Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-36

A főrendiház XXXVI. ülése. 39 tandijat, és ez ő reájok nézve, a midőn két-három, esetleg négy gyermeket kellett iskolába járatniok, bizonyos súlyos teher volt. Ezt tették a közvélemény azon nyomása alatt, hogy hiszen annak a családfőnek és annak a gyermeknek érdeke az ő kiképeztetése. Ha azonban elfogulatlanul tekintjük ezt a kérdést, akkor be kell vallanunk azt, hogy annak a legutolsó szegény gyermeknek a neveltetése is nem pusztán egyéni, hanem valósággal társadalmi, nemzeti érdek is, mert mennél jobb kiképeztetése és neveltetése a gyermekeknek a népiskola által emeli a közművelődés fokát, és nem lehet elvitatni azt, hogy arra, a földbirtokra, annak művelésére, az iparos műhelyére, a kereskedő boltjára nézve nem közönyös az a kérdés, vajon egy tudatlan, neveletlen, együgyű vagy pedig a jó iskola által nevelt kiképzett növendekifju áll-e a reá váró munkában. A mint jelezni bátorkodom, ez a törvényjavaslat ezt ozélozza, s ezért csak örömmel lehet fogadni. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat nem fogja még teljesen megszüntetni az iskolai nevelést nélkülözők számát. A tapasztalás tanítja, hogy sok helyen az a szegény növendék menne iskolába, de nincs hová. Szükséges, hogy ebben a törvényjavaslatban kifejezést nyerjen aczélnak mennél jobb megközelitésére egyszersmind az iskolák szaporítása. Csak néhány év előtt végeztem egyházi látogatást egyik egyházmegyében Vasmegyében és sorra találtam az iskolákban 120—130—140 növendéket. Találtam egy iskolát, melyben 180 gyermek volt egy tanteremben. Elismerés annak az emberfeletti munkát végző tanitónak, ki ennyi növendékkel törekedett nevelői tisztének eleget tenni. Mikor ezen iskolából kijöttem, előttem esdekelve könyörögtek a szülők, tegyek intézkedést, hogy jövőre az ő gyermekeik juthassanak az iskolába, a kik most nem fértek be. Utánkérdezésemre jelenti a tanitó és a lelkész, hogy volt ilyen iskolán kivül maradt növendék 85 egy gyülekezet körében, mely, igaz, nagyon széjjelszórtan lakik. A gyülekezet hivei földhözragadt szegények, azokat lehetetlen volt uj iskola építésére és tanítói állás szervezésére rábírni. Felterjesztést intéztünk a magas tanügyi kormányhoz, hogy állítson állami népiskolát. Több helyen közelebb emeltetett is állami népiskola, de most is megvan még a túlzsúfoltság. A lefolyt tanévben is ugyanazon vármegyében több állami iskola volt, melyben a tanköteles növendékek száma meghaladta a 120—130—140 gyermek számot. Ezeken a bajokon és hiányokon segíteni igazán fontos állami feladat. Ö nagyméltósága a vallás- és közoktatásügyi minister ur ismert lelkesedésével, jóakaratával, meg vagyok győződve, kész is megtenni a lebetőt, s épp azért bátorkodom ezen meggyőződésemben jelezni, hogy igen-igen hathatós eljárás volna, ha a magas tanügyi kormánynak rendelkezésére bocsáttatnék az anyagi erő, hogy oly helyeken, hol a hivek magok az iskola hiányát pótolni nem tudják, az állam állítson népiskolát, vagy pedig. a mit én részemről még szivesebben üdvözölnék, hogyha azon felhatalmazás, melylyel a törvényhozás segélyt nyújt a közéjűskolai éjűtkezésekre, kiterjesztetnék a népiskolákra is és beható vizsgálat, szigorú bírálat nyomán teljesen indokolt esetben nyerne a nagyméltóságú minister ur felhatalmazást arra, hogy ott iskolaépitési segélyt nyújthatna az illető felekezetnek. Ezzel kettős czél volna elérve : szaporodnék az iskolák száma, másrészről az egész terhet még sem kellene magának az államnak átvennie, maga a gyülekezet is contribuálna tovább is, már csak azon óhajtásának biztosítása czéljából is, hogy az iskola, a melyet elődei építettek a gyülekezet körében, a melyért ő is melegen érez, továbbra is az övé maradhasson. Meggyőződésem, hogy ily eljárás mellett, a mint az iskolák száma szaporodnék, egyúttal a gyülekezetekben is mintegy az építkezési kedv éledne ott, a hol túlzsúfoltság miatt a népoktatási törvény igen sok esetben az egészségügyi törvénybe ütközik. A baj megszüntetve, a hiány pótolva lenne és nem nyomulna előtérbe az összes iskolák államosítása, a mit én, megvallom, a mi viszonyaink közt, a mi országunkban, a mi nemzetünk érdekében valónak egyáltalában nem tartok'. Ne törekedjünk mindent államosítani, központosítani, mert ezen az utón csak oda jut a nemzet, a honnan már csak egy lépés a falanster-rendszer. Igen bölcsen jár el a törvényhozás, a midőn ugy intézkedik törvényeivel, hogy fentartassék még mindig annak a társadalomnak is az önsegélyhez joga és kötelezettsége. Ezeknek jelzésével tisztelettel kijelentem, hogy a törvényjavaslat tartalma nem fedi ugyan teljesen a czimet »az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről, mert hiszen tény, hogy az oktatáshoz nemcsak tandíj, hanem iskolafentartás és tanitó is szükséges és így talán czélszerübb lett volna egyszerűen : törvényjavaslat a népiskolai tandíj megszüntetéséről; e mellett is azonban elismerem, hogy maga a törvényjavaslat értéke ezen jelzés által nem csorbul. Én részemről autonómiát itt sértve nem látok. Ha már elfogadtuk az iskolai tanítók fizetésének kiegészítésére az államsegélyt, a korpótlékot, ezt is a szegény nép érdekében nyugodt lélekkel fogadhatjuk el. A törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául részemről örömmel elfogadom. Csekonics Sándor gróf jegyző: Zichy Nándor gróf ő nagyméltósága ! Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Szívesen kezdem ott, a hol előttem szólott t. főrendiházi tagtársunk végezte, azzal a megjegyzéssel, — ne méltóztassanak 'nevetni rajta — hogy a mit az állam tesz, az nem lehet ingyenes, azt az állam fizeti, az állam pedig az állampolgárok összessége. Ingyenes iskola — ne méltóztassanak mosolyogni — csak privatiskola lehet. Privatiskola a római katholikus és más egyháznak önmaga által alapított és íentartott