Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

A főrendiház XXXV. ülése. 23 mi mindenütt helytelen, illetlen és elitélendő, de egyházi személyeknél legjobban elitélendő, hogy talán valami jövedelem eltitkoltassék, a jövedelem talán ne a valóságnak megfelelőleg vallassék be, de a mire bizony egyik-másik embert a nyomorúság ráviszi. Különösen nem fog ez igen nagy teher lenni akkor, ha ő nagyméltósága ezt ugy csinálná, hogy csakis kérelem alapján kapja meg valaki a korpótlékot, de akkor a javadalma újra felbecsültetik a valóságnak megfelelőleg azzal a hozzáadással, hogy azt a javadalmat, a mit a hivek adnak, a bevallott összeggel a hivek meg is válthatják, mert igy a hivek nagyon jól tudják, micsoda érték az, a mit ők adnak, mi egésziti azt ki 2400 koronáig. Méltóztassék elhinni, ilyen módon, ezzel az eljárással aránylag nagyon csekély összeg az, a mi ennek a tervnek a keresztülvitelét lehetővé tenné. Nagyon kérem tehát ő nagyméltóságát, tekintse ezt sürgős feladatának, hogy ha lehető, oldassék ez meg akkor, mikor a katholikus lelkészek congruája megoldatik és kérem az igen t. pénzügyminister urat is, hogy ennek a keresztülvitelét legyen szives támogatni. Ezeket kívántam elmondani ennél a tételnél. Csekonics Sándor gróf jegyző: Ferencz József püspök ő méltósága ! Ferencz József püspök : Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A mikor bátorságot veszek magamnak, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének az egyházak segélyezése czime részletéhez hozzászóljak, mindenekelőtt kijelentem, hogy azt a költségvetést én örömmel vettem tudomásul, örömmel veszem tudomásul, illetőleg fogadom el most is, mert az a nagymérvű fejlődés, a mely abban nyilvánul, lehetetlen, hogy örömmel ne töltse el szivemet. E felszólalásra tulaj donképen az inditott, hogy miután a magyarországi unitárius egyház még ez évben sem lehetett szerencsés élvezetébe jutni az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-ában foglalt kedvezménynek, holott a magyarországi református és ágostai hitvallású egyházaknak a múlt évben már felvett egymillió koronája a jelen évi költségvetésben kétmillió koronára ^an felemelve, sőt az erdélyi ágostai hitvallású evangélikus egyház számára is már a jelen évi költségvetésben fel van véve 100.000 korona abból a 200.000 koronából, a mely ezen egyház részére engedélyezendő lesz. Habár a képviselőházban a nagyméltóságú minister ur által egy felszólalásra, a mely ottan történt, adott nagybecsű válasza engem igen sok tekintetben örömmel nyugtat meg, méltóztassék mégis megengedni, ha nem tagadom el, hogy egy kis aggodalom marad meg az én lelkemben. Ezt a választ ugyanis, a melyért nem mulaszthatom el őszinte, hálás köszönetemet nyilvánítani a nagyméltóságú minister ur, a következő szavakkal méltóztatott bezárni: —ez tulaj donképen az unitárius egjdiáz segélyének a múlt, 1907-ik évi költségvetésben történt jelentékeny felemelésére vonatkozik — a miért szintén egyházam nevében hálás köszönetemet nyilvánítom — (olvassa) : »Ettől eltekintve, ismétlem, az 1848-as törvényczikk czimén alkotandó törvényjavaslatban az unitárius egyház benfoglaltatik és ugyanazon alakban nyer kielégítést, mint a többi egyház.« E kijelentés szerint az unitárius egyháznak az 1848 : XX. t.-cz. értelmében leendő segélyezése, előttem legalább, szoros kapcsolatban látszik lenni azon benyújtandó törvényjavaslattal, a mely ezeket a segélyeket alapitványszerüleg lesz hivatva biztositani; ámde tekintettel arra, hogy á jövő évi költségvetés minden bizonynyal már rövid idő alatt egybeállittatik, ez a törvényjavaslat pedig késedelmet szenvedhet, már annálfogva is, mert ez a törvényj avaslat közlendő lesz még a különböző egyházakkal, felekezetekkel is, a mire nézve különben épen ő nagyméltósága már minket is, a mi egyházunkat is felhívta, még a múlt évi október hó 4-én, hogy nevezzük meg képviselőinket, a kik ennek a törvényjavaslatnak közlésénél hivatva lesznek az egyházat képviselni, tehát mondom, minthogy megeshetnék ennélfogva, hogy a költségvetés elkészülvén és ez a törvényjavaslat még nem nyújtatván be a képviselőházhoz, az unitárius egyház a jövő évi költségvetésből kimaradna, illetőleg annak e czimen adandó segélye nem vétetnék fel a költségvetésbe : épen ezen aggodalmam eloszlatása czéljából volnék bátor ő nagyméltóságától megnyugtató választ kérni, sőt, a mennyiben csakugyan a jövő évi költségvetés egyátalában megelőzné a vonatkozó törvényjavaslatnak benyújtását, tisztelettel arra vagyok bátor kérni ő nagyméltóságát.hogy ettől eltekintve, méltóztassék minden esetre az 1909. évi költségvetésbe a magyarországi unitárius egyház részére is megfelelő összeget az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-ának kedvezményében való részesülés végett felvenni, eltekintve attól, ha a törvényjavaslat nem is jöhetne be addig a kéjjviselőházhoz. És e tekintetben legyen szabad azt a kérésemet csupán igen röviden indokolnom. Az 1848 : XX. t.-cz. 1. §-ban az addig csak Erdélyben törvényesnek elismert unitárius vallás az egész Magyarországra kitérj edőleg törvényesnek nyilváníttatott, a mi szerintem legalább mintegy bizonyságául szolgál annak, hogy a vallásszabadság a jjolgári szabadsággal együtt él vagy együtt hal. Több joggal tehát a másik két protestáns egyház sem hivatkozhatik az 1848. évi XX. t.-cz. ezen 3. §-ára, mint az unitárius egyház. Igaz, hogy az unitárius egyház létszáma hazánkban bizony aránylag nagyon kevés, de nézetem szerint épen ezt az arányt tekintve, azt hiszem, hogy a nemzeti culturának nagyobb szolgálatot más egyház sem tett, mint a minőt az unitárius egyház megtett azon három és fél száz év alatt, a mikor bizony a magyar állam még nem sokat gondolt sem a közneveléssel, sem átalában az oktatással, és megtette ezt a szolgálatot azzal, hogy csekély létszámához képest egy főgymasiumot,