Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-7

40 A főrendiház VII. ülése. Prónay Dezső b.: A házszabá­lyok azt sohasem zárták ki, hogy egyes concret esetekben a ház enge­délye kéressék. És ha ő nagyméltósága régi tagja a háznak, én is 34 esz­tendeje vagyok tagj háznak és tudnék számos praecedenst arra, hogy az elnök kérdésére a ház engedel­mével egyesek felszólaltak. Egyéb­iránt vitát e felett provocálni nem akarok, csak azt akarom constatálni. hogy a múltban erre nézve számta­lan példa volt. Elnök; Méltóságos főrendek! Mél­tóztassanak megbocsátani, ha még felemlitem azt, hogy én is hosszú évek során át emlékszem az itt foly­tatott gyakorlatra, és, igenis, ő mél­tóságának igaza van abban, hogy a háznak engedelme kérhető olyan dologban, a melyre nézve a házsza­bályok nem rendelkeznek világosan, de ott, a hol a házszabályok egész határozottan, egész világosan szóla­nak — bocsánatot kérek —• az elnök­nek nem lehet ettől eltérnie, mert ez veszedelmes praecedenst képez a jövőre vonatkozólag, hiszen akkor minden alkalommal lehetne az egyes ilyen rendelkezést félretenni. Méltóztassék ebbe belenyugodni és megengedni, hogy a, következő szónok beszélhessen. Prónay Dezső báró: Halljuk! Halljuk! Rudnyánszky József b. jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltó­ságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Ki ne ismerné el azt szívesen, hogy minden embernek és főleg súlyos fele­lősséggel terhelt kormányt viselő em­bernek természetes ösztöne és joga a maga állását és cselekedeteit meg­védenie ós ezen védelem érdekében a magyar jogra, a közjogra, a par­lamentáris gyakorlatra és a parlamen­tarismus iránt világszerte divó fel­fogásokra a maga értelme szerint hivatkoznia. Azonban igen termé­szetes, hogy ily felfogás mellett nem azért szólok, hogy ezen előterjeszté­sekkel és véleményekkel szembeszáll ­jak, mert hiszen a parlament és a főrendiház nem dogmatizáló, bölcsel­kedő, oktató testület, hanem olyan testület, mely a maga véleménye, törvényes meggyőződése szerint Ítél­kezik, a mely a törvényekről ós a parlamentáris gyakorlatról vallott nézeteit ezen ítélkezésében érvé­nyesíti. Egyet-mást talán nem min­den alaposság nélkül viszonozhatnék azokra nézve, a miket az előttem szólott előadott, habár teljes mór­tékben méltánylom azt a helyes elvet, hogy a parlamentáris kor­mánynak legsarkalatosabb alapfel­tétele, hogy az úgy a koronás király, mint a nemzet, illetve a nemzet törvényhozásának bizalmát birja, tehát hogy többség álljon háta mögött. Habár mindezekbe beleereszkedni nem akarok, habár nem akarom kifejteni, hogy miért voltak törvény­telenek a kormánynak egyinásutáni eljárásai és miért voltak törvény­sértők, mégis indíttatva érzem ma­gam annak constatálására, hogy a miniszter úr felfogása csak az ő egyéni felfogása és nem ezen ház felfogása. És akármilyen szépen ós hangzatosan legyen is az előadva, a mit mondani méltóztatott, bár­milyen törvénytudó alapja legyen is, mégis egyben, lényegében hibás: nem felel meg az actualis helyzet­nek, a parlamenti jognak, a magyar parlament elfoglalt álláspontjának, a mely az ő jogi, közjogi ós par­lamentáris felfogásának a kifejezése. Azért szólaltam fel, nehogy az a vélemény létezhessék, hogy a főrendi­ház az imént előadottak után elismeri azt, hogy törvényes és helyes volt a kormány eljárása és hogy a bizal­matlanságnak kifejezése nem birt az életben való igazolással. Méltóságos főrendek! Egyre min­den előttem való szónok, de legalább

Next

/
Oldalképek
Tartalom