Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

22 A főrendiház XXXV. ülése. Gyarlósága ennek a törvényozikknek, hogy többet ne említsek, az, hogy a lelkészek fizetésének kiegészítését nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy maguk a hivők is aránylagosan terhet viseljenek, hanem kiegészít oly fizetéseket is, ahol a lelkésznek a hivei semmit sem fizetnek, mégis kiegészítésben részesülnek. Ez nem igazságos, nem méltányos. De továbbá nem teszi az 1898 ; XIV. t.-czikk a segélyezés feltételévé azt az igen lényeges dolgot, hogy az a segélyezett lelkész bármely felekezethez tartozzék is, tudjon magyarul, mert nekünk van egy ma is érvényben lévő törvényünk, az 1840 : VI. t.-ez. 8. §-a, a mely igy szól (olvassa) : »Ezentul minden vallásfelekezeti különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak, segédlelkészeknek olyanok alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet birják.« Ezt én lényeges kelléknek tartottam volna már eredetileg a törvénybe iktatni, mert ez nem felekezeti különbség, nemcsak azt teszi, hogy a magyar állam egy bizonyos képzettséget, de annak külső kifejezését is megkívánja a nemzethez, az országhoz viszonyítva azoktól, a kiket segélyez. És hogy ezt nem vitte bele, méltóztassanak elhinni, ennek igen sok és rossz hatása van. En meglehetősen ismerem ezeket a dolgokat és sajnálattal tapasztalom, hogy a mi nemzetiségi egyházainknak ifjabb nemzedéke, ifjabb papjai korántsem törekszenek ugy elsajátítani a magyar nyelvet, a mint elsajátították a régebbiek, sőt kifejezik ellenszenvüket, hogy ők azt nem akarják tanulni és nem akarják beszélni. Hogy e tekintetben hova jutunk, méltóztassanak megengedni, hogy csak egy példát hozzak fel és azt ő nagyméltóságának is figyelmébe ajánljam. Az 1883 : XXX. t.-ez. kimondja, hogy minden iskolaientartó a maga közéj'riskoláinak tannyelvét maga állapítja meg. A református iskolák mind magyar tannyelvüek és a szászvárosi református iskolánál a múlt héten a görögkeleti hitoktató azt mondta, hogy ő pedig magyar nyelven nem vesz fel vizsgát a növendékektől, mikor az intézetnek a nyelve magyar és vizsgát tesznek olyanok, a kik nem tudnak románul vagy oláhul, mert magyar görögkeletiek, a kik legfeljebb értik a lithurgiát, mert ugy tanítják őket. Ilyennek nem volna szabad megtörténnie akkor, mikor mi államsegélylyel egészítjük ki a fizetéseket. Hibáj a, hiánya, fogyatékossága továbbá annak a törvénynek az, a miről Wlassics ő nagyméltóságával sokszor beszéltünk, hogy nemzetiségi egyházaknál egy gyülekezetben nem egy, hanem három, négy, öt lelkésznek fizetése jött kiegészítés alá és pedig olyan eklézsiáké, a melyeknek oláh vagy román népessége semmiképen nem haladja meg a három vagy négyezer lelket, a mikor, ha az arányt vennők, a többi egyházaknál Budapesten vagy Debreczenben ötven lelkésznek kellene lennie. És ez nincsen másutt, mint a román egyházaknál, a hol ugyanazon helyen, ugyanazon gyülekezetben több lelkész van, a küknek fizetése csaknem egészen mind államsegélyből egészit] tetik ki. Még egyebeket is hozhatnék fel arra nézve, | hogy micsoda gyarlóságai vannak ennek a régi j törvénynek, a melyeket, ha ez most'módosittatik, ! jóvá kell tenni és orvosolni kell. Ö nagyméltósága S a cultusminister ur még nálam is jobban ismeri ezeket. En csak példákat akartam felhozni. De ha már az a törvény módosittatik, akkor méltóztassék megengedni, azon a nagy méltánytalanságon, azon az igazságtalanságon is legyen segítve, hogy most már — a katholikus papokat is beleszámítva — az összes római katholikus, református és minden felekezeti papság egész életében 1600 korona fizetésnél többre ne vihesse. En pedig ugy tartom, hogy az állam nagy megterheltetése nélkül igenis lehet ezen segíteni. Elfogadom azt, hogy minden lelkésznek kezdő fizetése 1600 korona legyen. Igaz, hogy a mi egyházi törvényünkben több van és olvastam a katbolikusok memorandumát is, hogy ők is 2400 koronát kivannak kezdő fizetésnek. Én azt mondom : legyen 1600 korona és pedig mondom azért, mert a mi társadalmi viszonyaink olyanok, hogy bizony a más pályán levő hivatalnokok, tisztviselők is olyan csekély fizetéssel kezdik, hogy csak mikor keresztülhaladtak az ingyenes és segélydijas gyakornokságon, akkor jutnak oda, hogy ők is 1600 koronát, vagy valamivel több fizetést kapnak. Tehát legyen a kezdőfizetés 1600 korona. De igenis járuljon ehhez korpótlék és j^edig itt megkülönböztetném, hogy a családos lelkészek részére öt évenként 400 korona járna ötször, a családtalanok részére öt évenként 300 korona szintén ötször, a miáltal nem most, hanem 25 esztendő múlva a családos lelkészek 3600 korona, a családtalanok 3100 korona legmagasabb fizetést érnének el. Ez legalább módot nyújtana a megélhetésre. A mi azt illeti, hogy ez a korpótlék honnan kezdődjék, az is olyan átalános kívánság volt, hogy mindjárt mindenkinek adjunk korpótlékot. Én itt nem ugy beszélek, mint felekezet tagja, nem ugy beszélek, mint pap, hanem mint a magyar törvényhozásnak egyik szerény tényezője, a kinek tekintettel kell lennie az állam pénzügyi helyzetére is és azt mondom, hogy kezdődjék a korpótlékok számítása azon évtől, a midőn a magyar állam az 1848 : XX. t.-cz.-et ebben az irányban gyakorlatilag életbeléptette, tudniillik 1898-tól, mert akkor lett először congruája a különböző felekezeti lelkészeknek. Ennek következménye az lenne, hogy | jelenleg legfeljebb két ötödéves korpótlékot kaphatna egy lelkész, öt esztendeig senkinek a korpótléka úgyszólván nem emelkednék és 25 esztendő múlva érné el azt a maximális összeget, a mit én 3600 koronának mondok. Gyűjtesse be ő nagyméltósága a statisztikai adatokat, meg fogja látni, hogy ennek az ügynek rendezése nem fog a magyar állam pénztárára valami elbírhatatlan terhet róni és mégis 7—8000 családnak okoz lelki megkönnyebbülést, elejét veszi.sok elkeseredésnek, elejét veszi annak is, a