Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

18 A főrendiház XXXV. ülése. által ki is hirdetett eneikhkájában visszavonta és az igy kötött házasságokat érvényteleneknek nyilvánítja. Felkérem a magas kormányt arra is, hogy ha a magyarországi római katholikus főpapság hazafias érzületétől indíttatva X. Pius pápa eneiklikájának visszavonása, illetőleg a XVI. Gergelyféle bxéve érvényben tartása iránt Rómában lépéseket tenne, azt teljes erélyével támogassa, ha pedig a római katholikus főpapság sürgősen ilyen lépést nem tenne, vagy ha annak rövid idő alatt kívánt eredménye nem lenne, tegye meg a lépést sürgősen a magas kormány arra nézve, hogy X. Pius pápának ezen állami tekintélyünket sértő, sok viszály csiráját magában rejtő brévéjének érvénybe lépése a megfelelő alkotmányos és törvényes eszköz : a királyi placetum alkalmazásával megakadályoztassék.« Nem akarván szavazat tárgyává tenni ezt az indítványt, inkább kérelem alakjában intézem azt most már nem a mélyen t. főrendiházhoz, hanem az igen t. miniszterelnök úrhoz. Elnök : Az átalános vitához nem kivan senki sem hozzászólni, tehát az átalános vitát bezárom. Következik most a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e a törvényjavaslatot átalánosságban . . . (Wekerle Sándor ministerelnök szólásra feláll.) Szavazás előtt a ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az itt lefolyt vita kötelességemmé teszi, hogy állásjíontunkat jelezzem azokkal az ellenvetésekkel szemben, a melyek itt felhozattak Zselénszky Róbert gróf ő nagyméltósága részéről és hogy másfelől ugyancsak álláspontomat jelezzem azzal az inditványnyal, helyesebben szólva hozzánk intézett felhívással szemben, a melyet Antal Gábor ő méltósága az'imént előterjesztett. Zselénszky Róbert gróf ő excellentiája a kiadások óriási emelkedését panaszolja. En tökéletesen helyeslem ő nagyméltóságának azt az álláspontját, hogy visszatartani igyekszik mindenkit attól, hogy a kiadásokat olyan mérvben emeljük, •a milyen mérvben azok teljesítési képességünkkel — ha igy folytatjuk — arányban nem állanak és kétségtelenül az államháztartás viszonyainak megzavarására vezetnek. Ezt az álláspontot én foglaltam el akkor, midőn hozzájárultam a pénzügyi bizottságnak azon jelentéséhez, melyet az 1907. évi költségvetésre vonatkozólag előterjesztett. Ezt az álláspontot maikiroztam az 1906. évi költségvetés előterjesztése alkalmával is, midőn utaltam arra, hogy mi ebben a költségvetésben felvettünk nagy összegeket, mert nagy kérdéseket kell 'megoldanunk és nem közömbös, hogy azokat a kérdéseket lassan, vagy fokozottabb mértékben oldjuk-e meg. E kérdések socialis és gazdasági jelentőségűek. Mindkét irányban mielőbb eleget kell tennünk a követelményeknek teljesítési képességünk határáig. De óva intettem mindenkit, hogy ily mértékben nem folytathatjuk a kiadások emelését, sőt számszerűleg igazoltam, hogy budgetunk expansiv ereje körülbelül húsz millióig terjed, tehát ezt meghaladó többkiadásoktól óvakodnunk kell. Különösen a személyi kiadásokra vonatkozólag jeleztem, hogy ugy vélem, oly óriási összegekkel emeltük a személyi kiadásokat az úgynevezett fizetésemeléssel, hogy immár elértük azt a határt, a melynél tovább nem mehetünk. Két kötelezettség teljesitését vállaltuk magunkra : a valódi szükségletekkel arányban nem álló lakbérek emelését és az úgynevezett statusrendezéseket, vagyis egyes tiszti állások közötti aránytalanságoknak a budgetben való kiegyenlitését; de e határon tul a személyi kiadások fokozásához részemről sem járulhatnék tovább. Az imént emiitettem, hogy számolnunk kell azokkal a követelményekkel, a melyek, — megengedem, túlzott mértékben támasztatnak, de magokban véve bizonyos jogosultsággal birnak. Ilyen a személyi kiadások növekedése. Azt tapasztaljuk átalában, hogy a szellemi tőke értéke a nyers erő gazdasági értékéhez képest hanyatlást mutat. A nyers erővel szemben támasztott követelések, hogy ugy fejezzem ki magamat, a nyers erő ára sokkal jobban emelkedett, nemcsak minálunk, hanem az egész világfolyamatban, mint a szellemi tőke értéke. Ezt bizonyos fokig az állami háztartásban is honorálnunk kell. Másrészt nem hunyhatunk szemet azon socialis követelések előtt, a melyek nemcsak a fizetésemelések tekintetében, hanem az egész vonalon támasztatnak. Én azt hiszem, épen az, a ki a lassú átalakulás folyamatát akarja biztosítani, nem térhet olyan könnyedén napirendre azon követelések felett, a melyeket korszerűeknek, bizonyos fokig igazságosaknak is kell jeleznem. Convulsióknak, nagyobb bajoknak elejét csak ugy vehetjük, ha ezen ujabb tanok előtt, a melyek átmentek az életbe, nem hunyunk szemet, hanem kiveszszük belőlök azt, a mi igazságos és önmagunk valósítjuk meg, mert ha nem magunk valósítjuk meg, nem mi irjuk elő a határokat, ameddig megvalósíthatjuk, ha nem mi segitj ük elő a biztos és lassú átalakulást, hogyha kellő időben nem ismerjük fel és nem teljesítjük e követeléseket : romboló hatásukat előre megítélni senki sem lesz képes. Itt van, ugy hiszem, közöttünk a differentia. A nagyméltóságú gróf ur a merev negatio álláspontjára méltóztatik helyezkedni e kérdésben, mi pedig a politikánkba, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — beveszszük azt a socialis olaj cseppet, a melynek alkalmazása nélkül okszerű politikát irányítani és a jövőre helyzetünket biztosítani elképzelhetetlen dolog. Ennek a következése, hogy az áüam, különösen a mi viszonyaink között, igen sok kérdésbe kénytelen beavatkozni. Vannak társadalmi kérdések, a melyek az állami hatalom közrehatása nélkül meg sem oldhatók, sem nálunk, sem másutt, vannak ismét olyanok, a melyeket csak az állam közbelépésével, támogatásával lehet nagyobb sikerrel megoldani. Ilyen maga az egész