Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

A főrendiház XXXV. ütése. 15 A XVII. században két egyetemünk volt. A régebbi időben volt Pécsett is, de a mohácsi vész óta nem tudunk róla. Pozsonyban is volt az ugy nevezett Aoademia Istropolitiana. A XVII. században meglévő két egyetem egyike Mária Terézia királynő apostoli királyunk rendeletéből Budapestre lett helyezve, és ez a budapesti egyetem ma is virágzó. A másik a kassai egyetem volt. I. Lipót királyunk 1660-ban adta ki diplomáját, a melyben Kisdy Benedek akkori püspök és j aszói prépost "alapítását megerősítette. Ebben az alapító levélben az foglaltatik, hogy a kassai egyetem felruháztatik mindazon jogokkal és kiváltságokkal a melyeket a nagyszombati egyetem élvezett és vele egészen egyenjogunak tekintetik és a záradékban az van, hogyha ezen egyetem valamikor létezni megszűnnék, újra leszalapitandó. Ezt a dolgot királyi szó szentesítette, aranypecséttel megerősített királyi oklevélben. Hogy Kassán egyetem nincsen, annak az a története, hogy Mária Terézia királyunk, a ki a nagyszombatit áttelepítette Budapestre, feloszlatta a Jézus társaságot, a kik a kassai egyetem vezetésével meg voltak bízva. Az egyetemből academia lett, mert az egyetem fogalmához abban az időben a theologiai facultas is hozzátartozott. IffV tehát az egyetem charactere a feloszlatás után elveszett, megmaradt két facultas, a jogi es bölcseleti és az egyetem, mint ilyen működött 1848-ig. Most vagyunk ennek a dolognak a fordulópontján, a mikor a vidéki egyetemek kérdéséről van szó. Politikai argumentumokat is tudnék felhozni, a melyek igaz, hogy nem képezik a jelen költségvetés tárgyalásának anyagát és ez csupán részemről óhaj, hazafias törekvés és átalában Magyarország jövendő intellectualis boldogulásának egyik exponense, a mit hangoztatok és a mire nézve egy politikus nézetét citálom, nem a magamét, a mikor kifejezem azt, hogy Kassa városa Felső-Magyarországnak egy oly pontja, a hol a keletről nyugat felé és a nyugatról kelet felé fejlődő ruthén, illetőleg szláv elemeknek választó jDontja van. Ez az a jégtörő, a melyen minden idegen áramlat és átalában minden idegen politikai befolyás — szittassék az bár Cseh- vagy Morvaországból — megtörik. A mint a katonai vezetőség átlátta, hogy ebből nagyon fontos katonai pontot kell csinálni és csinált belőle, éppen ugy a magyar intelligentiának is át kell látnia, hogy ezt a pontot minden tőle telhető erővel meg kell erősíteni a szellemiekben, hogy onnan sugározván ki a maga hazafias erejét, felmelegítse a sziveket és megnyerje és megtartsa a magyar állameszme dicsőségére. (Helyeslés.) A magam részéről nem pro domo beszélek akkor, a mikor kijelentem, hogy én a vidéki egyetemek kérdésének megoldásánál a kassai egyetem kérdését a többi versengő városok kérdéséből kikapcsolnám, ezt külön oldanám meg, illetőleg a kassai egyetemet nem a felállítás, hanem a visszaállítás, a restitutió dolgával szeretném megoldani. Ezeket voltam bátor a nagyméltóságú elnök ur és a méltóságos főrendek tudomására hozni, kérvén ő excellentiáját a cultusminister urat. hogy szerény szavaimra némi súlyt helyezni szives legyen. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Éljenzés.) Elnök : Nem kivan már átalánosságban senki szólni ? Antal Gábor püspök: Kérem! Elnök: Az átalános vitához méltóztatik szólni ? Antal Gábor püspök : Igen, az átalános vitához ! Nagyméltóságú elnök ur, mélyen t. főrendek ! Én ugyan az igazságügyministeri költségvetés átalános vitájánál szándékoztam felszólalni, de miután látom, hogy itt a költségvetés átalános vitájánál az ilyen átalános kérdések, a milyeneket én akarok említeni, szóba jönnek, bátor vagy okengedélyüket kérni, hogy egy olyan ügyben, a mely Magyarország tekintélyét, az itteni jogrendnek épségét illeti és a mely átalános közérdeklődést kelthet, felszólalhassak. Méltóztatnak azt tudni, hogy az. 1844 : III. t.-czikk 2. §-a így szól (olvassa) : »A jelen törvény kihirdetése után keletkező azon vegyes házasságok is, a melyek az evangelicus lelkijDásztorok előtt köttetnek, törvényesek.« A magyar országgyűlés ezt a határozatot, ezt a törvényt átalános egyetértéssel hozta meg. Meghozhatta annyival inkább, mert előzőleg már az 1841. év április 30-án XVI. Gergely pápa ő szentsége, a magyar hazafias papságnak, különösen, a mint köztudomású, Lonovics érsek urnak közbenjárására, a ki küldöttségileg is ment Rómába és Lambruschini akkori pápai államtitkárnak hozzájárulásával kiadta azt a brevetjét, a mely Magyarországra nézve kimondotta, hogy itt a protestáns vagy katholikus — mert igy

T van nevezve — lelkészek által kötött házasságok is érvényesek. Azóta hatvanhat esztendő múlt el. Magyarországnak minden felekezete ebben a tudatban volt, ebben nevelkedett fel és egyenlően tiszteletben tartotta a vegyes házasságokat, köttettek azok katholikus vagy protestáns lelkészek előtt. Most átalános meglepetésre és nagy megütközésre X. Pius pápa ő szentsége egy »Ne temere« kezdetű encyclikát adott ki, a mely a magyar római katholikus egyház főj:>apságának tekintélyes része által circulárékban már ki is hirdettetett, a mely visszavonja XVI. Gergely pápának ezt a Magyarországnak adott ugy nevezett kedvezményét és kimondja, hogy mostantól fogva Magyarországon a római-katholika egyház tana, felfogása és hivatalos eljárása szerint a jwotestáns lelkészek előtt kötött vegyes házasságok nem érvényesek, hogy ezek a házasságok tehát csak ágyasságoknak tekintendők, az ezekből származott gyermekek tehát az egyház felfogása szerint nem is lesznek jövőben törvényesek. Valóban, mikor ezt először csak ugy ujságczikkben olvastuk, megdöbbentünk, hogy lehető ilyen dolog Magyarországon és Magyarország állami tekintélye és jogrendje ellenében.