Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

16 A főrendiház XXXV. ülése. Ez a megdöbbenés nem volt felekezeti, a világért sem, mert itt sokkal nagyobb dologról volt szó, mint felekezeti dologról: a magvar állam tekintélyéről. Hiszen elképzelni is felháborító, hogy egy tisztességes, az állam által törvényesnek mondott, elismert és védett házasságban annak a tisztes nőnek azt mondja a saját — tegyük fel — gyóntatója, hogy te coneubinatusban élsz és a katholika egyház tanai szerint ezt a viszonyt, minden közbejötte nélkül akármely törvényes hatóságnak ott, hagyhatod és felbonthatod, vagy a hitoktatója azt mondja a gyermeknek, hogy te törvénytelen ágyból származol. A római katholika egyház felfogása szerint. Valóban csodálatra méltó, hogy ilyen dolog történhetik, mert ha keresem, van-e ennek valami oka, nem találok rá sem dogmaticai, sem kanonicai, sem disciplinarius okot. Mert a római katholika egyház felfogása szerint a házasság olyan szentség, a melyet nem a papok kötnek meg, hanem megkötik magok a házas felek, a pap csak jelenlevő tanú, az megkívántatik hozzá. Épen azért, a római katholika egyház a Tridentinum szerint elismeri még a nem keresztyénekkel kötött házasságot is érvényesnek és felbonthatatlannak. Egyedüli feltételül tűzi ki : hogy az ilyen házasság felbonthatatlan, ha sine calnmnia Christi, ha Krisztus gyalázása nélkül fennállhat. De különben is fel sem lehet azt tételezni, hogy a római katholika egyház Magyarországon e téren hatvanhat éven keresztül tévelygésben lett volna, hogy hatvanhat évig nem vette volna azt észre, hogy ez az egyház rendszerébe, tanába vagy fegyelmébe ütközik. De még nagyobb súlya van annak, hogy ugyanakkor, a mikor X. Pius pápa ő szentsége Magyarországra nézve ezt a XVI. Gergely-féle bullát visszavonja, ugyanakkor Németországban, a hol eddig csak a kölni egyházi tartományokra volt az kiterjesztve, most egész Németországra kiterjeszti, ugyanazt a kedvezményt, a melyet tőlünk visszavont. Csakugyan azt gondolja az ember, hogy miután magunk annyira gyengéknek állítjuk és mondjuk magunkat és olyan gyengéknek bizonyultunk, talán valami Magyarország iránti ellenséges befolyás az, a mely ki tudta vívni, hogy Magyarországot igy jogrendszerében, jogi felfogásában, az itteni békés felekezeti viszonyoknak és egyetértésnek ápolásában ő szentsége lekicsinyelje és kevésbe vegye. Vannak, a kikkel ha beszél az ember és ezt előhozza, azt mondják, hogy ez ellen kifogást tenni csak felekezeti érzékenykedés. Tegyétek meg ti is, hozzatok olyan zsinati végzést, a mely szerint a róm. kath. lelkészek előtt kötött vegyes házasság érvénytelen, ez, lássátok — ugy mondják — a viszonosság. De a mi protestáns-érzületünk tiltja azt, hogy még akkor is, ha sértve volnánk, ne kövessük az Ur Jézusnak azt az utasítását: »a mit pedig akartok, hogy az emberek cselekedjenek ti veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek másokkal*. De én nem is képzelek olyan hazafias magyar kormányt, a mely, ha mi hoznánk ilyen határozatot, a mely szerint a róm. kath. lelkészek által kötött vegyes házasságok érvénytelenek, hogy ezt a határozatot ő Felsége elé terjesztené szentesítés végett. Épen azért azt mondom, hogy a dolognak ilyen módon való kiegyenlítése és elintézése teljesen lehetetlen, annyival is inkább, mert én ezt az ügyet n?m felekezeti ügynek tekintem. Hiszen a házasság a magyar törvény előtt oly magas niveaun, oly nagy tekintélyben áll, annyira az erkölcsi életrendnek alapját képezi, hogy annak minden alászállitása, megkisebbitése, meggyalázása az államnak alapjait veszélyeztetné. Tehát ezt állami ügynek kell nekünk tekintenünk ebben a házban is és pedig annyival is inkább, mert méltóztassék felvenni azt, hogy ha minálunk Magyarországon akárkinek, a ki az állam törvényei szerint érvényes házasságot kötött, egy másik ember azt mondja, hogy a te házasságod ágyasság, vagy egy embernek, a ki állemilag érvényes házasságból származik, azt mondják, hogy te törvénytelen házasságból származói, nincs Magyarországnak egyetlen bírósága, a mely panasz esetén ezért az illetőt legalább is becsületsértésben el ne marasztalná. Nem engedhető meg, hogy hivatalos okiratokba — nem mondom közokiratba, mert mai nap az egyházi anyakönyvek közükiratot nem képeznek, de mégis okiratok azok, — tehát okiratokba jegyeztessék be ilyen valami és hirdettessék palám et publioe olyan osztály részéről, a melynek erkölcsiség, és az állami törvény tisztelete tekintetében legelői kell mások előtt járnia. Sokan talán ugy gondolják, hogy hiszen mondhat ő Szentsége azt, a mit akar, a magyar törvényhozásra ez befolyással nincs, azért azok a házasságok, a melyek az 1894 : XXXI. t.-czikknek megfelelőleg köttettek meg, azért teljesen érvényesek és törvényesek lesznek. Én részemről megvallom, hogy nem vagyok ebben a nézetben, mert egy államra nézve mégis csak lealázó dolog, hogy saját polgárai jelentékeny része egészen ellenkező dolgokat hirdessen valamely köztörvény védelme alatt lévő intézményről, mint a mit az állami törvény parancsol, és mint a mire az kötelez. De gyakorlati tekintetben is nagy, fontos következmények vannak a házasságnak ilyetén felfogásához fűződve. Nevezetesen is én azt tartom, hogy egy jogállamban megengedhetetlen az az erőszak és az a kényszer, a mely a lelkiismeretre az által gyakoroltatik, hogy az mondatik, hogy te pedig, ha nem katholikus pap előtt kötöd meg a házasságodat, az ágyasság lesz. Mert a többi fenyegetések is előfordulhatnak, nevezetesen az Isten büntetésével, pokollal vagy nem tudom mivel, de e tekintetben minden keresztény ember követheti Szent Pál ajjostolt, a ki azt mondja, hogy nem emberek által ítéltetem meg, nem is magam Ítélem meg magamat, hanem a jó Isten az, a ki engem megítél. Ezzel a katholikus ember is minden fenyegetés ellen felfegyverkezve, megnyugtathatja a maga lelkiisme-