis kívánatosnak látom, hogy a haladásnak és a culturállam ezen eszméinek életbeléptetését szolgáljuk. Nem vagyunk mi annyira romanticusok, hogy ne lássuk mi mozgatja a világot, hogy be ne lássuk, hogy az egyháznak is, az autonómiáknak is csak azáltal lehet tényleg culturtényezői hivatásuknak megfelelniük, ha ma a nagy culturgondolatokat kiváltani saját terökön, saját mezejökön képesek. Azért tehát én közreműködöm a modern államban is a népnevelés, az iskolázás ezen ügyének előmozdításában és biztosításában. Nem akarok látni ellentétet, még kevésbbé ellenséget a magyar állami és az autonómiai, hitvallásos iskola közt, sőt ellenkezőleg, az a vágyam és szívesen közreműködöm abban, hogy legyen lehetőleg nemzeti, hitvallásos, sociális, egységes iskolánk, ha nem lehet intézményesen, legyen az egységes legalább a szellem szerint. Legyen az a hitvallásos iskola sociális, nemzeti, a kor színvonalán álló, legyen viszont az az állami iskola vallásos; ne tekintse ez a két iskolaügy egymást ellenségnek, hanem legfeljebb versenytársnak, és versenytársnak szintén csak egyben : a hitvallásos, erkölcsös, buzgó, lelkes, hazafias, életrevaló nemzedéknek előteremtésében és nevelésében. Ezen szempontok bemutatásával megvilágitottam méltóságos főrendek az én állásfoglalásomat ; ezek után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom.. (Éljenzés.) Csekonics Sándor gróf jegyző: Gyurácz Ferencz püspök ő méltósága ! Gyurácz Ferencz püspök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A tárgyalás alá került törvényjavaslatot az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről meggyőződésem szerint nyugodt lélekkel és örömmel üdvözölheti a népnevelés minden barátja. A Id elismeri azt, hogy egy nemzet hatalmának, jólétének, tekintélyének ép valláserkölcsi érzés mellett a műveltség és az ezáltal kiképzett értelmi erő tenni, hatni tudó képessége, az méltányolni fogja azt a törvényhozási intézkedést, a melylyel a legxitolsó szegény kunyhó lakója előtt is könnyebbé teszi a közművelődés alapvető eszméjéhez, az iskolához jutást. Ennek a törvényjavaslatnak czélja határozottan az, és pedig elvitázhatlanul méltányos módon. Eddig a családfő és ezek között nagyobbrészt szegény, vagyontalan kézmunkások, najDszámosok, cselédek magok fizették gyermekeik helyett a