Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-7

A főrendiház VII. ülése. 41 is kettő hivatkozott és ez az, hogy a bizalmatlansági nyilatkozattal minden ki van merítve, kivéve a vád alá helyezést. A főrendiház körében ez a második eszköz ki van zárva és azért tartózkodással is szólok a kérdéshez, mert a főrendiház itt nem vitatkozni, hanem ha a parlamenti képviselet a kormánynyal ellentétbe jut, ítélkezni van hivatva. Már pedig nem itélkezhetik, ha előbb már ítélt. Nem lehet a főrendiház pars, mert judexnek kell lennie. Fejérváry Géza b. miniszterelnök: Nagyon helyes! Elnök: Kíván-e még valaki szólni V György Endre földmívelésügyi miniszter: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Teljesen osztozom ö nagyméltóságának abban a felfogásában, hogy itt a főrendiház kebelében a kormány által elkövetett tetteknek törvényes vagy törvénytelen volta felett vitatkozni nem lehet, mert a főrendiház ezen kérdés felett bíró. A felszólalásoknak ezen részét tehát figyelmen kivül hagyom és csak azon előző kórdósben akarom köszönettel honorálni 'Prónay Dezső báró ő móltóságának azt a kijelentését, a mely szerint ő legalább formális tekintetben kegyes volt elismerni ezen kormány létrejöttének törvényes voltát. Ez mindenesetre haladás — talán az ő méltósága által kifejtett eddigi nézetekkel szemben is,... Prónay Dezső b.: Nem! Mindig ez volt a nézetem. György Endre földmívelésügyi miniszter: ... azonban mindenesetre haladás a Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltósága által kifejezett nézettel szemben, a ki a kormány létrejövetelét is törvénytelennek tartotta. Felszólalásomnak pusztán az az egyetlen czélja: constatálni, hogy a kormány azt, a mire vállalkozott, — ezt méltóztassék megengedni — Főrendiházi napló. 1905-1910. I. kötet. egész komolysággal igyekezett megtenni, nevezetesen azt tartotta egyedüli feladatának a kormány, a mit a t. miniszterelnök úr méltóztatott e házban is kifejezni, hogy a korona és a nemzet között felmerült kérdéseket elsimítsa ós az egyetértést helyreállítsa. Méltóztassanak elhinni, hogy a kormány egész működése a folyó administratio keretében e czóíra összpontosult, hogy tehát azon vádak, a melyeket Dessewffy Aurél gróf ő nagyméltósága theoriában, általánosságban emiitett, hogy tudniillik ő Felsége kormánya a demagógiával szövetkezett ós a mely vádakat Prónay Dezső báró ÚT ő méltósága részletesebben kifejtett, a kormán}" működését nem terhelhetik, mert a kormány egész működése tisztán és kizárólag ezen czólra irányult: a korona és a nemzet között felmerült ellentéteknek lehető elsimítása. Hogy ez nem sikerült, annak következése az az álláspont, a metyet ez alkalommal elfoglalunk. De ha jogosan köA^etelhetik a magok részére, — ós mi honoráljuk ezen felfogásukat, — hogy a kormányon kivül szorgos gonddal és aggodalommal nézzek hazánk szomorú helyzetét: méltóztassanak nekünk is megengedni, — de internis non judioat praetor — hogy mi is teljes komorsággal és mély hazafiúi aggodalommal látjuk a kormányon belül azt a szerencsétlen állaj^otot, a melyben az ország sínylődik. Ha tehát arra méltóztatnak fektetni a vádat, hogy a kormány működésében kezdettől foo-va hiánvzott az ahhoz szükséges komolyság: én a magam részéről kénytelen vagyok constatálni, hogy ezen vád súlya által sem ón, sem a kormány egyáltalán semmi körülmények között magunkat sújtva nem érezlietjük. Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek ! Szavaim értelmének helyreigazítására 6