Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.
Ülésnapok - 1906-35
A főrendiház XXXV. ülése. 9 előforduló aszálytól ? Erre a kérdésre csak egy válasz lehet: előbbrevaló öntöző-csatornákat létesíteni és csak akkor szabad ujabb hajózható csatornákra gondolni, ha marad elég viz folyóinkban, hogy ilyen hajózható csatornákat létesíthessünk. Az igaz, feltéve, hogy ezen egyedüli józan közlekedési politika követtetik, ebben az esetben a csatorna kezdetén, annak zsilipjein és hidjain nem Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltóságának, hanem Darányi Ignácz földmivelésügyi minister ur ő nagyméltóságának neve fog szerepelni. De ez meglehetősen lényegtelen kérdés, tekintetbe véve az ügy fontosságát és igen lényegtelen kérdés, ha tekintetbe veszszük, hogy az egyik esetben — t. i. ha öntöző-csatornákat létesítünk — kis összeget költünk és nagy közgazdasági előnyöket érünk el, a másik esetben nagy összegeket költünk és azok gyümölcsöztetés szempontjából meddők maradnak. Hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltósága — bocsánat, a malitiosus megjegyzésért igen kívánkozik a nevét megörökítő táblácskák után, legjobban mutatja, hogy azon a szakértekezleten, a melyet már említettem, a megnyitóban azt mondta a kereskedelemügyi minister ur, hogy mondják el őszintén nézeteiket az értekezlet tagjai, mert a kormány még semmiféle irányban praejudicálva nincs. Mikor pedig észrevette, hogy a szakértekezlet nagy többsége a csatorna ellen nyilatkozik, azt mondotta, hogy kár a csatorna ellen nyilatkozni, mert a kormánynak eltökélt szándéka, neki eltökélt szándéka, hacsak lehetséges, a Duna—Tisza-csatornát létesíteni. De még egyre vagyok bátar a kereskedelemügyi minister ur ő nagyméltóságának figyelmét felhívni. Francziaországban az utolsó időkben, eltekintve a vallások hivatalos üldözésétől, semmi sem okozott nagyobb kárt, mint mikor a íranczia kormányférfiak szövetkezve Herzék és Aaronékkal, rátették kezöket a Panama-csatornára. Ha sikerül Kossuth Ferencz ő nagyméltóságának rábírni az országot arra, hogy dobjon ki 50 vagy 100 millió koronát erre a teljesen meddő vállalatra, legalább őrködjék a felett, nehogy a Duna—Tiszacsatornából egy magyar Panama váljék. Mert már sürün mutatkoznak a jelek, a melyekből erre a eshetőségre következtetni lehet. Visszatérve a költségvetésre, ennek átnézése után csak ismételhetem azokat, a miket LeroyBeaulieu Pál ismert franczia nemzetgazdász irt a franczia viszonyokról. Legyen szabad pár mondatot citálnom (olvassa) : »Az a botrányos és képtelen joazarlás. melyet mióta a radicalis republicamisok lefoglalták az állami hatalmat, azaz 1877 óta űznek Francziaországban, az állani, a városok, a megyék, nagyon szomorú szinben tüntetik elénk a jövőt. 1883 óta az administrationak pazarlása, nembánomsága és érzéketlensége még fokozódott. Ha ugy az állami mint a helyhatósági igazgatás vezetőségében nem történik gyökeres változás, Francziaország nemzetgazdaságilag, politikailag és erkölFőrendiházi napló. 1906—1911. III. kötet. csileg erősen vissza fog fejlődni, szemben a többi nemzetekkel. 1888 óta egy uj rendszerű betegség támadt az európai nemzetek testén, az állami és municipalis socialismus. A modern államok, prédái a politikusoknak, egyre pazarlóbakká lesznek. 1892-től 1898-ig a franczia parlament folytatta pazarlásait, például az 1898-iki választások előtt szükségtelenül emelte számtalan tisztviselőinek a fizetését, tömérdek uj felesleges állást rendszeresített. Most munkás és egyéb állami biztosításokról beszélnek, melyek valószínűleg rövid idő múlva bele fognak az államnak kerülni évenként több százmillió frankba, s nemcsak csökkenteni fogják az egyéni előrelátást és óvatosságot, de meg is fogják bontani a családi együvétartozandóságnak az érzetét.« Nálunk is ijesztően emelkednek az állami kiadások, ijesztően változik mindenben az állam. Az állami hatalom, az állami bevételek egyre jobban nálunk is válnak prédájává lármázó demagóg politikusoknak. Nálunk is majdnem tűrhetetlen adóteher mellett tervez a kormány mindenféle drága és sokszor meddő befektetést. Például a már emiitett csatornán kívül az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség esetére való biztosításáról törvényjavaslatot nyújtott be a kereskedelmi minister ur, sőt aggkor esetén való életbiztosításról is beszélt, s ezekről szólva azt mondja (olvassa) : »Ha ezeket megalkottuk, azon államok közé fogunk sorakozni, a melyek a szociális téren vezető szerepet visznek.« De ki fogja ezen vezető szerep terheit viselni, ki fogja azon óriási adóterhet fizetni, a mely esedékes lesz, hogy ígéreteit beválthassa, erről bölcsen megfeledkezik ő nagyméltósága. _ • Azt hiszem, időszerű lesz idézni egy czikkből, melyet nemrég olvastam a »Budapesti HÍ7'lapban«. Francziaországról van szó. (Olvassa) : >>Az általános választójognak tudvalevőleg az a nagy hátránya van, hogy az ország lassanként a legalsó néprétegek kényuralma alá kerül. Francziaországban ezt már tapasztaljuk és Isten tudja, hogy hogyan fogunk ebből az állapotból kimenekülni. A törvényhozás náluk csak a forradalmi syindicátusoknak engedelmeskedik, csak olyan törvényjavaslatokat szavaz meg a franczia parlament, melyeket a forradalmi syndicátusoknak megígértek, persze mind a közép és birtokos osztály rovására. Csakhamar el fog érkezni az az időpont, a mikor csak az lesz boldog, a kinek nincsen semmije, sem pénze, sem földje, sem szellemi tőkéje. Nagy lármát csaptak tavaly a képviselő urak azzal, hogy mert megszavazták az agg és beteg munkások ellátásáról szóló törvényt, a mely szerint az állani minden agg és beteg francziát tökéletesen ellát, mindennel, ha szegény. Ezzel a törvenynyel nagy dicsőséget arattak a képviselő urak és ennek a törvénynek köszönhető, hogy a radicalis párt, a melynek műve volt az a törvény, olyan óriási sikert aratott a választáson. De most, mikor életbe kellene léptetni a törvényt, akkor a kormány azt mondja, hogy nincs pénze, a kamara azt feleli,
