Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.
Ülésnapok - 1906-19
196 A főrendiház XIX. ülése. magas kormány a segélyre szorultaknál? csakis meghódolási feltételek alatt adja azt a segélyt, akkor mi magunk mondunk le és nem akarunk élni azokkal a szabadságokkal, a melyekkel eddig éltünk. De szép hivatása ám a hatalmas, magas kormánynak segíteni és nem elnyomni a gyengét, azt magához emelni, nem pedig eltaszítani. És a magyar király, a mikor szentesitette azt az erdélyi törvényt, sua majestas securos reddit, azokat az erdélyi feleket securos reddit, megtette azt, a mi a corpus jurisban van L. I. cap. XII 0 . a hol a király »a christianitatis defensor« czimet viseli. Hát ha védelemre szorul valamely egyház, magasztos hivatás azt védeni, nem pedig jogaiból kivetkőztetni. Különben, a mint a közélet többi terén, ugy a közoktatás terén is karöltve kell járnunk és támogatnunk egymást, támogatni az egyházat, támogatni az államot, mert biztosabb alapja alig van az államnak, mint az egyházi nevelésben részesített nagy közönség. Ez lelkiismeretből engedelmeskedik a törvényeknek, nem pediglen kényszerből. III. Lucius pápának van egy rövid kijelentése, a kánonjogban capite primo de novo opere mmcupando: »Sicuti leges non dedignantur sacros canones imitari : ita et sacrorum statuta canonum constitutionibus Principum adjuvantur«. A mint a törvények nem átalják a szent kánonok elvei szerint és a kánonok útmutatásai szerint a közjót előmozdítani, a mint a törvények nem átalják és megteszik azt, hogy némely tekintetben a szent kánonok szerint intézkednek, ugy hasonlóképen a szent kánonok megállapodásai is a fejedelmek törvényei által erőt kapnak, megerősödnek. Gondolom, hogy nincsen clerus, a mely hívebben és önzetlennübbül szolgálná a közügyet és ennek az országnak, Magyarországnak érdekeit ; nincsen nép. a mely századokon keresztül tények által jobban bebizonyította volna áldozatkészségét az állam érdekében és a trón biztonsága érdekében, mint ez a clerus. Ez a nép, ez a clerus tehát megérdemli, hogy bár korlátolt, de igen becses jogaiban, a melyeknek eddig örvendett, meg ne háborittassék és hogy ha a magas kormány a szükségleteket fedezni óhajtja, ne kösse ezt azon feltételekhez, a melyek az eddigi jogokat átruházzák. Minthogy pedig ezen törvényjavaslat a kifejtettek alapján egyházamnak, hitközségeinknek, ezen szegény hitközségeknek jogait figyelembe venni nem akarja, én a törvényjavaslathoz hozzá nem járulok. Samassa József bibornok, egri érsek: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A nyilvános oktatás bármely fokára, legyen az alsó, közép vagy felsőbb, vonatkozó törvényjavaslat csak abból az egyedül helyes szempontból bírálandó meg, vájjon és mennyiben egyezteti össze az oktatás szabadságát az állam felügyeleti jogával? Csak e két tényező zavartalan közreműködése biztosítja a nemzet észszerű és életrevaló kulturális kifejlődését. E szempontból mérlegelve a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, megállapítható a közoktatásügyi kormánynak az oktatás szabadsága és az állam felügyeleti jogának összeegj^eztetésérc irányuló helyes szándoka. A közoktatásnak egyik faja sem nélkülözheti a szabadságot, melynek feladata: határt szabni mindazok törekvéseinek és kisérletezéseinek, kik azzal hízelegnek maguknak, hogy az oktatás bármily jellegű monopóliuma által egy képzeletük szerint való társadalmat rögtönözhetnek. Nem szoktuk az embert ilyen vagy amolyan kormányformáért, ez vagy amaz politikai pártérdekért felnevelni; hanem önmagáért. Azon társadalomnak kifej lése és előhaladásáért, a melyhez tartozik. (Helyeslés.) Kétségkívül kell, hogy a kormánynak erre nézve hathatósan közbenjárjanak, de karöltve a lelkiismeret és a valódi civilisationak örök törvényeivel. A családnak épp oly kevéssé szabad, mint az egyénnek az állam ellen fellázadnia; de az államnak sem lehet és kell magát önként a család helyébe betolnia. Feladata a kormánynak a szabad oktatást biztosítani és az állami oktatást kezelni, összhangzásban a nemzeti szellem hag3mmányaival, melyek az ország nagyságát és a nemzeti egységet alkotják. íHelyeslés.) Ezek röviden azok a főbb szempontok, melyeknek érvényesülniük kell a nyilvános oktatás és a kormány közti viszony megállapításánál, hogy észszerű és életrevaló legyen a nemzeti culturának kifejlődése. Már most a mi az elemi oktatást illeti, az minden országban egyike a legnagyobb jelentőségű érdekeknek, melyekkel a törvényhozásnak foglalkoznia kell. Sehol sem lehet annak fontosságát félreismerni azon mérhetetlen befolyás miatt, melyet a nép nagy zömérc gyakorol; de oly országban, a hol az állami épület alapjául az átalános választói jog, a democratiának ez a természetes törvénye, fogadtatott el, vagy a hol ezen intézménynek megvalósitása a kormány elengedhetetlen kötelességévé szabatott ki, kell hogy a népoktatás a nemzet prognosticonjául tekintessék. E prognosis mikénti kialakulására a népoktatási intézmény ha talán nem is döntő, de kétségkívül igen jelentékeny befolyást gyakorol. A hol a szenvedély, szeszély, elfogultság, előítélet és tudatlanság nagyobb mértékben uralkodik, ott az átalános választási jog nagy aggodalomra ad okot. A tapasztalás igazolja e tétel helyes voltát. Ez aggodalom csökkentésére hathatósan közreműködhetik a népoktatás valláserkölcsi és hazafiúi szelleme. Elvárjuk tehát, hogy az elemi iskolából oly nemzedék lép ki, mely ha a választási urnához szólittatik, legalább eléggé legyen felvilágosítva