Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-7

A főrendiház VII. ülése. 39 raszterek politikai felelősségének gon­dolata, vagyis az a szabály, hogy hely őket meg nem tarthatják, ha a képviselőház többségének bizalmát nem bírják. Az alkotmányi ethika azonban nemcsak a koronát, hanem az országgyűlést is kötelezi. Prónay Dezső b,: Csak a kor­mányt nem, úgy látszik! Lányi Bertalan igazságügy­miniszter : A kormányt is ; de nem­csak a kormányt, vagyis a koronát, de az országgyűlést is kötelezi és erre fektetem a súlyt. Az ország­gyűlésnek sem szabad az őt megil­lető jogokat önkén} T esen ós önczól­ként gyakorolnia. A képviselőház többségének is keresnie kell az uta­kat és módokat, hogy az állami sou­verainitás másik factorával harmó­niában maradjon. Én, méltóságos főrendek, a po­litika terére tévedni nem akarok. Nem kívánom kutatni, hogy mennyi­ben felelt meg ennek a kívánalom­nak a jelenlegi válságban a képvi­selőház többsége. Csak azt akarom eonstatálni, hogy a koronának az országgyűléssel szemben is vannak jogai. Ezeket a jogokat alkotmányunk egyenesen a nemzeti akarat, a nem­zeti vágyak mérséklése, a higgad­tabb megfontolás előmozdítása czél­jából helyezte a király kezébe. Ide tartozik a veto-jog, ide tartozik a ház elnapolása és a ház feloszlatá­sának joga. Kétségtelenül megilleti a koronát az a jog is, hogy mind­ezeket megelőzőleg, esetleg ezekkel párhuzamosan keresse az országgyű­léssel, illetőleg a nemzettel való meg­egyezést. Keresheti ezt egy kormány­nak erre a czélra való kinevezésé­vel is. Egy ilyen kísérlet nem alkot­mányellenes, sőt határozottan alkot­mányos. Mi azt hittük, hogy a koronának ez a kísérlete a pártok legalább némi előzékenységével fog találkozni és miután ebben a feltevésünkben csa­lódtunk, levonva ebből a consequen­tiát, félreállottunk, hogy ne akadá­lyozzuk a más módon való alkotmá­nyos kibontakozást. Prónay Dezső b.: Debuisset pri­dem! Lányi Bertalan igazságügy­miniszter: Kizárólag ezek az okai a mi lemondásunknak, a melyeket t. miniszterelnök úr jelentésében elő­terjesztett. Lehetnek talán és bizonyára vol­tak is, combinatiók és megbeszélések arra nézve, hogy milyen más módon lehetne a helyzetet sanálni, azonban lemondásunk tulaj donképeni okai ezektől függetlenek. Ennélfogva ön­ként elesik az a vád is, mintha a kormány a demagógiával szövetke­zett volna. (Ellemnondások.) A kor­mány megtette a maga kötelességét, meg fogja tenni ezentúl is és nyu­godtan várja az utókor Ítéletét. Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek ! A ház engedelmével kérnék néhány szót. Kérném méltóztassék megkérdeni, megengedi-e ezt a ház? Elnök: Ha szabad ő méltóságát teljes tisztelettel felkérnem, méltóz­tassék szem előtt tartani a házsza­bályoknak azt a rendelkezését, hogy másodszor érdemlegesen nem lehet a tárgyhoz szólni. Személyes kér­désben vagy félreértett szavainak helyreállítása czímén igenis szólhat, érdemlegesen azonban nem. Prónay Dezső b.: Én a ház en­gedelmét kérem. Nem méltóztatnék ezt megkérdezni a háztól? Elnök: Bocsánatot kérek, ón a házszabályok ellenére még a háznak engedelmét sem kérhetem ki, mert ez annyit jelentene, hogy inciden­taliter lehet eltérni a házszabályok positiv rendelkezésétől. Ez veszélyes praecedens lenne, mert akkor a ház­szabályoknak egyáltalában megszűn­nék a hatálya. Prónay Dezső b.: A házszabá­lyokhoz kívánok szólni. Elnök: A házszabályok szerint 1 ehhez lehet szólni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom