Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-35
A fürendíház XXXV. ülésé. 65 a téren való actióját és intentióit félreérteni ne lehessen, sem az országban élő különböző felekezetek között ezen jelszó révén, a mely annak idején is a vallási béke és a különböző vallásfelekezetek közti testvéri szeretet és egyetértés jelszava akart lenni, ujabb visszavonás, ujabb eg} T enetlensóg ne támadhasson. Az tökéletesen igaz, hogy talán annak idején, az 1848 : XX t.-cz. megalkotásakor belejátszott ezen törvényczikk lótrej öv ételébe egy bizo nyos szellemi áramlat, a mely külföldi példák után indulva, az egyházak államosítását és a mi ezzel együtt jár, a vagyonnak és az autonómiának is confiscálását hordozta méhében. Mert hiszen az a gondo'at, a mely a törvény szövegében meglehetősen kifejezésre is jut, az a gondolat, hogy az egyházak szükségletéről az állani gondoskodjék, testvére vagy közel rokona a secularisátió és az autonómia eltörlése gondolatának is, hiszen a financiális függés az államtól okvetlenül maga után vonja az életerős autonómia életgyökereinek elvágását is. Nem tagadom, hogy-bizonyos ily szellemű áramlat mutatkozott bizonyos körökben 1848-ban, hanem azt állítom, hogy ez a magyar nemzet jellemével, történelmi traditióival annyira ellentétben állott, hogy túlsúlyra vergődni nem tudott akkor sem ós a mint az ujabb alkotmányos aóra beállott és a mint a magyar nemzetnek módjában állott egvház- ) politikai kérdések megoldásával foglalkozni, ez a gondolat egyszersmindenkorra letűnt a gj^akorlati politika láthatáráról úgy, hegy nincs párt, de talán számottevő ember sincs ma Magyarországon, a ki az egyházak jogosult érdekeinek az 1848-iki törvényekben lefektetett ígéret alapján való tekintetbe vételét akár a secularisátió, akár az autonómia csorbításának gondolatával kívánná egybekötni. . Főrendiházi napló. 1901- 1906. III. kötet. Ellenkezőleg, a kormányt is az a vágy és törekvés vezeti, hogy necsak a ma autonómiával biró egyházaknak autonóm jogait tartsa fenn, de találja módját és tegye lehetővé az illető egyház viszonyainak megfelelő, ezekkel összhangzó autonómia megvalósítását ós életbeléptetését hazánk azon legnag3^obb egyházában is, a mely ma az autonómia intézményét nélkülözi. Nem lehet tehát egyébről szó, mint arról, hogy az állam érdeklődjék az egyházak segélye iránt, jöjjön segítségére az egyházaknak mindazon szükségletek kielégítésére nézve, a melyeknek kielégítésére saját erejök elégtelen. Ez történik fokozatosan már régóta ós ha a dunántúli reformált püspök ő méltósága azt mondja, hog}~ az 1848 : XX. t.-czikk nyomait csak azokban a bizonyos átalány segélyösszegben találjuk meg, a mely az egyháznak adatik, ón ő méltóságáétól eltérő nézetben vag3 T ok, mert ón az 1848 : XX. t -czikk nyomait találom fel a tanítói fizetés kiegészítésére, a lelkész congruára, a felekezeti középiskolákra vonatkozó állami segélyösszegekben, szóval a költségvetésnek mindazokban a tóteleiben, a melyek megannyi segélynyújtási actióját képezik az államnak a felekezetekkel szemben, hogy azok nemcsak az iskolaügynek terén, de saját vallási ügykörükben is a kellő anyagi eszközökkel felruháztassanak A mi feladatunk nem is lehet egyéb, mint az, hogy tovább men jünk e téren. Tovább is szándékozunk menni egy hatalmas lépéssel akkor, a mikor a sürgősen megoldandó feladatok közé felveszszük azon egyházaknak megfelelő segélyezését, a melyek hivei oly nj^omasztó adóteher alatt nyögnek, a melyről fogalmuk sem lehet azoknak, a kik e kérdéssel az életben nem foglalkoztak Hogy csak egy példát is említsek, vannak egész egyházmegyék, a hol az egyházak ii&gy többségében
