Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

A főrendiház XXXV. ülése. 17 rétét. De mikor arról van szó, hogy te meggyaláztató!, a min senki sem tud és nem akar segiteni, méltóztassék elhinni, ez a lelkiismereten a legnagyobb erőszaktétel, és a legnagyobb kényszer. De ezenfelül más practicus következménye is van ennek a dolognak. Nem kell azt hinni, hogyha a mi egyházi anyakönyveink nem közokiratok többé, hogy azoknak nincs fontosságuk és niTics a gyakorlati életben használati jelentőségök. Én magam saját gyakorlatomból nagyon jól tudom, hogy katonatiszteknél nem elég az, hogy polgárilag házasságot kötöttek, hanem megkívántatik az, hogy igazolják kivonatokkal, hogy egyházilag is megesküdtek, így most gondoljuk, hogy nekünk közös hadseregünk van, hogy nekünk katonai lelkészeink járnak el osztrák törvény szerint, járnak el magyar törvény szerint, mi lesz ennek eredménye, ha itt ezen kérdésben az állam és az egyház álláspontja ennyire összezavar tátik. De veszem magát a katholikus egyházat. Méltóztatik azt tudni, hogy az egyházi felfogás szerint a törvénytelen születés a lelkészekre nézve irregularitás, tehát hogy már egy vegyes házasságból származó ember csak katholikus lelkész se lehessen, erre engedély kell; hogy pedig püspökké, főpappá lehessen, arra nézve meg eltérők a vélemények, vagy nem is lehet felmentvényt adni, vagy — némelyek szerint — a pápa adhat felmentést. A szerzetesekre nézve ugyan nem irregularitás a törvénytelen születés, az illető beléphet a szerzetes-rendbe, de már hogy főnök, vezető, előljáró lehessen, egyszóval magasabb állásba jusson, az már nincs megengedve, csakis megint felmentvény alapján. De itt van egy más dolog, a magyar szent korona területéhez tartozik Horvátország, a hol nincs polgári házasság csak egyházi, az anyakönyvek is egyháziak és a hol tulaj donképen a viszonyok és a helyzet következtében olyanok a körülmények, hogy a felek, mikor megesküsznek, módjuk és alkalmuk van a vegyes házasoknak is, hogy protestáns pap előtt esküdjenek, de mikor gyermekeiket kereszteltetik, arra már nincs módjuk, hogy keressenek protestáns lelkészt, hanem katholikus lelkészhez kell a gyermekeket vinniök, a hová talán úgyis tartoznak. Ha most a legújabb jjápai encyelica szerint az a katholikus lelkész csak törvénytelennek jegyezheti be azt a gyermeket, a melyik protestáns lelkész előtt kötött házasságból származik, százak meg százak lesznek, a kiknek ez egyedüli keresztlevelük lévén — mert polgári keresztlevél nincs — egész életökre megbélyegeztetnek. Hát érdeke ez a magyar államnak ? Érdeke a magyar katholicismusnak, a magyar hazafias főpapságnak, hogy ez igy legyen és igy történjék ? Hányszor hallottam én, nemcsak egyházi részről, de világi részről is magamhoz intétzetni azt a kérést, hogy mégis ennek az országnak fontos érdeke az, hogy legalább mi, a kik positiv keresztyén alapon állunk, egymást támogassuk és a közFörendiházi napló. 1906—1911. III. kötet. ügyekben egy akarattal vegyünk részt. Mennyire örültem annak, mikor Magyarország herczegprimása a »Pax« jeligét választotta ; de hát, mélyen t. főrendiház, ilyen intézkedésekkel, a hol a jDrotestáns házasság ágyasságnak van kijelentve, kérdem, lehet-e a békét, az együttműködést előmozdítani ? Én azt mondom, hogy nem lehet. Feltételezem Magyarország hazafias római katholikus főpapságáról, hogy ő maga nagyon érzi azt. hogy itt olyan tény követtetett el a legmagasabb helyen, a mely Magyarország jogrendjét, alkotmányos irányzatát, szellemét sérti és valamint Lonovics is megtette annak idejében, hogy Rómába elment és személyes érintkezés folytán is kieszközölte XVI. Gergely pápától, azt az engedélyt Magyarországra, hogy itt a vegyes házasságok, ha protestáns pap előtt köttettek is, érvényeseknek tekintessenek, ugy a mostani hazafias főpapság is el fog mindent követni arra nézve, hogy ez a legújabb bréve visszavonassék, illetőleg Magyarország részére a XVI. Gergely 1841. április 30-án kiadott bréveje továbbra is érvényben maradjon. Ha mégis — a mit nem remélek és nem hiszek — Magyarország hazafias főpapsága ezt meg nem tenné, vagy ennek a lépésnek sikere nem lenne, akkor igenis, Magyarország alkotmányos kormányára vár a felelősség és az intézkedés, abban a tekintetben, hogy a mi országos törvényeinkben meglévő és gyakorlatban is lévő olyan eszközzel, a melylyel királyaink mindig rendelkeztek, nevezetesen a placetum jogával ennek a legújabb pápai rendeletnek az érvényessége hatályon kivül helyeztessék. A kihirdetés megelőzését — mert arra is szokták ezt a jogot alkalmazni — most már nem kérhetem, mert a legtöbb egyházi főhatóság már ki is hirdette ezt a rendeletet, de igenis kérem, hogy annak érvénye akadályoztassék meg. Erre nézve, méltóztassék megengedni, egy indítványt szándékoztam a mai nap a méltóságos főrendiház elé beadni. Mivel azonban ezt a kérdést annyira fontosnak, átalános érdekűnek, édes hazánk alkotmányos és törvényes jogrendjébe annyira belevágónak tartom, hogy ez alkalommal talán annak szóbahozatala és az én igénytelen erőmmel némi tekintetben való illustrálása arra fogja inditani a magas kormányt, hogy a maga erélyének teljes súlyával vegye kezébe ezt az ügyet, tehát nem indítvány alakjában, hanem a magam nevében, nem mások megbízásából, egyéni meggyőződésemből a következő kérvényt vagyok bátor a mélyen t. magas kormányhoz intézni (olvassa) : »Kérem a magas kormány figyelmét kiterjeszteni azon veszedelemre, a mely édes hazánkban a törvény és állam tekintélyét, a vallásfelekezetek közötti békét és az állam törvényei szerint megkötött, a törvények oltalma alatt álló házasságok tisztességét annálfogva fenyegeti, mivel X. Pius pápa ő szentsége elődjének, XVI. Gergely pápának 1841. április 30-án kelt azon brévéjét, a mely szerint Magyarországon a protestáns papok előtt kötött vegyes házasságok is érvényeseknek ismertetnek el, legújabban megjelánt és már némely püspök