Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-35

8 A főrendiház XXXV. ülése. látva az államnak mindinkább növekvő törekvését, hogy mindenbe beleavatkozzék és lehetőleg mindent ő tőle függővé tegyen. Meg is zsibbad ilyen kormányzat mellett az állampolgárok tevékenysége és végeredményében nem képes senki semmire, ha az omnipotens állam segítségére nem jő. Egy ilyen drága és teljesen meddő állami vállalkozás a tervezett Duna—Tisza-csatorna. Azért térek újra vissza erre a tárgyra, mert ennek megvalósulása nemcsak fenyeget bennünket, de még budgetünknek előrelátható deficitjét is erősen elő fogja mozdítani. Már régen kavarog a levegőben egy áramlat, melynek czélja Németországot és Ausztriát utánozni, egy nagyszabású csatornahálózattal ellátni Magyarországot. Németországban ugyan ez az áramlat, ez a terv nagyon megcsappant, miután az agráriusok lehetetlenné tették a terv nagyobb részének kivitelét. Ez áramlatnak lelkes előmozdítójaként szerepelt a volt kormányok alatt Hieronymi Károly volt kereskedelemügyi minister. Az ő szerej>ét játszsza most talán még nagyobb mértékben Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltósága. Megfontolt és alapos okból kifolyólag elleneztem a hajózható csatornahálózatnak létesítését a volt kormányok alatt is. Épp ezekből az okokból szólok jelenleg is e terv megvalósítása ellen. Nagy összegeket költött el Magyarország vasúti hálózatának építésére, megszerzésére, fejlesztésére, jóval nagyobb összegeket, mint kellett volna, ha vasúti hálózatunk megteremtése, nagyobbitása és megvásárlása nagyobb óvatossággal eszközöltetett volna. Az államvasutakba befektetett pénz egyre kevesebb kamatot hoz, vagyis jobban mondva, egyre nagyobb teherként nehezedik az adófizető állampolgárok vállaira. Már most minden szakértő tudja, hogy vasúti tarifáink ugy vannak összeállítva, hogy már létező vízi utainkat is csak nehezen tudja felhasználni a fuvarozó és ha egyszer egy árut vas,utra tett, kénytelen kevés kivétellel áruját végig vasúton fuvarozni. Nem kell sok józan ész ahoz, hogy valaki meggyőződjék arról, hogy mielőtt czélszerü lenne uj viziutakat éjhteni, szükséges lehetővé tenni azt, hogy jelenlegi vizi utaink teljesen kihasználhatókká tétessenek. Igen ám, de ez jelentékenyen csökkentené az államvasutak jövedelmét, forgalmát, ezért nem tud ez a józan közlekedésügyi politika nálunk gyökeret verni. Mielőtt tehát hozzáfogunk a Duna—Tisza-csatorna építéséhez, tegyük lehetővé a tömegáruknak azt, hogy jelenlegi vizi utainkat használhassák ki. Ez nagy lendületet fog adni a termelésnek, de tetemes áldozatba is fog kerülni a magyar államnak. Ez az áldozat azonban ki fogja magát fizetni a termelés és kereskedelem expansiója révén. De uj vizi utakat teremteni addig, mig jelenlegi vizi utaink használata meg van nehezítve azon czélból, hogy az államvasutak nagyobb forgalomra tegyenek szert: ez fejetetejére állított közlekedési és kereskedelmi politika. Van még egy másik indok is, mely ellene szól annak, hogy a Duna—Tisza-csatorna a közel jövőben kiépíttessék. Mikor lesz ennek a csatornának nagyobb tömegű áruja, melyet fuvarozhat ? Akkor, midőn hajózhatóvá tétettek a Maros, a Kőrös, a Szamos, a Felső-Tisza, midőn az Erdélyből és Magyarország keleti megyéiből leúszó tömegárunak szüksége lesz egy rövidebb útra, hogy Budapestet elérje. Súlyt fektetek arra, hogy hajózhatóvá tétessenek előbb a Tisza és a Tiszának mellékfolyói, mielőbb kiépíttetnék a Duna-Tisza csatorna, mert ma is elérhetik a tömegáruk vizén Budapestet, akár felhasználják a Ferencz-csatornát, akár felhasználják a titeli útirányt. Tehát csak egy igen nagyra növekedett tömegáruforgalom csak akkor jöhet létre, ha a Tisza és mellékfolyói hajózhatókká tétettek. Van azután még egy harmadik indok is, mely ellene szól annak, bog}-' a Duna-Tisza csatorna a közel jövőben kiépíttessék. Nagyon helyesen mondta 1S06. június 22-én a Duna-Tisza csatorna tárgyában összehívott szakértekezleten Klein Gyula ur, kinek szakértelmét kereskedelmi ügyekben nagyra becsülöm, hogy a kereskedelem egy Duna-Tisza csatornát csak abban az esetben lesz képes felhasználni, ha azon teljesen ingyen szállíthat árut, mert mihelyt szállítási díj fog szedetni, akkor mindig olcsóbb marad Szegeden alul a titeli útirány és a kereskedelem nem fogja felhasználni a Duna-Tisza csatornát, ha az ki is lesz építve. Mit jelent ez ? Annyit, hogy a tervezett csatorna csak akkor számithat forgalomra, ha az állam eleve lemond az abba fektetendő 50—100 millió koronának minden kamatoztatásáról és törlesztéséről. Egy gazdag állam sem igen pazarolhat 50—100 millió koronát egy teljesen meddő vállalatra. Menynyivel kevésbbé teheti ezt Magyarország, melvnek számos vidékei még utakkal sem birnak ! Van végre — hogy hosszura ne nyújtsam fejtegetéseimet — még egy negyedik indok is, mely ellene szól annak, hogy a Duna—Tisza-csatorna a közel jövőben kiépittessék. A mi folyóvizeinknek vize nagyon gazdag növényi tápanyagokban és kiválóan alkalmas öntözésre. Az öntözést általánosan meghonosítani azonban csak ugy leszünk képesek, — a mint az legtöbbnyire a külföldön is történt — ha az állam kiépíti a főcsatornákat és vízdíjat szed azoktól a földbirtokosoktól, a kik hajlandók földbirtokaikat vagy azoknak egy részét öntözésre berendezni. Már most, hozzávetőleg szólva, 5 millió koronával lehet 250 ezer katastralis holdra szóló főcsatornát kiépíteni. Tehát felteszem a kérdést : mi előnyösebb : 50 vagy 100 millió koronát kidobni egy olyan vállalatra, a melyről maga a kereskedelem is azt mondja, hogy nem fogja hasznát vehetni, ha az ingyen nem szállít árut vagy annak egy csekély részét fokozatosan befektetni öntöző főcsatornákba és ez által függetleníteni az Alföldön tetemes területeket, a gazdaságainkat és főkép takarmány termelésünket sújtó és igen gyakran