Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

% A főrendiház XL. ülése. száraz, de megdöbbentően szomorú számadattal akarok szolgáim. (Halljuk !) Szóljanak tehát az országos statisztikai hivatal számai. 1898—1902 közötti négy évi időszakban a tűzkár országos átlaga évente 32,600.000 korona volt. Ebből biztositás révén megtérült ugyan 13,700.000, de teljesen megsemmisült 18,900.000 korona vagyon. Az utánakövetkező másik négyévi eyelusban, 1903—1907 közötti időben ezen átlag megdöbbentő módon romlik. Itt már ugyanis az évi átlagos tűzkár 45,200.000 korona, melyből biztositás révén 16,600.000 korona térül meg, a megsemmisült összeg tehát 28,600.000 korona évente. A biztositótársulatok e czimen való károsodása azonban csak a közvetlen tüzkárosulttal szemben szerepelhet mint enyhités, de a nemzeti vagyonra nézve az is csak ép ugy a lángok martalékává és a megsemmisülés tárgyává lett, mint azon összeg, mely megtérítést nem nyert, Szögezzük le tehát, méltóságos főrendek, ezen két summát, a 18 milliót és a 28 milliót. Ezen két összeg közötti különbözet. 10 millió korona az az összeg, a mennyivel az utóbbi négy évi átlagon át a tűzkár fokozódott, a tüzesetek száma pedig 14.000-ről 22.000-re szaporodott. Miért szajKirodnak a tüzesetek és miért szajjorodik a tűzkár % Szar>orodik azért, mert szaporodik a népesség, szaporodnak a tűzhelyek, szaporodnak a konyhák, és velők együtt szaporodik a vagyon felhalmozódása is, de terjed ezzel szemben a gonosz önzés, a bűnös czélból való biztositás és öngyujtás. Azonfelül a mindjobban nehezülő életküzdelem is sajnosán elvonja a szülők figyelmét gyermekeiktől, a kik azután magukra maradva, tudatlan pajkosságukban okozzák a legtöbb tüzesetet, még pedig főleg az olcsósága miatt prédán heverő gyufával. Ezzel a növekvő veszedelemmel szemben a tűz elleni óvó intézkedések nem birtak lépést tartani. Ily körülmények között a magyarországi tűzoltó-szövetségnek évente adott 11.000 korona közhaszon nélkül lett-e elprédálva ? Korántsem. A mennyit társadalmi utón az országos tűzoltószövetség az aránylag végtelenül kevés anyagi eszközökhöz mérten tehetett, a mennyit aránylag a közigazgatási hatóságoknak nagyon sokszor rosszindulatú, de — tisztelet a kivételeknek — legjobb esetben is rideg, közömbös eljárásával szemben tehetett, annyit megtett. Ezt adatokkal is igazolhatom. Némi haladás mutatkozik e téren. 1898-ban volt ez országban 12.000 fecskendő. 1906-ban 13.000. A szervezett tűzoltóságok száma 1897-ben volt 8467, 1906-ban 8691. 1898-tól 1902-ig évente 32 millió kárt okozott 15.000 tüzeset, tehát egy tűzesetre átlag 2133 korona esik ; 1903-tól 1907-ig évente 45 millió korona tűzkárt okozott 23.000 tüzeset, tehát egy tűzesetre átlag 1954 korona esik. A javulás tüzesetenként 179 korona, a mi 23.000 tűzesetnél hözel 4 millió koronát tesz ki. Eztfa 4 millió koronát okvetlenül a javuló tűzrendészetnek é? a tűzoltóság jobb kiképzésének köszönhetjük. Ezen adatokból méltóztatnak tehát látni, hogy az a 11.000 korona, a melyet az állam évente a tűzrendészetbe belefektet, nem vész kárba, hanem bőségesen megtérül. De mégis kötelességemnek tartom constatálni azt hogy a lassan és léjjésről-lépésre fejlődő tűzrendészet nem bir lépést tartani a rohamosan nagyobbodó tűzkárokkal szemben. Megvallom, végtelenül sajnálom, hogy a nagyméltóságú belügyminister ur a mai tárgyaláson nem lehetett jelen, mert ezek az adatok, a melyek — sajnos — a köztudatban talán mellékes dolognak tekintetnek, országos szempontból igenis fontossággal birnak és csak végtelenül sajnálom azt, hogy a nagyméltóságú kormány jelenlevő tagjai nincsenek jelenleg abban a helyzetben, hogy meghallgassák azt, a mit beszélek. Tehát ismétlem, hogy a rohamosan fejlődő tűzkárokkal szemben a lépésről-lépésre lassan fejlődő tűzrendészet lépést — sajnos — nem tarthat. Itt tehát okvetlenül tenni kell valamit, még pedig sürgősen és erélyesen. Ezen sürgős tennivaló elsősorban is egy jó tüzrendészeti törvény megalkotásában áll. A mostani magas kormány mélyen t. belügyministere az országos tűzoltó-szövetség ismételt felterjesztése révén azon meggyőződésre jutott, hogy ily törvényre szükség van és ő volt az első belügyminister, a ki nemcsak megigérte, de egyelőre egy ilyen tervezetet el is készittetett az országos tűzoltó-szövetség bevonásával, a mely tervezet készen fekszik a belügyministeriumban. Egy modern és jó tüzrendészeti törvén}^avaslat megalkotásától jiedig ezen a téren igen nagy javulás várható. Hogy a méltóságos főrendeknek képet nyújthassak arra, hogy olyan országban, a hol a tűzrendészet terén már teljesen rendezett viszonyok vannak, hogy azon viszonyok miként aránylanak a mi tüzrendészeti állapotainkhoz, erre nézve egy kis statistikai összehasonlítást vagyok bátor közölni. Francziaországban az évi kár 65 millió korona. Ebből esik ezer lakosra 1687 korona. Ausztriában az évi kár 51 millió korona, ebből esik ezer lakosra 1877 korona. Magyarországon az évi kár 45 millió korona és ebből esik ezer lavosra 2690 korona. Hogyha a káresetek számát a lakosság számához aranyifjúk, akkor a következő statistikát találjuk. Ezer lakosra esik Francziaországban 0.4, Ausztriában ezer lakosra 0.34, nálunk pedig ezer lakosra 1.33% tüzeset. Áttérek most a védelmi eszközök statistikai összehasonlítására. Itt, sajnos, a magyar adatokon kivül csak az osztrák adatok állnak rendelkezésemre, de ezeknek az összehasonlítása is igen tanulságos. Magyarországon van 8691 szervezett tűzoltóság, Ausztriában 14.079. Egy-egy testület Ausztriában csak 1917 lakos vagyoni biztossága felett őrködik, inig nálunk 2186 lakos felett.