Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

24 A főrendiház XXXV. ülése. két algymnasiuniot, 100—100 elemi iskolát tartott fenn, papnevelő intézetét nem is említve, önerejéből tisztán hiveinek hitereje és ebből fakadó áldozatkészsége által támogatva. A mi végre az unitárius egyháznak hazafiságát illeti, azt hiszem, hogy ez nem szorul bizonyításra, hogy ehhez kétely egyátalában nem fér. Hiszen az unitárius egyház híveinek legnagyobb része székely, azon nép fiai és leányai, a melyről a hazafias költő lelkesedve és lelkesitve zengi: »Nem fajult el még a székely vér, minden cseppje drága gyöngyöt ér.<< Haló poraiban is áldott emlékű Kossuth Lajosnak pedig bizonyára csak a székely népre vonatkoztatva, mondhatta azt, hogy Erdély Magyarországnak jobb karja. De hiszen napjainkban a magas kormány is magas gondjai közé sorozta a székely népet. Hadd legyen hát az unitárius egyház is az 1848 : XX. t.-czikk 3. §-ában való részesedés által, egy levezető csatornája annak a táperőnek, a melyre a székely népnek feltétlen szüksége van, nemcsak hogy fentartsa magát, hanem hogy egyszersmind nemzetfentartó erejében gyarapodjék, izmosodjék és fejlődjék. A midőn legmélyebb tisztelettel ismételném a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz intézett kérésemet, a méltóságos főrendeknek és a nagyméltóságú elnök urnak hálás köszönetemet nyilvánitom, hogy felszólalásomat meghallgatni méltóztattak ! Elnök : Apponyi Albert gróf minister ur kivan szólni. Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Engedjék meg, hogy röviden válaszoljak a tárczámat érintő nagy érdekű felszólalásokra és időrendszerint kezdjem azzal a megjegyzéssel, a melyet Takács Menyhért prépost ur ő méltósága felszólalásához óhajtok fűzni, a mely felszólalás — ámbár nem az én tárczám tárgyalása alkalmával, hanem az átalános vitánál tétetett meg — mégis kizárólag az én tárczámat érdeklő kérdésekkel foglalkozott. ö méltóságának nagy szakértelemmel előadott megjegyzései közül csak kettőre kivánok reflectálni. Arra, a mely a tanítóképzőknél czélba vett uj rendelkezésre vonatkozik és arra, a melylyel a kassai egyetemnek ügyét ebben a házban is, mint másutt is, nagy buzgósággal felkarolni szíves volt. A tanitóképzők reformját tartom én az óvók reformja mellett a népnevelés terén megkezdett és reménylem, nem sokára betetőzhető actióm leglényegesebb pontjának. És én, igenis — tán ebben némileg eltérek ő méltóságától — szükségesnek tartom a tanítóképzőknek külön szakfelügyelők alá való helyezését, mert a tapasztalás megmutatta, hogy a tanfelügyelők minden igyekezetök daczára az elemi népiskolával való mindig öregbedő elfoglaltságuk mellett lehetetlen, hogy a tanitóképzőkre azt az intensiv gondot fordítsák, a mely szükséges, hogy azokban a culturalis és az állami szempontok nap-nap után érvényesüljenek. Nem akartam és nem akarom azáltal, hogy a tanítóképzőket az ő hatáskörükből kivonom, ezt a nagy érdekű testületet, a mint a képviselőházban is mondám, capitis deminutióban részesíteni és ez abban nyer kifejezést, hogy én azt tartom, hogy ebből a testületből lesz veendő egy része azoknak a férfiaknak is, a kik a tanitóképzők felett lesznek hivatva a szakfelügyeletet gyakorolni. Ez, gondolom, teljesen kielégítheti annak a testületnek ambitióit, alkalmat ad abban a testületben — a mi eddig hiányzott — az előlépésre a tanfelügyelői fokozaton felül és alkalmat ad arra, hogy azok a gyakorlati tapasztalások, a melyeket az elemi népiskolai felügyelet körében szerzett a tanfelügyelő, érvényesüljenek a tanitóképzők felügyeletében is. Én azt hiszem, hogy addig is, mig a tanitóképzők gyökeres reformját törvényhozásilag eszközölhetjük, sürgős lesz ennek a részleges reformnak a keresztülvitele, mert — ismétlem — tapasztalásom mutatta, hogy a hol némelykor igen feltűnő visszaélések nyomán külön biztosokat rendeltem a tanítóképzőkhöz, a külön biztosnak, a külön szakközegnek kirendelése mindig teljes fordulatot idézett elő annak az intézetnek az életében, olyan jelenségeknek nyomára vezetett, a melyekről előbb a ministeriumoknak halvány sejtelmök sem volt. Ezt a részleges reformot tehát legközelebb keresztül viendőnek tartom és remélem, hogy ebben a törvényhozás mindkét házának támogatásával fogok találkozni. Nagyon életbevágónak tartom ő méltóságának azt a gondolatát is, hogy a polgári iskolák az elemi népiskolai tanfelügyelet hatásköréből szintén kivétessenek. De ez összefügg a polgári iskolák újjászervezésének és rendezésének nagy kérdésével, a mi tanügyünk rendezésének talán egyik legnagyobb kérdése és a melylyel igy incidentahter nem akarom ennek a nagyméltóságú háznak figyelmét igénybe venni és fárasztani. A mi már most az egyetemi kérdést illeti, minden kétséget kizár az. hogy tarthatatlan állapotok vannak a főiskolai képzés terén Magyarországon. Az a túlzsúfoltsága különösen a budapesti egyetemnek, a mi észlelhető, azt az intensiv tanulást, azt az intensiv képzést és a tanári testületnek a tanulókkal való azt a benső érintkezését, a mely egy helyes egyetemi életnek egyik ismérvét kell hogy képezze, lehetetlenné teszi. Én tehát már a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával kijelentettem, hogy Magyarországon még nemcsak egy harmadik, hanem több egyetemnek létesítését tartom szükségesnek, a mihez most hozzá tehetem azt is, hogy azon városok közt, a mely városok az én felfogásom szerint egyetemben részesitendők, okvetlenül helyet foglal Kassa városa is. Már most arra nézve, hogy mikor leszek képes az egyetemi reformot kezembe venni, mikor leszek